Október 31-ig tart a lakosság demográfiai és társadalmi szerkezetét felmérő népszámlálás. A soknemzetiségű Szerbiában a nemzeti kisebbségekre vonatkozó adatokat mindig is kiemelt érdeklődés övezte, hiszen ezek nagymértékben meghatározzák a kisebbségi jogérvényesítést. A magyar identitás megvallása fontos, mert ez részben visszaigazolása annak a munkának, amit egy kisebbségi politikai szervezet végezni tud, hangsúlyozta Sztantity Szebasztián politológus. Amennyiben az évenkénti csökkenés a magyarok esetében legalább 6 ezer fő volt, akkor mostanra 200 ezer fő alá csökkent a népességszám, értékelte dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár.
Sokan nyűgként élik meg azt a 30 percet, amit az esetek többségében a magánszemélyekre, valamint a háztartásokra, illetve a lakhatási körülményekre és az esetleges mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó népszámlálási kérdőívek kérdéseinek a megválaszolása igénybe vesz. A közösségi oldalakon és az egyéb virtuális fórumokon a polgárok ötletesebbnél ötletesebb javaslatokat tesznek arra vonatkozóan, hogy miként lehet az előírt pénzbírságot elkerülve nem venni részt a népszámlálásban. Ugyanakkor az országok zömében tízévente megtartott legnagyszabásúbb statisztikai felmérés számos tekintetben lehet a jövőbeni döntések, tevékenységek és folyamatok alapja.
A döntéshozók, a szakpolitika és a kutatók képet kaphatnak az előző népszámlálás óta bekövetkezett társadalmi változásokról, így a népszámlálás során összegyűjtött adatok lényegbeli információként szolgálnak a felhatalmazottak számára, ezek alapján lehet különböző területeken megfogalmazni a közpolitikát, bizonyos térségeket fejleszteni, vagy bepótolni a különböző területeken jellemző mulasztásokat, valamint új társadalmi kutatásokat végezni. A nemzeti kisebbségi közösségek vonatkozásában külön súlya van a népszámlálásnak, hiszen a kisebbségi jogérvényesítés gyakran egy-egy közösség az össznépességen belüli részarányától függ.
HAT ÉVTIZEDE FOLYAMATOS A CSÖKKENÉS
Szerbiában az elmúlt évtizedekben demográfiai regresszió jellemző, illetve elnéptelenedés és demográfiai öregedés, emelte ki lapunknak nyilatkozva dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár, emlékeztetve, hogy a 2011-es népszámlálási adatok szerint 7,186 millió lakosa volt Szerbiának, ám 2019-ben már csak 6,950 millió – ebben az évben a népességnövekedés üteme az előző évhez képest -5,4 ezrelék volt.
Molnár Gábrity Irén (Molnár Edvárd felvétele)
A Köztársasági Statisztikai Hivatal legutóbbi becslése szerint ma mindössze 6,834 millió lakosa lehet Szerbiának, vagyis a népességnövekedés az előző évhez képest negatív -9,4 ezrelék. Ezt a tendenciát Vajdaságra is ki lehet vetíteni, a tartomány népessége 2011-ben 2 millió alá csökkent, vagyis a 2002-es adatokhoz képest 115 ezerrel kevesebb lakost jegyeztek, derült ki a beszélgetés folytatásában, mint ahogyan az is, hogy az elnéptelenedés elsősorban a falvak és a kisvárosok esetében mutatkozott meg, míg az elnéptelenedés nyertesei a nagyobb városok, például Újvidék, vagy Belgrád és Niš. Vajdaságban a nagyobb városok községei nagyjából 5 százalékos népességcsökkenést mutattak, míg a kisebb községek 10–15 százalékost. Ami a természetes szaporulatot illeti, az kifejezetten negatív, a mutatók az észak-bánáti körzetben voltak a legrosszabbak – -8,5 ezrelék –, ám mostanra feltehetőleg eléri a -10 ezreléket. A természetes szaporulat Dél–Bácskában, azaz Újvidék vonzáskörzetében a legmagasabb. Vajdaságra az etnikai homogenizáció jellemző, ami azt jelenti, hogy a szerbek és a romák kivételével a legtöbb nemzetiség létszáma csökkent, ennek okán pedig a szerbek és a romák részaránya növekszik, hangsúlyozta Gábrity Molnár Irén, mondván, hogy ez különösen a horvát, vagy a magyar kisebbségek esetében probléma, hiszen ha részarányuk 10 százalék alá csökken, akkor az anyanyelvű oktatás, vagy a hivatalos nyelvhasználat tekintetében gondok merülhetnek fel.
– A magyarok száma Vajdaságban a múlt század hatvanas éveiben volt a csúcson, az 1961-es lakosság-összeírás szerint majdnem 450 ezer magyar élt a tartományban. Azóta csökkenés jellemző, mindenekelőtt az elvándorlás, a gyengülő gyermekvállalás és az asszimiláció, azaz a vegyes házasságok számának a növekedése következtében. A kivándorlás és a külföldi munkavállalás, a külföldi iskoláztatás, vagy karrierépítés több hullámban jelentkezett, ezt nem egy felmérésben kimutattuk. Ugyanakkor azt szoktam mondani, hogy a külföldön élő magyarokat nem veszítettük el, különböző kommunikációs csatornákon tartani kell velük a kapcsolatot, valamint megteremteni számukra a hazai munkavállalás, vagy vállalkozás lehetőségét. A Köztársasági Statisztikai Hivatal 2019-ben 250 ezer főre becsülte a magyarok számát, ez a vajdasági összlakosság 13 százaléka. Azt azért fontos megjegyezni, hogy a szerbiai statisztika nem rendelkezik a kivándorlók és az ingázók pontos számával, hiszen legtöbbjük nem jelenti ki szerbiai lakcímét. Ezért tűnik úgy, hogy borúlátón nyilatkozom, amikor rámutatok arra, hogy amennyiben az évenkénti csökkenés a magyarok esetében legalább 6 ezer fő, akkor mostanra 200 ezer fő alá csökkent a népességszám. A vajdasági magyarság lélekszáma az elmúlt 11 évben több mint 13 százalékkal csökkent. Persze a szerbek száma is csökkent, ám esetükben a bevándorlás más köztársaságokból, közösségpótló tényezőként jelent meg. A vajdasági magyarságra jellemző folyamatok nem számítanak rendkívülinek, Európában máshol is csökken az őshonos lakosság száma, ám a vajdasági magyarsághoz hasonló kisebb közösségek esetében minden abszolút szám csökkenése jelentős. 2002-ben a vajdasági népesség 14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű, 2011-ben 13 százaléka, részarányuk a továbbiakban feltehetőleg a 10 százalék felé közelít majd. Ismétlem, hogy főleg azokról nem szabad lemondani, akik naponta, vagy hetente ingáznak az országhatáron át, számukat 10–12 ezerre becsülöm. A mostani népszámláláskor azokat is be kellene jelenteni, akik huzamosabb ideje külföldön dolgoznak, ám otthon is van lakcímük. A számlálóbiztosok a hozzátartozóktól ezeknek a személyeknek az adatait is elfogadják – taglalta Gábrity Molnár Irén.
A kérdezőbiztosok a hónap végéig járják az országot (Molnár Edvárd felvétele)
A magyarok esetében valójában nem az abszolút összlélekszám a legfontosabb, vagy a külföldön élők pontos száma, hanem ennél sokkal érdekesebb lesz a településekkénti kimutatás, hangzott el a beszélgetés folytatásában. Fontos megtudni, hogy melyek azok az észak-bácskai, észak-bánáti, vagy szórványtelepülések, ahol a magyarok részaránya megváltozott. Tudni kell, hogy például Óbecsén, Adán, Nagybecskereken/Muzslyán, vagy akár Zomborban és Csókán, hány magyar maradt életvitelszerűen, akik intézményesen, azaz iskolákban, művelődési házakban, vagy az egyház keretében tudnak tömörödni és megőrizni identitásukat. Mint arra Gábrity Molnár Irén rámutatott, a különböző koncepciókat azt követően lesz érdemes kidolgozni, hogy ismeretessé válnak a népszámlálási mutatók. Ezek a fennmaradási koncepciók vonatkozhatnak például a tömbben élő magyarság intézményrendszerének a teljes biztosítására, a külföldön élő vajdasági magyarokkal való kommunikációs kapcsolatok, kontaktzónák kialakítására, továbbá a szórványban élő magyarok megtartására, vagy akár a karrierépítésre, a szociális erősödésre és a gyermekvállalási programokra.
Válaszolva kérdésünkre, hogy a kisebbségi jogok tárháza megőrzésének a szempontjából mi a tétje a népszámlálásnak, tekintettel a szerzett kisebbségi jogokkal kapcsolatos alkotmányos garanciára, Gábrity Molnár Irén a következőképpen fogalmazott: „A politikai ígéretek szépek, ám vagyok elég idős ahhoz, hogy már számos alkalommal tapasztaltam a politikai ígéretek megszegését is. Annak idején, amikor például a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kart szerettük volna megalapítani, vagy a tehetséggondozó gimnáziumokat alapítottuk, rendkívül szigorúan megnézték az állami szervek képviselői a százalékarányokat, valamint azt, hogy községenként hányan beszélnek anyanyelvi szinten magyarul, vagy hányan váltottak tannyelvet oktatásuk során. A magyarság identitása megőrzésének és kultúrájának, valamint tannyelvhasználatának és hivatalos nyelvhasználatának egyik záloga az, hogy ne legyünk szórványsorsban. A szórványba kerülő területeken fokozatosan megszűnnek a kisközösségi életszempontok és életterek, majd az utolsó fázisban megtörténik a nyelvcsere, vagyis a magyar nyelv az államnyelv javára elveszítheti az elsőbbségét.”
HÁTRÁNY HELYETT ELŐNY
Sztantity Szebasztián politológussal beszélgetve mindenekelőtt arra tértünk ki, hogy egy, a vajdasági magyar közösséghez hasonló, kiépített intézményrendszerrel, a hatalom mindhárom szintjén politikai képviselettel, és a szerbiai jogrend nyújtotta kisebbségi jogok rendszerében meglehetősen eredményesen mozgó nemzeti közösség esetében miért fontos, hogy minél többen megvallják nemzeti identitásukat. Válaszából kiderült, hogy elsősorban azért, mert ez részben visszaigazolása annak a munkának, amit egy nemzeti kisebbségi politikai szervezet végezni tud. A Trianon utáni állapotokban, illetve a valamikori Jugoszláviában és az utódállamokban bizonyos szintű asszimilációs folyamat volt jellemző, ez természetesen a magyar közösségre is kihatott, hangsúlyozta.
Sztantity Szebasztián (Molnár Edvárd felvétele)
– A jelenleg tevékeny kisebbségi politikai szervezetünk hatékony, több hatalmi szinten is jelen van, kiépített intézményrendszerrel rendelkezünk, most az a kérdés, hogy ez megmutatkozik-e a magyarok számában a népszámláláson. A népszámlálás végeredményét, amit én is kíváncsian várok, véleményem szerint többféleképpen is lehet majd értékelni, hiszen az elmúlt néhány évben kifejezett kivándorlási hullám volt jellemző. Másrészről viszont, legalábbis személyes tapasztalatom szerint, ez a migrációs mozgás mostanra kétirányúvá vált. A vajdasági magyarság vezetői struktúrája van annyira elismert, hogy tárgyalási pozíciója nem azon múlik, hogy például ezerrel többen, vagy kevesebben vallják magukat magyarnak. A vajdasági magyarság a társadalom és a közösség alakításában, valamint a politikában elért eredménye nem ennek a függvénye. Természetesen fontos, hogy mennyien vagyunk, ám ennél még fontosabb, hogy azok, akik itt vannak, érezzék a nemzeti és a vallási hovatartozás, illetve az anyanyelv megvallásának a fontosságát – fogalmazott Sztantity Szebasztián.
Az asszimiláció vonatkozásában a beszélgetés folytatásában a politológus abbéli véleményének adott hangot, hogy az említett folyamat közel sem annyira kifejezett, mint a jugoszláv időkben, vagy a háború utáni időszakban volt. A kiépített intézményrendszer, akár az oktatás és a kultúra területén, vagy a gazdaság, illetve a megkapaszkodás támogatásának a tekintetében, azt szemlélteti, hogy a szerbiai magyar közösség minden lehetséges politikai eszközzel élt, illetve él, ennek pedig azt kellene eredményeznie, hogy az embereknek megérje magyarnak vallaniuk magukat, hangsúlyozta. Mint arra rámutatott, az asszimiláció vonatkozásában az egyik veszély az, hogy az emberek személyes boldogulásuk lehetőségének az okán valljuk magukat másnak, mint aminek érzik magukat. „Értékelésem szerint napjainkban ez nem jellemző, hiszen senkinek nem származik hátránya abból, ha magyarnak vallja magát, sőt, bizonyos helyzetekben előnyösebb pozícióba kerül az egyén, akár az ösztöndíjak, akár a házvásárlási támogatások, vagy a gazdasági programok, valamint a részarányos foglakoztatás vonatkozásában” – fejtette ki a politológus.
Válaszolva kérdésünkre, hogy a Szerbiában élő nemzeti kisebbségeket a népszámlálás, illetve azzal összefüggésben a kisebbségi jogok vonatkozásában önálló közösségként kell vizsgálni, vagy esetleg az is fontos, hogy minél több közösség teljesítsen jól a népszámláláson a nemzeti identitás megvallásának a tekintetében, Sztantity Szebasztián a következőket emelte ki: „A kisebbségek helyzetét rendező jogszabályi minimum mindenféleképpen szükséges, függetlenül attól, hogy egy-egy közösségnek milyen a közösségi érdekérvényesítő képessége. Értékelésem szerint ezek a jogszabályi alapok Szerbiában adottak. Vannak olyan nemzeti közösségek, mint amilyen például a magyar, amelyiknek más közösségekhez viszonyítva sokkal jelentősebb az érdekérvényesítő ereje.”
A VMSZ plakátjain ismert emberek bátorítják a lakosságot, hogy vállalják fel magyarságukat az összeíráskor (Molnár Edvárd felvétele)
Azzal kapcsolatban, hogy a társadalom egészének a szempontjából milyen jelentősége van a népszámlálásnak, Sztantity Szebasztián kiemelte, hogy a népszámlálás minden államháztartás számára fontos eszköz, hiszen legyen szó akármilyen szervezetről – az állam pedig egy rendkívül összetett szervezet –, a leltár, az alapállás időszakos újravizsgálása, meghatározó tevékenység. A szerbiai népszámlálási kérdőívek azonosak az EU hivatott intézményének a kérdőíveivel, hangsúlyozta. Kiemelte, a döntéshozók annál jobban tudják a politikát alakítani, minél pontosabb adatokkal rendelkeznek a terepi helyzetről. Ha az emberek valamit nem közölnek, az alapvetően általános helyzetromlást eredményez, nyomatékosította Sztantity Szebasztián.
