Munkában a sólyomok

A solymászat több évezredes múltra tekint vissza. A magyar solymászat története valószínűleg a magyar néppel egykorú, hiszen eredetmondánkban Emese ősanyánkat álmában egy sólyom (a turulmadár képét valószínűleg az akkoriban élt kerecsensólyom egy nagyméretű alfaja ihlette) termékenyíti meg. A honfoglaláskor a solymászatot magasan művelő nép jött a Kárpát-medencébe. Később már számos feljegyzés, írásos emlék, dombormű tanúskodik a Magyarországon virágzó solymászatról.

A solymászat 2010-ben elnyerte a magyar, 2012-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség, majd ezt követően a Hungarikum megtisztelő címet. Manapság azonban már egyre kevesebben vannak, akik a szárnyas vadmadarak mesterévé válnak. A csantavéri Petrovity Tibor és húszéves fia, Petrovity Ádám viszont immár nyolc éve elkötelezetten és fáradhatatlanul foglalkoznak ragadozó madarakkal, pontosabban Harris-ölyvekkel. Vállalkozási szintű munkájuk során pedig a biológiai védelem mellett kötelezték el magukat. Interjúalanyaim a kezdetekről, a szakma mai arcáról, a solymászok valódi céljáról és még sok más egyéb érdekességről meséltek lapunknak.

A beszélgetésünk legelején Petrovity Tibor elmondta, hogy a solymászat nem csak sólymokkal történő vadászatot jelent, hisz eredményesen használhatók vadászatra a különböző sólyom-, héja-, ölyv- és sas fajok is, de mivel védett állatok, ezért befogni őket a természetből nem szabad, így a család az összes madarát szerbiai tenyésztőktől vásárolta meg.

Honnan ered a solymászat iránti érdeklődése, illetve a madarak szeretete?

– Világéletemben szerettem az állatokat. Voltak már kecskéim, lovaim, munkakutyáim, akiket hosszú éveken át képeztem, és még sok egyéb házi kedvencem. Mivel már elmúltak felettem az évek, és a kutyakiképzés kezdett fizikailag megerőltető lenni, ezért úgy döntöttem, hogy egy olyan munkát választok, ami már hozzávetőlegesen negyven éve foglalkoztat. Így döntöttem a solymászat mellett. Solymásznak lenni, vagyis ragadozó madarakat tartani azonban nem olyan egyszerű feladat. Mivel ez egy mindennapos tevékenység, ezért azon túl, hogy sok időre és nagyfokú odaadásra van szükség, igen magas költségekkel is jár. Azt szokták mondani, hogy a solymászat egy életforma, és nem egy hobbi. Szerintem annál sokkal több. Végtelenül nagy eltökéltséget igényel.

Milyen madarakkal foglalkozik?

– Jelenleg öt Harris-ölyv színesíti az otthonunkat. A legidősebb Harrisünk kilencéves. A legfiatalabb pedig négy hónapos. Őket a levegő farkasainak nevezik, mivel falkában élnek, és úgy is vadásznak. Sajátos nyelven: mozdulatokkal és jelekkel kommunikálnak, egyikük megindul üldözni a zsákmányt, a másik már lesben áll, együtt ejtik el és közösen is fogyasztják el a prédát. Sokkal intelligensebbek a többi ragadozó madárnál, valamint nagyon jól tudnak együttműködni. Az ügyesség az egyik legnagyobb előnyük. A Harris ezenkívül alacsony röptű és nem túl gyors madár, ezért sokkal kevesebbet is tud zsákmányolni.

Miből áll a madarak tartása, hogyan kell velük bánni?

– A madarakat rendszeresen kell röptetni, különben az egészségük bánja. Nagy figyelmet kell fordítani a táplálkozásukra, tudni azt, melyik madár mennyit eszik, milyen gyors az emésztésük, tehát mindenképpen jól kell ismerni őket. Mielőtt repülnének, mindennap megmérjük őket, mert akkor tudják kihozni magukból a maximumot, ha ideális a testsúlyuk. Attól függően kapják az ételmennyiséget, ami ahhoz kell, hogy ne veszítsenek a súlyukból. Tudjuk azt is, hogy mit és mennyit tudnak megemészteni a következő napig, hogy ismét formában legyenek és megfelelő kondícióban repüljenek. Az edzés időszakában kialakítottunk, illetve megtanítottunk nekik egy feltételes reflexet, amit bizonyos cselekményhez kötünk, ami azt jelenti, hogy miután elengedjük a madarat, annak füttyszóra vissza kell térnie a gazdájához, amiért jutalomfalatban részesül. Ha pedig megzavar egy galambot, abban az esetben is megjutalmazzuk. Főleg nyers baromfihúst esznek.

Említette, hogy a biológiai védelemre fektetik a hangsúlyt. Ez mit foglal magában?

– A ragadozómadarak természetes ellensége más madaraknak – most a galambokról beszélek (amelyek egyébként elég sok vírusos fertőzést tudnak terjeszteni), és mivel mi mindenekelőtt a biológiai védelemre fektetjük a hangsúlyt, ezért nekünk nem az a célunk, hogy a Harriseink elejtsék a galambokat, hanem hogy a kijelölt helyekről elriasszuk a nemkívánatos madarakat, mely során azok elköltöznek, vagy máshol keresnek lakhelyet. Ez a leghumánusabb és a leghatékonyabb módszer. Külföldön például minden komolyabb gyár rendelkezik saját solymásszal, akinek igen magas összeget fizetnek a munkájáért. A ragadozó madarak, mint élő biológiai fegyverek sok szektorban hasznosíthatók, így mi is eljárunk kórházak, hotelek, futballpályák, bevásárlóközpontok vagy gyárak területére, hogy a sokakat bosszantó madarakat elűzzük egy olyan környékre, ahol békességben élhetnek. Ezenkívül munkakörünkbe sorolható még a különböző bemutatókon való részvétel is.

Milyen felszerelése vannak egy solymásznak?

– A felszerelések közé sorolható a solymászkesztyű, a lábszíj (béklyó) és a csengő, ami jelzi, hogy merre van a madár, abban az esetben, ha nem repült túl messzire. A telemetria, vagyis nyomkövető eszköz pedig egy nagyon hasznos dolog a solymászok számára. Egy adót teszünk a madár lábára, mely küldi a jelet, hogyha látótávolságon kívülre repül. A telemetriával akár harminc kilométeres körzetben is megtudhatjuk a madár hollétének irányát.

Hogyan történik a madarak nevelése és idomítása?

– Elsősorban csakis zárt gyűrűs madarakkal lehet dolgozni, és be kell őket jelenteni, ezután kapnak egy citesz papírt, vagyis a törzskönyvet. Miután teljesen kifejlődtek az állatok, akkor szereljük fel őket a béklyóval és a csengővel, majd azon dolgozunk, hogy elnyerjük a bizalmukat. Ezután veszi kezdetét a szocializálás. A madaraknak meg kell ismerkedniük a környezettel, a hangokkal, a különböző zajokkal, utána kezdődhet a közös munka és a reptetés. Madárfüggő, hogy milyen gyorsan tanulnak. Valamelyiküket akár két, három hét alatt is ki lehet képezni alapszintre, de nyilván van olyan madár is, amelyet két hónapig is tanítani kell. Nagyon nagy odafigyelést és türelmet igényel a képzési időszak.

Milyen kötelék fűzi önt a madaraihoz?

– Általában, ha az ember valamit kizárólag csak az anyagi juttatás miatt csinál, azt nem fogja tiszta szívből végezni. Ha nem szeretném a munkám, és nem látnék benne kihívást, akkor nyilván nem is foglalkoznék vele. Nem lennék kint a negyven fokos melegben, vagy éppen a mínusz fokokban, hanem kitalálnék valamilyen kényelmesebb elfoglaltságot. Valóban sok időt igényel a madarak tartása, azonban én elköteleztem magam mellettük, és boldogan foglalkozom velük. A jövőben szeretnénk még néhány madarat beszerezni.

Milyen jövőbeli tervei vannak?

– Elmehettem volna Angliába is dolgozni, azonban szépen lassan már itthon is halmozódnak a felkérések, ezáltal úgy gondolom, hogy pár év múlva már csak a solymászattal fogok foglalkozni – mondta Tibor.

Petrovity Ádám jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar klasszika-filológia szakának másodéves hallgatója. Elmondása szerint a tanulmányai mellett – ha ideje engedi –, mindig nagy örömmel foglalkozik a madarakkal, illetve jár el egy-egy bemutatóra.

– Én tulajdonképpen beleszülettem ebbe az állatbarát légkörbe. Voltak kecskéink, lovaink, majd munkakutyáink, most pedig solymászattal foglalkozunk. Tizenhat éves voltam, amikor elkezdtem komolyabban is dolgozni a Harrisekkel. Le kell szögezni, hogy ők vadmadarak, és nem háziállatok. Más módon kell viszonyulni hozzájuk, és másként kell őket tartani, illetve nevelni. Habár van egy bizonyos kölcsönös tisztelet az ember és a madár között, de azért nem lehet bennük maximálisan megbízni. Mi olyan Harriseket tartunk, akiket a szülei neveltek fel. Azt mondják, hogy nagyjából negyven nap szükséges egy ragadozómadárnak a tanulási fázisra, ezután alakítunk ki nála egy feltételes reflexet. A madarak csak arra vadásznak, amit mi megtanítunk nekik. A solymászat külföldön már elég elterjedt, azonban Szerbiában még kisebb mértékben van jelen. Az emberek habár próbálkoznak különféle riasztókkal, vagy szögesdrótokkal, amivel igyekeznek távol tartani a nemkívánatos madarakat, azok a módszerek közel sem olyan hatásosak, mint a ragadozómadarakkal való riasztás. A galambokban ugyanis természetükből fakadóan jelen van a félsz, ha megjelenik köztük egy ragadozómadár, és mivel akkor már nem érzik magukat biztonságban, inkább elköltöznek máshova. Mi a solymászaton belül a bemutatók mellett kizárólag biológiai védelemmel foglalkozunk – fejtette ki Ádám.