Új torony került rá

Bácstóváros (Tovariševo) Hódság és Bács között helyezkedik el. Településként már 1543-ban emlegetik a dokumentumok. A 18. századból származó iratok szerb településről írnak. A német lakosság betelepüléséig az ortodox vallásúak voltak többségben. Templomukat 1783 és 1785 között építették. A németek 1843-ban érkeztek ebbe a faluba, mégpedig a környező német településekről. Egyes források szerint 70 évig folyamatos volt a németek betelepülése. Azok a főként bajorok telepedtek le ide, akik összetűzésbe kerültek a palánkai elöljárókkal. A legenda szerit a település gyakran változtatta elnevezését, mígnem egy magyar miniszter az asztalra csapott és azt mondta: „Nem fogjátok ti nekem a falu nevét változtatni! Mától kezdve a neve Bácstóváros és kész!”

A második világháború előtt 880 német élt a valamivel több, mint 3500 lakosú faluban. Bácstóváros egy nagyon fejlett szerb falu volt, 1753-ban már volt iskolájuk, szerb nyelven oktatták itt a diákokat,1810-től tűzoltóegyesületük volt, 1910-ben állandó orvosi ellátás volt a faluban, itt alapították az első földműves-szövetkezetet is, és már 1905-ben 2000 kötetet számláló könyvtára is volt. A település fejlődése a második világháborút követően megtorpant.

Bácstóvárosnak 1900-ban 4027 lakosa volt, közülük 1176 vallotta magát katolikusnak. 2011-ben a falu lélekszáma 2657, a katolikusoké pedig 95. Ugyanezen népszámlálási adatok szerint Bácstóvárosban 2583 szerb, 40 magyar, 37 szlovák, 31 horvát és 3 német él, mások mellett.

A német lakosság elmenekülése és kitelepítése után Bosznia-Hercegovinából érkeztek telepesek a faluba. Főként Livno környékéről.

2014-ben, az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából Bácstóvároson szobrot emeltek Gavrilo Principnek. A lakosság önkéntes adományaiból készült szobrot Emir Kusturica rendező leplezte le.

A katolikus plébániát 1868-ban alapították. Az 1882-ben épült templomuk védőszentje Borromei Szent Károly püspök és templomtanító lett. Az épület hossza 23,75 méter, szélessége 11,25 méter, a hajó magassága 12 méter, a torony 37 méter. Hiányzik a plébánoslakás és nincs harang sem. A templom a második világháborúban nagymértékben megrongálódott.

Ft. Josip Štefković esperes-plébános 2006 és 2021 között Bácson szolgált, és öt templom tartozott felügyelete alá, egyebek között a bácstóvárosi is. Megérkezése után azonnal munkához látott, amíg nem tudott a templomok állagán javítani, az útmenti kereszteket vagy a templomok előtt álló kereszteket és a temetőkben lévőket javíttatta meg és állíttatott újakat. A bácsújlaki templomról a következőket mondta:

– A kilencvenes évekig ebben a templomban még rendszeresen tartottak szentmisét, a háborús években a falu polgármestere feltörte a templom ajtaját és tíz vagon cementet tárolt a templomban. De golyónyomok is látszanak a templom homlokzatán meg belsején is. Kifosztották a templomot, elvitték a harangokat, a szobrokat, az oltárképet megrongálták, széttépték.

2007-ben Štefković esperes maga készített ablakokat erre a templomra is, mint ahogyan a bácsújlakira is, saját munkájával készültek el a nyílászárók. Abból indult ki, hogy először a galambokat kell megakadályozni, hogy bejussanak és tovább rongálják a templomot. Ugyanebben az évben új oltárképet készíttetett az eredeti kép alapján. 2015-ben belső festést végeztek a templomon. Az eltűnt szobrokról annyit mondott, hogy egyet Zentán találtak meg, több pedig Palánkán van. Amíg Štefković atya Bács környékén szolgált, addig a bácstóvárosi templomban a nagy ünnepeken karácsonykor, húsvétkor meg búcsúkor tartott szentimisét. Mikor azt kédezem az esperestől, hogy miből végezték a felújítást, csak szerényen mosolyog: „a semmiből – mondja –, amit lehetett, a két kezemmel csináltam meg”. Az atya úgy tartja, nemcsak a hit gyakorlása a kötelességünk, hanem a szakrális épületeink, emlékeink megőrzése is. Ebben ő személyes példát mutat. Azokon a templomokon, amelyek Bács község területén a felügyelete alá tartoztak, mindegyiken végzett valamilyen felújítást, s mindegyiket kitakarította, a templomkertet rendbe tette és karban tartotta.

Ft. dr. Marinko Stantić bácsi esperes-plébánossal érkezünk meg Bácstóvárosra. Ő került tavaly Štefković esperes helyére. Ami első pillantásra feltűnik, s nemcsak itt, hanem a többi Duna menti német templomnál is, hogy rendkívül kicsi telken áll. Szinte el sem akarom hinni, hogy nem volt nagyobb kertje, udvara ezeknek az épületeknek. A kísérőnk nem tud erre választ adni, én mégis valami miatt azt érzem, hogy az elmúlt években eladhatták vagy konfiskáltak az egyházi telkek egy részét itt is, és más falvakban is. Bácstóvároson fehér fémprofilokból készült kerítés van a kicsi templomudvar és az utcafront között. Ezt is Štefković atya készítette a helybeliekkel együtt.

Az épületről hiányzik a torony. Stantić plébánostól megtudom, hogy egy Bácson élő, élete nagy nehézségeit túlélő földműves vállalta, hogy felújíttatja a tornyot, és arra is ígéretet tett, hogy a templom homlokzatát is megjavíttatja. Várhatóan 2–3 éven belül elkészülnek a munkálatokkal. A torony a tervek szerint még a tél beállta előtt a helyére kerül, mondták azt ottjártunkkor, és októberben már el is készült az új torony.

A templombelső szép. Látszik, hogy egykor talán gazdagabban felszerelt lehetett, de a többi romos templomhoz képest még most is használható állapotban van. Nyilván ez annak köszönhető, hogy az ablakokon nem jöhetnek be a galambok, arról Štefković atya gondoskodott. De az általa emlegetett golyónyomok látszanak.

Míg beszélgetünk, megérkezik Gliša Mihajlov, a helybeli Bački forum nevet viselő civil szervezet elnöke, aki szerint nagyon fontos volt az ablakok bezárása, az atya megcsinálta az ablakokat, ő meg segített a felszerelésükben. Ezt követően nekiálltak, Štefković atya, ő maga és a családja, hogy lemossák, megtakarítsák az oltárt a galambürüléktől. Napokig tartott, míg kitakarították a templomot.

Amikor elkészültek, ez emlékezete szerint 2006-ban volt, és megtartották az első szentmisét, a templom tele volt, s ami nagyon fontos, 23 gyermek is megjelent. Akkor még, tudomása szerint, 102 katolikus volt a településen.

– Elkezdtek a magyarok járni a templomba. De ezt nem nézte mindenki jó szemmel. Nem nyilvánosan, hanem csak halkan, bizalmasan egymás között suttogva mondták az emberek egymásnak, hogy nem jó az, ha a szülők járnak a katolikus templomba, mert a gyerekeknek majd felmondanak a munkahelyükön. S így elmaradoztak a hívek – magyarázza Gliša.

A templom kifosztásával kapcsolatban mindent dokumentált, sőt ő volt az, aki feljelentette az elkövetőket. Neki köszönhetően találták meg az elrabolt szobrokat Zentán, mert ő látta az autót és az utánfutót, amivel elvitték és felírta a rendszámot. Az orgonarablásnak is szemtanúja volt.

Neveket sorol, hogy ki törte be az ajtót, ki vitte el az orgonát, a szobrokat, ki pakolta be a templomba a cementet. A harangokról is mesél: négy harangja volt, ebből hármat elvittek, eladták Horvátországban, egyet Štefković atya visszaszerzett vagy megmentett.

Azt mondja, a bácstóvárosi templomnak 73 hold földje van. Minden papírt átadtak a visszaigényléséhez, de nem kaptak vissza semmit a vagyonukból.

Marinko Stantić esperestől azt is megtudtam, hogy a hatóságok megtiltották a szentmisék tartását a templomban. Mivel most került ide, elsőként tavaly volt alkalma karácsonyi csomagokkal megajándékozni híveit. A templomban várta őket, és egyetlen személy jelent meg. Igaz, nagyon esett éppen akkor az eső, mondja. Ő úgy tudja, 10 katolikus család van Bácstóvároson.