A NATO parancsnoksága alatt működő nemzetközi békefenntartó haderő, a Kosovo Force (KFOR) 1999. június 12-én jött létre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozata alapján. Azóta először került sor arra, hogy a haderő élére a Magyar Honvédség állítson parancsnokot. Kajári Ferenc vezérőrnagy egy évig irányította a KFOR-erőket Koszovóban.
Az elmúlt egy évben a magyar parancsnokot számos kihívás érte, hiszen Koszovóban 2021-ben állt fel az új pristinai vezetés, és ezzel a Belgrád–Pristina-párbeszéd is új hangot ütött meg. Miután átadta a parancsnokságot olasz kollégájának és visszatért Magyarországra, a vezérőrnagyot mindenekelőtt arról kérdeztük, hogyan élte meg katonai pályafutásának ezen időszakát.
Egy év nagyon kevés időnek tűnik, különösen akkor, amikor új poszton kell helytállni az embernek. Milyen élményekkel tért haza, illetve mi jelentette az ön számára a legnagyobb kihívást a kiküldetésében?
– A KFOR jelenleg a NATO legnagyobb létszámú művelete, parancsnoki beosztásának betöltése óriási megtiszteltetés, egyúttal – több szempontból – hatalmas felelősséggel is jár. Egyrészt a parancsnok felel a rábízott katonai szervezet tevékenységéért, a feladatok meghatározottak szerinti végrehajtásáért – ez egy 28 (majd Ukrajna kivonulását követően 27) ország katonáiból álló misszió esetén már önmagában sem kis kihívás. A KFOR egyik legfontosabb feladata, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatában foglaltak szerint, a békés, biztonságos környezet fenntartása. Annak felelőssége, hogy ez sikerrel járjon és megvédjük a Koszovóban élő lakosságot, súlyos teher a parancsnok vállán. Harmadrészt, az ország NATO- tagsága óta ez volt az első alkalom, hogy Magyarország biztosíthatta egy NATO-művelet parancsnokát, ennek az időszaknak a tétje volt, hogy bebizonyítsuk: a Magyar Honvédség, illetve Magyarország képes egy ilyen súlyú feladat sikeres megoldására. Az elmúlt egy évben a művelet napi vezetése, a sorra jelentkező kihívások, feladatok megoldása nagyon sok tapasztalattal, élménnyel gazdagított. Az egy évre visszatekintve a legnagyobb kihívás az egymással ellentétes érdekű vezetőkkel való tárgyalások lebonyolítása, a kompromisszumos megoldás kialakítása volt.
Milyen elvárásokkal vállalta el a parancsnokságot, majd milyen érzésekkel adta át azt olasz kollégájának?
– A Magyar Honvédség a KFOR kezdete, azaz 1999 óta vesz részt a műveletben, az elmúlt évek alatt egyre növekvő létszámmal, aminek az oka, hogy Magyarország számára elsődleges fontosságú a nyugat-balkáni térség biztonságának megőrzése. A parancsnokság átvételekor a parancsnoki időszak céljául tűztem ki a KFOR korábbi sikeres időszakának folytatását, az egységes csapatként való munkát, és a KFOR áthatóságának növelését. Értékelésem szerint mindhárom célt sikerült elérni. A KFOR az elmúlt egy évben sikeresen teljesítette feladatát és tartotta fenn a békés és biztonságos környezetet. A parancsnokságon belül sikerült egy nagyon hatékonyan dolgozó csapatot kialakítani, és úgy gondolom, nem fér kétség ahhoz sem, hogy a KFOR láthatósága jelentősen növekedett az elmúlt hónapokban. A KFOR időbeni fellépése segítette a feszültség csökkentését.
Az elmúlt egy év számos kihívás elé állította a KFOR erőit, mindenekelőtt a politikai események változásai miatt. Szerbiában a januárban megtartott népszavazás után, azaz az után, hogy a Koszovóban élő szerb lakosság nem vehetett részt a referendumon, a szerb politikum kritikával illette többek között a KFOR részvállalását, a szerb államvezetés azért neheztelt, mert nem biztosították a szerb lakosság biztonságát, hogy élhessenek a szavazati jogaikkal. Később az április 3-i szerbiai parlamenti választásoknál már másként szervezték meg a Koszovóban élő lakosság szavazását is. Miként tekint vissza ezekre az eseményekre?
– Mind a januári referendum, mind az áprilisi választások alkalmával a KFOR készen állt, hogy az ENSZ BT 1244 határozatában foglalt mandátuma szerint reagáljon a biztonsági kihívásokra, és szükség esetén közbelépjen a békés, biztonságos környezet és a mozgásszabadság fenntartása érdekében. Erre azonban nem volt szükség. Januárban – igaz, ekkor az utolsó pillanatban született meg a döntés – és áprilisban is buszokkal szállították a választópolgárokat a kialakított szavazókörletekbe. A KFOR-hoz beérkezett jelentések szerint egyik alkalommal sem történtek atrocitások. Annak eldöntése, hogy a referendum és a szavazás megszervezésének engedélyezése, illetve tiltása jogos volt-e, nem tartozik a KFOR hatáskörébe. A KFOR sikeresen látta el feladatát, hatékonyan koordinált a Koszovóban működő nemzetközi szervezetekkel és a helyi vezetőkkel, a szükséges erők készenlétben álltak a beavatkozásra.
Az Ukrajnában zajló háború újabb kihívások elé állította a térséget (is). Egyrészt Nyugat a Belgrád–Pristina-párbeszéd felgyorsítására ösztönözte a tárgyalófeleket. A két politika közti feszültség milyen mértékben hatott ki a közhangulatra Koszovóban és milyen mértékben befolyásolta a KFOR-erők felkészültségét?
– Az Ukrajnában zajló háború hatására március-áprilisban érezhetően nőtt a koszovói lakosság nyugtalansága is. Fontos azonban kiemelni, hogy Koszovóban nem fenyeget a fegyveres konfliktus kitörésének veszélye. A KFOR folyamatosan figyelemmel kíséri a térségben a biztonsági helyzet alakulását, és amennyiben szükséges, megteszi a megfelelő megelőző intézkedéseket.
A rendszámtábla-reciprocitás kérdése, úgy tűnt, csak újra felszította a „lappangó” ellentéteket. Ebben az esetben a nyári hónapokban a KFOR- erők fokozott jelenlétére is szükség mutatkozott. A feszültséget akkor sikerült lecsillapítani. Számít-e újabb zavargásokra a szerb-koszovói adminisztratív határ mentén?
– Amennyiben nem születik mindkét fél számára elfogadható kompromisszum a rendszámtáblák kérdésében, úgy várható, hogy kiújul a feszültség. Fontos, hogy mindkét fél a megoldást keresse és legyen kész a kompromisszumra. A régi sérelmek felemlegetése nem vezet megoldáshoz. Jól példázza a megegyezés lehetőségét a személyi okmányokról született megállapodás is.
A koszovói rendőrség időszakos rajtaütéseit a bűnszervezetek felszámolásával indokolja a helyi kormány, míg azokat a szerbiai államvezetés a szerbek lakta területen a lakosság nyugalmának megzavarásának tekinti. Milyen mértékű figyelmet követelt meg önöktől egy-egy ilyen rendőrségi akció?
– Parancsnoki időszakom egyik kihívása volt a rendőri műveletekről való egyeztetés. Az nem vitatható, hogy a rendőrségnek fel kell lépnie a bűnözőkkel szemben. Ennek a fellépésnek azonban arányosnak és célhoz kötöttnek kell lennie, és nem keltheti azt a látszatot, hogy bármelyik nemzetiségű lakosság ellen irányul, különben megnő a valószínűsége egy konfliktusnak. Ennek érdekében a KFOR folyamatosan egyeztetett a koszovói rendőri vezetőkkel. November és február között – talán ezeknek az egyeztetéseknek az eredményeként is – több sikeres rendőri akciót hajtott végre a koszovói rendőrség kábítószer-termesztők és illegális kriptovaluta-bányászatot folytatók ellen.
Fontosnak tartotta, hogy a parancsnoksága alatt tárgyalásokat folytasson mindkét kormánnyal, Belgrádba is ellátogatott. Milyen érzésekkel folytatta ezek után a tárgyalások után a kötelezettségeit?
– A parancsnoki munka talán legfontosabb eleme volt a koszovói vezetőkkel, valamint a szerb vezérkari főnökkel folytatott, szinte folyamatos egyeztetés. Én úgy ítélem meg, hogy mind a koszovói intézmények vezetőivel, mind a koszovói szerb vezetőkkel, és a szerb vezérkar főnökével is sikerült jól működő kapcsolatot kialakítani, és képesek voltunk a felmerülő kérdéseket megnyugtatóan rendezni.
Mennyire nevezhető most nyugodtnak az előttünk álló időszak?
– Jelenleg is több nyitott kérdés van, aminek az egyoldalú megoldása feszültséget okozhat. Nagyon fontos, hogy ezeket a kérdéseket – mint például a rendszámtáblák vagy az energiaellátás kérdése – a Belgrád–Pristina- párbeszéd keretében, kompromisszumkészen próbálják meg rendezni, mert csak így születhet tartós megoldás.
A KFOR parancsnokságát át lehet adni, és új lappal tekinteni a jövőbe, le lehet zárni egyik napról másikra a háta mögött álló feszült parancsnoki időszakot?
– Nem csak a parancsnokság átvétele, de annak átadása is kihívás, igaz, másféle. Egy több mint két évtizede folyó műveletet nem lehet egy év után úgy átadni, hogy nincsenek megoldatlan kérdések, kihívások. Az átadáskor azt kell elfogadni, hogy a következő vezetőnek adom át a hónapokkal azelőtt megkezdett feladatok továbbvitelét, a sikeres végrehajtás pedig már egy másik parancsnok felelőssége lesz. A hazaérkezést követően pedig idő kell ahhoz, hogy a folyamatos készenlét után a hazai viszonyokhoz igazítsam az életritmusomat.
Szeretne még visszatérni ebbe a térségbe?
– Az elmúlt egy évben nem volt időm a térség nevezetességeit meglátogatni, ezért esetleg turistaként szívesen térek vissza Koszovóba.
