Klinec Magdolna temerini üvegfestő évtizedek óta a belgrádi, újvidéki és budapesti kiállítások rendszeres és keresett résztvevője, akinek munkáit az elmúlt évek során számos nívódíjjal jutalmazták, a Nemzetközi Kézimunka- és Gyűjtemény Kiállításon (MIRK) – amelyen éveken keresztül részt vett – pedig nagymesteri díjjal is elismerték. A munkái sok helyre eljutottak, és messze földön is ismertek rendkívül szépen mintázott, egyedi alkotásai.
Hogyan kezdődött a kreatív tevékenységek iránti érdeklődése?
– Édesapám előszeretettel festett, főként olajfestményeket, azt is mondhatom, hogy tőle örököltem a festészet iránti szenvedélyemet. Édesanyámtól, nagymamámtól tanultam meg hímezni, kötni, horgolni, így tettem szert kézügyességre. A pályaválasztás során mindenekelőtt képzőművészeti iskolába szerettem volna iratkozni, végül mégiscsak közgazdaságot végeztem el, amit sosem szerettem igazán. A későbbiekben a munkám mellett kreatív tevékenységgel kezdtem foglalkozni. Tollból készítettem brossokat, később pedig selyemre kezdtem festeni. Nagy változásra akkor került sor, amikor meglátogatott egy művészlélek úriember Újvidékről, aki hallotta mivel foglalkozom. Elmesélte, hogy amikor Párizsban járt, az üvegre gravírozott munkák tetszettek meg neki, ezért egy gravírozóval, valamint egy könyvvel ajándékozott meg. Nagyon megörültem neki és tetszett is a technika, így kipróbáltam. Az eszköz leginkább egy ceruzára hasonlított, amelynek gyémánt éle volt, de igen nehéz volt vele dolgozni. A férjem ezért beszerzett egy elektromos gravírozót, amivel sokkal gördülékenyebbé vált a munka, elkezdtem poharakra gravírozni monogramokat a család számára, és ajándékoztam is belőlük. Egyik ismerősöm felvetette, hogy lehetne-e színesben is kapni ilyen tárgyakat. Ekkor kezdtem érdeklődni az üvegfestés iránt, és az ehhez szükséges eszközöket végül Németországból szereztem be és a házam ablakán alkottam meg az első művemet, ami hatalmas munka volt. Nem volt mesterem, így az üvegfestést saját magam tapasztaltam ki. Ezt követően apróbb tárgyak készítésével foglalkoztam, amelyek iránt nagy lett a kereslet. Munkáim kapcsán az újvidéki Idegenforgalmi Szervezet egykori igazgatója is felkeresett, aki felajánlotta, hogy kiállításokra is elvinnék az általam készített tárgyakat, és meg is hívott egy belgrádi kiállításra, ahol nagy sikerem volt. Ez mintegy húsz éve történt, ezután pedig már az újvidéki és budapesti kiállításokra is eljutottam.
Az évek során milyen egyéb technikákkal foglalkozott még?
– A díszes üveg- és porcelántárgyaimmal nagy sikereket arattam, az emberek mindig megcsodálták azokat, és nagy érdeklődést mutattak irántuk. Idővel elkezdtem liba- és strucctojásokra is festeni, ami szintén mutatós és felkapott árucikké vált. Mindez köszönhető annak is, hogy különleges technikával készítem el ezeket a tárgyakat. A készítés során üvegfestést alkalmazok és a tojásokat úgynevezett Richelieu, valamint úrihímzéssel díszítem ki. Mindig arra igyekeztem, hogy amit csinálok, az egyedi és ritkaságszámba menő legyen. A festészet mellett idővel selyemszalaggal is kezdtem foglalkozni, amellyel háromdimenziós képeket tudok varrni. Előbb selyemre készítettem, majd olajfestékkel készítettem el az alapot, majd erre hímeztem. Mindemellett olajfestményeket is készítek, ami édesapám hatásának is köszönhető, aki, mint említettem, szintén szeretett festeni és több képe is fennmaradt. Édesapám halálát követően, amikor édesanyám is ideköltözött, pakolás közben egy szekrényben két doboznyi felbontatlan olajfestékre bukkantam, ami rendkívül megörvendeztetett, és elhatároztam, hogy festményeket is készítek, amelyeket később kiállításokon is bemutattam. A koronavírus-járvány során nem mehettem kiállításokra, ugyanakkor a bezárások és a korlátozások miatt valahogy az emberek érdeklődése is megcsappant. Ezt az időszakot is hasznosan próbáltam kihasználni, ezért a Tiszán lévő hétvégi házunkba utaztam, ahol a teraszon van egy üresen álló, szürke betonfal, amelyet szerettem volna élettel megtölteni. Korábban nem érdekelt a mozaikkészítés, mivel tisztában voltam vele, hogy milyen nehézségekkel jár, és piszkos munka is, ennek ellenére mégis elhatároztam, hogy mozaikképet fogok alkotni. Korábban nem volt időm huzamosabb ideig ott tartózkodni, így kihasználtam az alkalmat. Ez egy rendkívül hosszadalmas és aprólékos munka, amelyhez számos feleslegessé vált, színes kerámialapot gyűjtöttem össze különböző helyekről. A férjem is nagy segítségemre volt, több ismerősét is felkereste, és üzletekbe is elmentünk. Végül sikerült annyi kerámialapot összegyűjtenünk, hogy a Tisza-parton lévő 4,6 méter hosszúságú és 1,6 méter magasságú betonfalon egy gyönyörű tájképet készíthettem. A munkafolyamathoz nem rendelkeztem megfelelő szerszámmal, így egy egyszerű harapófogóval és kalapáccsal törni és formálni kezdtem a lapokat. A munka nagyon nehéznek bizonyult a számomra, azonban a fiam a segítségemre sietett és beszerezte a munkafolyamat megkönnyítéséhez szükséges szerszámokat, ám így is három nyár telt el a munka teljes befejezéséig, amire az idén került sor. A befektetett munka azonban megtérült, hiszen a környéken lévő hétvégi házak tulajdonosai és sokan mások is csodájára járnak a mozaikképemnek.
Klinec Magdolna alkotásai közt (Fotó: Fúró Dénes)
Mesélje el a mozaikkészítés munkafolyamatát!
– A Tisza-parton megalkotott mozaikomról elképzeltem, hogy egy természetet ábrázoló tájképet fogok készíteni. Ezt követően a falra egy vonalat húztam, egyik fele az égboltot, a másik pedig a földet jelölte. Mindenekelőtt a madarakat dolgoztam ki, amelyek a képen is fő kifejezést kaptak. Legelőször a fejrészüket készítettem el, a csőrüktől haladva a testük többi része felé. Ezután a virágok következtek, amelyek rendszerint a kép előterében helyezkednek el. Szinte minden alkotásomon látható vízfelület is, ennek, valamint az égboltnak a kidolgozása során már szükséges a kerámialapok szabása, mivel ki kell töltenem a madarak és a virágok közti területet. A munka ezen részen már sokkal bonyolultabb volt. A hozzávaló lapokat több helyről szereztem be, nem ritkán az ismerőseim, barátaim felajánlásaiból. A Tisza-parton készült faldekorációm készítését sokan megcsodálták és hoztak is különböző színű kerámialapokat. A zöld színből azonban mégis hiány mutatkozott. Mostanság a fürdőszobák és a konyhák általában szürke-, krém-, földszínűek, vagyis nem élénkek, mint régebben. Ezért üzletről üzletre jártam és kerestem a zöld színű lapokat. Egy helyen sikerült is találnom, ahol éppen tervezték lebontani a falra helyezett mintát, és közölték velem, hogy szívesen átadják majd nekem. Megmutattam, mivel foglalkozom, ami elnyerte a tetszésüket, így nem felejtettek el értesíteni. Tőlük sok zöld színű kerámialapot kaptam, ugyanakkor kivezettek az udvarba is, ahol összetört különböző színű csempéket találtam, amelyek közül szintén sokat elvittem. Lehet, hogy ez sokaknak furcsának tűnik, de ezek a feleslegessé vált és eldobott dolgok számomra valóban egy kincsesbányát jelentenek.
Milyen nehézségekkel szembesül a munkája során?
– Szeretem ezt a munkát, élvezettel végzem, így számomra nem jelent nehézséget. Természetesen történnek bosszantó balesetek, amikor példának okáért az üvegfestés során az égetés folyamata alkalmával az üveg megreped. Ez különösen akkor számít bosszantónak, ha egy meghatározott időre kell elkészülnöm vele. A tájképem készítése alatt rengeteg kesztyűt összeszaggattam, mivel a kerámialap rendkívül éles. A munka során kesztyű nélkül is dolgoztam, és akkor az ujjam sebeztem fel.
Mekkora érdeklődés mutatkozik mostanság a munkái iránt?
– Az általam készített tárgyak iránt továbbra is van érdeklődés. A külföldre utazók például sokszor rendelnek Vajdaságra jellemző motívumokkal, mint a pipaccsal, a búzával, vagy a búzavirággal díszített tárgyakat. Például pipacsos tányérokat és vázákat, de a Temerin feliratú tárgyak is kelendők. A Temerini Idegenforgalmi Iroda is rendelt tőlem különféle dísztárgyakat, valamint kiállításokon való megjelenésre is felkérnek.
Van olyan alkotása, ami igazán nagy büszkeséggel tölti el?
– Több ilyen is van. Egy általam elképzelt virágmintát is előszeretettel használok, ami leginkább a magnóliára hasonlít, ezzel pedig pálinkás, boros, pezsgős készletet díszítettem, ugyanakkor vázákat, tálakat, gyertya- és hamutartókat is, vagyis egy teljes gyűjteményt állítottam össze. Ezeket elvittem egy újvidéki kiállításra, ahol egy üvegvitrinben tettem közszemlére. Egy bírálóbizottság is megállt a vitrinem előtt, majd annak tagjai javasolták, hogy mindenképpen jelentsem be a gyűjteményt, mivel az leginkább a Herendi porcelánra hasonlít és díjat érdemel. Ezért a munkámért serleget és elismerő oklevelet is kaptam, így ez a minta számomra nagyon kedves és a mai napig is szívesen készítem. Emellett egy budapesti kiállítás alkalmával a szerb nagykövetség képviselői látogattak meg, akik minden alkalommal megtekintik a hazai standokat, és az egyik évben az én munkáim közül rendeltek egy protokolláris ajándékot.
A fiataloknak is igyekszik átadni a tudását, tapasztalatait.
– Rendszeres résztvevője vagyok az Ifjúsági Etno Tábornak, ahol előbb üvegfestésre, majd selyemhímzésre is tanítottam a fiatalokat. Nagyon szeretek ott lenni. Amikor első alkalommal vettem részt a táborban, nem tudtam elképzelni, hogy a fiúk hogy fognak gyöngyöt fűzni a lányoknak. Ennek ellenére kellemes meglepetés ért, hiszen rendkívül tetszetős ajándékokat készítettek. A fiatalok különféle foglalkozásokon vettek részt, egyebek mellett fafaragáson, nemezelésen és üvegfestésen is. A szervezés minden évben kiváló volt és csakis pozitív élményeim maradtak meg ezekről a táborokról.
Milyen jövőbeni tervei vannak?
– Sosem szenvedek ihlethiányban, ugyanis bármikor le tudok ülni és valamit készíteni. Nagyon szeretem ezt a munkát, így minden technikával szeretek dolgozni, viszont jelenleg a mozaikkészítés foglalkoztat a leginkább. A vele járó munkafolyamatot azonban össze sem lehet hasonlítani azzal, amikor egy selyemszalaggal dolgozok és apró virágokat készítek, vagy az olajfestészettel, amit szintén nagyon kedvelek. Jelenleg nem dolgozom annyit, mint korábban tettem, ami azért van, mert most már csak azt csinálom a leginkább, amit igazán szeretek. A terveim között szerepel, hogy a garázsom falát jövő tavasszal egy mozaik-alkotással teszem színesebbé.
Nyitókép: Klinec Magdolna alkotásai közt (Fotó: Fúró Dénes)
