A diákotthonról készült videónkat ITT tekintheti meg.
Vajdasági diákotthonaink sorozatunk következő helyszíne a tóthfalui Kaszap István Kollégium volt. A Magyarkanizsa községben található kis település az elmúlt években igen sok mindent felmutatott a közösségépítés terén. Intézményi együttműködnek – a Kaszap István Kollégium és a Nyers István Akadémia bár külön nevet viselnek, mégis az elmúlt több mint tíz év bebizonyította, hogy egyik sem létezne a másik nélkül. Az egyházi diákotthon három alapelvet szem előtt tartva terelgeti lakóit az élet útján, a lelki, szellemi és testi épülés támogatására helyezik a hangsúlyt.
Az épületek útvesztőjében különleges hangulat kerített hatalmába, a Munkás Szent József plébánia udvarában iskola, kollégium, sportcsarnok és több focipálya is található, mondhatni tényleg minden ott van egy helyen. A diákok ideális környezetben tanulhatnak, edzhetnek és fejlődhetnek, mind szellemileg, mind fizikailag. Beszélgetőpartnereim ft. Utasi Jenő tóthfalui plébános és Pajić László Mária, a kollégium egyik nevelőtanára, akikkel a múltról, a jelenről és a jövőről egyaránt szót ejtettünk.
Délutáni tanulóidő (Gulyás Réka felvétele)
TEHETSÉGEK FELKAROLÁSA
– Magának a kollégiumnak, az iskolának az ötlete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Valamikor a ’80-as években egyházi jellegű táborokat szerveztünk, más-más tematikával. Ezek az alkalmak rádöbbentettek bennünket arra, hogy nagyon sok ügyes és tehetséges gyermek van itt, a Délvidéken, Vajdaságban. Különösen felfigyeltünk azon kisebb közösségekből jövő diákokra, akik könnyen elkallódhatnak, ha nincsenek megfelelő feltételeik. Ennek kapcsán született meg egy olyan kis központ létrehozásának az ötlete, ahol felkaroljuk a tehetségesebb gyerekeket, nem a zseniket, hanem azokat, akik valamiben tehetségesek, legyen az zene vagy sport. Ez csupán egy elképzelés volt, a gyakorlat azonban sokkal nehezebben indult be. Ez egy olyan ideális kép, amiről a mai napig nem mondtunk le, bár igen rögös az út ezen a területen. 2002-ben adtuk át a ma is diákotthonként működő épületet, előadótermekkel, szálláshelyekkel, konyhával és ebédlővel. Valójában ez képezte a gerincét az egész elképzelésnek. Ezzel párhuzamosan épült egy iskola is, részben egyházi beruházással, anyaországi támogatásból, a kollégium szintén így jött létre. Az egyik tömegsporttal, a labdarúgással indultunk, hiszen ezt nagyon sok fiatal szereti, ugyanakkor vannak kimagaslóan tehetséges gyermekeink is. Nem mondtunk le azonban a többi tehetségről sem, a cselgáncs is kezdi kinőni magát, valamint a sportcsarnokunknak köszönhetően beindulhat a kézilabda és az asztalitenisz is. Mindezek mellett szeretnénk a tehetséggondozást kiszélesíteni a humán tantárgyak irányába is. Kialakulóban van a megálmodott hármas alap, azonban még sokat kell építkeznünk ebbe az irányba. Ez nem más, mint fiataljaink lelki, szellemi és testi épülésének támogatása. A lelki adottság itt van, hiszen a templom tőszomszédságában vagyunk, a keresztény életszemléleti értékeket képviselve. A szellemi tőke kialakítására is törekszünk tudás szintjén, továbbá a testnevelés, a sport, ami a testi épülésüket szolgálja. Általános iskolás diákjaink is vannak, ötödik osztálytól nyolcadik osztályig. Mindemellett van egy szociális programunk is, amelynek köszönhetően olyan gyermekeket fogadunk be, akiknél bizonyos okok miatt nem nevezhető ideálisnak a családi háttér – mesélte ft. Utasi Jenő atya.
Utasi Jenő plébános (Gulyás Réka felvétele)
KERESZTÉNY SZELLEMISÉG
– Házon belül testvérként tekintünk az intézményekre, hiszen az egyik sem lenne a másik nélkül. Tegyük fel, hogy Magyarcsernyéről eljön egy tehetséges fiatal focista, aki Tóthfaluban szeretne focizni és Magyarkanizsára jár iskolába, akkor kell neki egy hely, ahol lakhat. Az általános iskolás diákjaink a tóthfalui általános iskola tanulói, a középiskolás diákok pedig Szabadkára, Zentára, Törökkanizsára és Magyarkanizsára utaznak nap, mint nap. Így a diákok utaztatása nem kis szervezést igényel, amit a plébániai járműveivel oldunk meg. Kettő húszszemélyes autóbusz, kettő nyolcszemélyes kombi és kettő személyautó áll a rendelkezésünkre. Jelenleg pontosan ötven diákja van a kollégiumnak, ennél volt már több is, kevesebb is, az ideális létszám hatvan körül mozog. Öt nevelőtanár foglalkozik a bentlakó diákokkal, akik a napi 24 órás ügyelet mellett tehetséggondozó foglalkozásokkal teszik színesebbé az itt élő diákok mindennapjait. Az intézményben lehetőség van művészeti, zenei, matematikai, földrajzi és angol nyelvi szakkörökön való részvételre. Törekszünk a gyerekeket keresztény szellemiségben nevelni, épp ezért a csütörtöki szentmiséken való részvétel kötelező minden diák számára. A szentmiséket a csantavéri plébános, Utcai Róbert atya celebrálja, aki ismert arról, hogy kitűnően ért a fiatalok nyelvén. Ezek a szentmisék hétről hétre értékes szellemi és lelki táplálékként szolgálnak minden növendékünk számára. Rafael testvér Magyarkanizsáról jár kéthetente csoportfoglalkozásokat tartani, ahol a focistáinkkal együtt boncolgatják az élet értelmét. Nekünk, nevelőknek pedig mindig nyitva áll az ajtónk a diákjaink előtt, épp úgy meghallgatjuk a bánatukat, mint az örömüket. Egy nagy család vagyunk sok-sok gyermekkel – hangsúlyozta Pajić László Mária nevelőtanár.
Pajić László Mária (Gulyás Réka felvétele)
A kollégiumi szobák ugyan üresen álltak a délutáni órákban, amikor ott jártunk, minden más helyiségben azonban javában folyt a munka. A fiatalok közül egyesek éppen erőnléti edzésen voltak, amit a műfüves focipályán történő gyakorlatok követtek, mások viszont a tanulószobában készültek a következő napi megmérettetésekre, vagy egymásnak segítettek a házi feladatok elkészítésében. Szorgos kishangyákként tüsténkedtek a diákok, az edzők és a nevelőtanárok egyaránt. A Kaszap István Kollégiumban minden hétköznap így zajlik, mindenki teszi a dolgát, majd a nap végén mosollyal az arcán tér nyugovóra. Az itt lakó fiatalok rajonganak a labdarúgásért, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy sokszor még a szabadidejükben is elkérik a tornaterem kulcsát, hogy rúghassák a bőrt.
Az erőnléti edzést követően a műfüves pályán folytatták edzésüket a focisták (Gulyás Réka felvétele)
Kővágó Sztefán nyolcadik osztályos tanuló Padéról érkezett Tótfaluba, ahol lassan már egy éve a kollégium lakója, ám abban bízik, hogy még sokáig részese lehet a kollégiumi mindennapoknak.
– Nagyon szeretek itt lenni, mert bár sok edzésünk van, amelyek ráadásul igen kemények is, élvezem az itteni munkát, hiszen jó a társaság, jól érezzük magunkat együtt, éppen ezért az a célom, hogy a középiskolás éveim alatt is a kollégium lakója legyek, remélem, sikerülni fog! – hangsúlyozta Sztefán, akivel mindebben társai közül többen is egyetértettek.
Kővágó Sztefán (Gulyás Réka felvétele)
Ladányi Áron, a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola végzős tanulója sokrétű és szerteágazó tapasztalatokkal rendelkezik a kollégiumi életről, ugyanis immár öt éve edz és lakik Tóthfaluban.
– Ez egy igazán családias környezet, nagy itt a szeretet és mindenki egyéniségére hangsúlyt fektetnek. Volt egy féléves kihagyásom, és ez alatt az idő alatt nagyon hiányzott mindaz, amit előtte megtapasztaltam. Mindenki barátja mindenkinek, a kollégiumban nagyon jó hangulat uralkodik. Szervezett járatokkal tudunk utazni az iskolába, a tanulóidőt pedig az edzésekhez alakítják. Vannak külön edzőtermi edzéseink is, erőnléti edzővel, kint, a pályán pedig fociedzővel dolgozunk. Kiválóan szervezett itt minden, minőségesek az edzések, jó az összhang és a hangulat a csapatban. Minden körülmény tökéletes, éppen ezért tiszta szívből ajánlom ezt a helyet mindenkinek – fogalmazott Áron.
Ladányi Áron (Gulyás Réka felvétele)
Kétségtelen, hogy igencsak tiszteletre méltó dolog valamit annyira szeretni, illetve olyan alázattal és odaadással űzni, mint ahogyan a kollégium lakói azt a labdasúgással teszik. A vezetők, a nevelők és az edzők pedig, ahogyan eddig, úgy ezután is mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy a diákokat támogassák a céljaik elérésében, az álmaik megvalósításában. Elképzelések és tervek sora vár megvalósításra a jövőben is Tóthfaluban, ahonnan minden bizonnyal addig is sok-sok tehetséges fiatal kerül majd ki a nagyvilágba, olyan értékrenddel, amelyre a diákotthon vezetői és dolgozói méltán lehetnek büszkék, csakúgy, mint arra, hogy az intézménybe a mai napig szívesen visszalátogatnak azok az egykori diákok, akik korábban itt koptatták a labdarúgócipőket és a tanulószobák padjait, immár felnőttként, hálával teli szívvel, számos emberi értékkel gazdagabban.
Nyitókép: Az egyházi diákotthon épülete (Gulyás Réka felvétele)
