A hat vajdasági köztéri Petőfi-szobor közül időrendi sorrendben először Bácskertesen avattak emlékművet 2006 márciusának idusán. A település honlapján (kupusina.org) is elérhető információk szerint a forradalom és szabadságharc, valamint a magyar sajtó napjának tiszteletére rendezett ünnepi műsornak a költő nevét viselő helyi művelődési egyesület, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség volt a szervezője.
A rendezvényen Tompa Péter tárogatójátéka és a Nemzeti dal Kovács Frigyes általi előadása után Lezsák Sándor magyarországi országgyűlési képviselő mondott szoboravató beszédet. A Nemzeti Fórum parlamenti képviselőcsoportjának tagja a nagy költőt és a szabadságharc többi résztvevőit méltatta, és kegyelettel emlékezett meg mindazokról, akik a hazáért adták életüket. Lezsák beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar nép csak együttesen tud felemelkedni és érvényesülni. Ezután koszorút helyezett el Petőfi frissen felavatott mellszobránál Lezsák Sándornéval, a lakiteleki Népfőiskola igazgatójával, Csampa Zsolttal, az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagjával és Püski András országgyűlési képviselővel.
Lezsák Sándor leleplezi a szobrot a 2006-os ünnepségen (kupusina.org)
A megemlékezés virágait helyezték el továbbá a belgrádi magyar nagykövetség, a szabadkai magyar főkonzulátus, az 1956-os Kárpát-medencei emlékbizottság, valamint a Magyar Nemzeti Tanács képviselői. A horvátországi magyarok nevében Szenn Péter lelkipásztor, a Református Keresztyén Egyház Ifjúsági Gyermekmissziójának vezetője, a Szülőföld Alapítvány tanácstagja és Szabó Lajos lelkész koszorúzott. A környező falvak és városok képviselői mellett Apatin község nevében Miodrag Bakić, a falu önkormányzata nevében Péter István, a szilágyi művelődési egyesület nevében Horváth Béla elnök és Csernai Buják Szilvia, a Vajdasági Magyar Szövetség tanácsának nevében Dudás Károly alelnök és Pál Károly elnökségi tag, a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nevében Koleszár István, Forgács Csilla és Csorba Nándor, a helyi József Attila Általános Iskola nevében pedig Csíkos Sándor igazgató és Szenn Lídia tanárnő koszorúzta meg Petőfi szobrát, míg a Bécsi Európa-klub nevében Pusztai Csaba koszorúzott. Magyarországról Kaskantyú, Ádánd és Ágasegyháza települések képviselői voltak jelen a nagyszabású ünnepi rendezvényen.
Az eseményen Kartag Nándornak, az Újvidéki Televízió munkatársának adták át a vajdasági magyar újságíróknak járó Napleány-díjat. A díj indoklását dr. Szöllősi Vágó László ismertette, ezután pedig ünnepi műsor következett. Köszönőbeszédet Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke és Molnár József, a helyi művelődési egyesület elnöke mondott, aki megemlékezett az egyesület fennállásának 60. évéről is.
HELYI KEZDEMÉNYEZÉS, MAGYARORSZÁGI SEGÍTSÉG
Silling István nyugalmazott egyetemi tanárt, néprajzkutatót a kupuszinai Petőfi-szoborállítás egyik legfontosabb szereplőjének tekinthetjük, hiszen tőle származott az ötlet, azzal a céllal, hogy a helyiek méltó módon emlékezhessenek az 1848/49-es eseményekre.
Silling István (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
– Sok éven át hiányérzetem volt, hogy mi itt, Bácskertesen, illetve egész Nyugat-Bácskában nem tudunk kellőképpen megemlékezni a magyar szabadságharcról, a forradalomról, miközben másutt szép ünnepségeket rendeznek például egy elesett honvéd sírjánál vagy valamelyik egyesületben. Nyugat-Bácska pedig csak hallgat… Magyartanárként, magyar emberként is hiányérzetem volt emiatt, ezért szóba hoztam a témát Csíkos Sándor iskolaigazgatónak és Balog Pálnak, a művelődési egyesület akkori elnökének, mondván, nekünk is kell ünnepelnünk valahogyan. A pályázati ügyekben is jártas igazgató eljutott Lezsák Sándorig, akit megkért, legyen a segítségünkre, hogy lehessen egy Petőfi-szobrunk. Akkoriban Vajdaságban egyetlen szabadtéri emlékműve sem volt a költőnek – magyarázta Silling István, aki a megvalósítás további részleteibe is beavatott.
– Lezsák úr megkeresett egy magyarországi szobrászművész házaspárt, Lantos Györgyit és Máté Istvánt. Ezután elutaztunk hozzájuk, és megbeszéltük velük a részleteket, elmeséltük, mit szeretnénk létrehozni. A mellszobrot végül ajándékként kaptuk, nem fizettünk érte, miután pedig elkészült, hazahoztuk Magyarországról, és megkértük Lezsák urat, hogy jöjjön el leleplezni, felavatni. Fontos részlet, hogy előzőleg megkérdeztük a művészeket, milyen anyagból készítik, ebből kifolyólag milyen talapzatot készíttessünk. Mivel bronzból készült a szobor, egy barnamárvány talapzatot találtunk a legmegfelelőbbnek, és csak a költő nevét vésettük rá a saját aláírásával. Úgy gondoltam, hogy ennyi bőven elég lesz. A szobor közterületen található, és egyedül az urbanistáktól kellett engedélyt kérnünk a felállítására. A művelődési egyesület székháza előtt az egyik oldalon már volt egy emlékmű a háborúban elesett hősökért, ezért a másik oldalra tettük Petőfi szobrát – mesélte Silling.
A tanár úr visszaemlékezése szerint is hatalmas, a teljes vidéket megmozgató rendezvény kerekedett az avatóünnepségből.
– A szoboravatót egyébként abból az apropóból is tartottuk abban az évben, hogy hatvanéves fennállását ünnepelte a művelődési egyesületünk. Az eseményen Lezsák úr leplezte le a szobrot, és Kovács Frigyes mondta el a Nemzeti dalt. Emlékszem, hogy az előadása hangulatán még érezni lehetett a 2004 decemberi népszavazás keltette indulatokat. Elhangzott persze a Himnusz és a Szózat, vagyis a nemzeti imádságaink is, kokárdákat osztottunk ki az embereknek… Nagyon sokan voltunk a leleplezésen, a nyugat-bácskai magyar művelődési egyesületek egytől egyig megjelentek, mindenki hozott koszorút, a szobor környéke tele volt, és népviseletbe öltözött gyerekek is kijöttek. Zombor, Bezdán, Nemesmilitics, Szilágyi, Doroszló, Gombos, vagyis minden település, ahol magyarok éltek, magyar művelődési élet működött, képviselte magát.
Silling szerint a bácskertesi Petőfi-szobornak hamarosan nagy hatása lett.
– Abban az időben úgy gondoltam, hogy a nyugat-bácskai megemlékezés központi helyének a Petőfi-szobornál kell lennie. Néhány évig jött is néhány egyesület hozzánk, később viszont már mindenki otthon szervezte meg saját megemlékezését, vagyis pozitív hatást keltettünk. Azóta minden évben koszorúzunk és ünneplünk az iskolával együttműködve. Érdekesség, hogy a Harcosok napján is koszorúzták nálunk Petőfit. A Községi Harcosszövetség elnöke ugyanis egyszer megkérdezte, hogy Petőfi forradalmár volt-e, a szabadságért harcolt-e, és ha igen, mondta, akkor ő is megérdemli a megemlékezést. Így július 4-én nemcsak a hősi halottakat, hanem őt is megkoszorúzták – árulta el az egyetemi tanár.
Kovács Frigyes színművész szaval a szoboravatón (kupusina.org)
Silling arra is választ adott, miért lehet Petőfinek akkora hatása, hogy kétszáz év elmúltával is élénk hagyomány épül személye köré.
– A magyar költők közül Petőfi áll a legközelebb a szabadság eszményéhez, és ez országhatároktól független jelenség. Ilyen nagy kultusza egyetlen más magyar költőnek sincs, mert részt vett a szabadságharcban, a szabadságról dalolt, azt éltette, részese volt a 12 pont megfogalmazásának és a márciusi eseményeknek, majd hősi halált halt a szabadságért. Ennél dicsőbb jellemet nehéz találni, így évszázadokkal az élete után is kutatnak róla, utána.
AKTÍV A HELYI MŰVELŐDÉSI ÉLET
Nemcsak a 2006-ban felavatott szobor, hanem a bő fél évszázaddal korábban alapított művelődési egyesület is a költő nevét viseli Bácskertesen. Erről, illetve az intézmény munkájáról már Toldi István mesefát, az egyesület vezetőjét kérdeztük.
– 1947-ben alakult meg a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, az alapítók akarata alapján a legnagyobb magyar költőről nevezték el az intézményt. Büszkék vagyunk a nevére, és próbálunk méltók lenni hozzá. Büszkék vagyunk arra is, hogy nálunk avatták fel a költő első vajdasági szabadtéri szobrát és minden március 15-én megemlékezünk a szabadságharcról és Petőfiről. Ilyen rendezvényeken együttműködünk az általános iskolával is. Az intézmény működésében időről időre előkerülnek a költő versei, a szavalóink szívesen veszik elő őket – magyarázta Toldi István.
Mint kifejtette, a nagy múltra visszatekintő intézmény minden csoportja aktív ma is.
– A művelődési egyesület életében az elmúlt évek során nem történt nagy változás. A színjátszócsoportunk már 104. éve működik, a tánccsoport 90 éves az idén, a Krajcárka népdalkör tavaly ünnepelte 25 éves fennállását, idén a népmesemondás is 20 éves lett. Egyedül a modern tánccsoport működése állt le a korábbi szinthez képest, mert aki eddig vezette, abbahagyta, de a fiatalok között van, aki képes lesz folytatni a munkát – folytatta a népmesemondó.
– Nálunk egyébként mindenki otthon érezheti magát, a régi és az új tagok is. A fiatalok, az utánpótlás terén azzal a gonddal küzdünk, hogy egyre csak fogyatkozunk, minden civil szervezet megérzi a falu elnéptelenedését. Ennek ellenére mindenre vagyunk elegen, még a tánccsoporthoz sem vagyunk kevesen. Igaz, néha nehéz összejönni, és ahogy egyre kevesebben vagyunk, egyre több feladat jut egy személyre. Aki aktív, az sokfelé aktív. Aztán a fiatalok folyamatosan ingáznak az iskola miatt, és már a felelősségvállalásuk is megváltozott. Viszont senki más nem fogja helyettünk elvégezni a dolgunkat, ezért meg kell találnunk a megoldásokat a kihívásokra, és szerencsére időről időre érkezik az utánpótlás.
Nyitókép: A művelődési egyesület is a nagy költő nevét viseli 1947 óta (Fotó: Antalovics Péter felvétele)
