Megerősít abban, hogy jó úton járok

A Tapolcai Városszépítő Egyesület a Ráday Mihály Város- és Faluvédő Szövetséggel, Tapolca Város Önkormányzatával és a Tapolcai Nőklubbal közösen július 13. és 15. között Tapolcán szervezte meg a Hungaria Nostra jubileumi 40. Országos Konferenciáját.

Ez a találkozó Magyarország és a magyar nemzet örökségvédelemmel foglalkozó civil szervezeteinek a legnagyobb, évente megrendezendő seregszemléje, ami a szakmai konzultáció, a kapcsolatépítés és a jó gyakorlatok megismerésének legfontosabb alkalma. Az épített és a természeti környezet védelmével, megóvásával foglalkozó szakemberek ilyenkor ismertetik a közelmúlt legfontosabb eredményeit, fejlesztéseit és kutatásait. A rendezvény legfontosabb része a Podmaniczky-díjak átadása az arra érdemessé vált személyeknek és közösségeknek, akik a legtöbbet tették az épített és a természeti környezetünk, a kulturális örökségünk értékeinek megismertetése, védelme érdekében.

Idén ebben a megtisztelő elismerésben részesítették Szilágyi Mária műemlékvédő szakmérnököt is, aki jelenleg Újvidéken él és dolgozik, de a szíve és kutatásai elég sűrűn hazahozzák Magyarcsernyére, illetve annak környékére. Mária jelenleg az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karának Építészeti és Városrendezési Tanszékének docense, ahol építészettörténetet, városrendezést és műemlékvédelmet tanít.

GYERMEKKORI (BE)HATÁSOK

Méltatásában is elhangzott, hogy egy vajdasági, határ menti faluból – Magyarcsernyéről – indult, és oda is tér vissza rendszeresen, szülei örökségébe. Minden utazás alkalmával értéket ment, melynek végeredménye egy tanulmány, egy kiállítás, vagy egy előadás. Mint ahogyan azt hozzátették, a témák között nem válogat, és előfordul, hogy a Csekonicsok zsombolyai örökségét dolgozza fel, máskor pedig a népi építészet változásait kutatja, és ismerteti azt szakszerűen, de nem idegenek számára az ipari épületek, a vasutak sem, és sokszor olyanra is felhívja a figyelmet, amelyre más földi halandó még csak nem is gondol. Így születtek meg a feliratokról szóló könyvei, melyek a templomok vagy a zsinagógák tégláin jelennek meg. Mindezek mellett a munkásságában feltűnik néhány műemlék-helyreállítás is, melyek közül talán legszebb példa a nagybecskereki zárda épület felújításának szakszerű irányítása.

Podmaniczky-díjasunktól megtudtuk, hogy már korán megismerkedett a néprajzzal, ugyanis édesanyja, id. Szilágyi Mária, a magyar nyelv és irodalom tanítása mellett néprajzkutatással is foglalkozott.

– Itthon régi épületekkel és parasztházakkal voltam körbevéve, így ez a téma mindig is foglalkoztatott, szinte adott volt, de igazából az egyetemi tanulmányaim során, a negyedik évfolyamon ismerkedtem meg a műemlékvédelemmel, és akkor, ott tetszett meg ez az egész. Az Újvidéken befejezett mesterképzés után Pesten a műemlékvédelmi szakmérnöki képzésre iratkoztam, és akkor indult el ez a lavina. Itt a szakmérnökin a műemlékekkel kellett foglalkozni, magával az épített örökséggel. A diplomamunkámat Csernyéről írtam, Magyarcsernye építészeti értékvizsgálata volt a címe. Ebben foglalkoztam a parasztházakkal, a régi középületekkel és a helyi szakrális épületekkel. A doktori értekezésem is a falvakhoz kapcsolódott, lényegében ott is egy történeti áttekintést adtam, értékvizsgálatot végeztem. A falu központok átalakulása volt a téma – emlékezett vissza a kezdetekre dr. Szilágyi Mária.

A műemlékvédelem mindig is része volt Mária életének. Amikor arról próbáltuk faggatni, hogy mit jelent számára ez a foglalkozás, elmondta, hogy az idők folyamán a hivatásává vált, ugyanis nem tudja elválasztani a magánéletétől, és bárhol is legyen, állandóan a régi épületekre fókuszál. Hozzátette, hogy szereti a modern épületeket is, a régi és a modern ötvözetét, amikor modern elemekkel újítanak fel egy-egy régi épületet. A Podmaniczky-díjat egy pozitív megerősítésként éli meg.

– Amikor értesültem az elismerésről, nagyon meglepődtem, de nagyon jólesett. Igazából számomra ez egy megerősítést jelent, hogy jó az, amit csinálok, és hogy magasabb szakmai körökben is elismerik a tevékenységemet – hangsúlyozta a díjazott.

A CSEKONICSOK NYOMÁBAN

A XIX. és a XX. század fordulóján a bánáti nagybirtokok között az egyik legnagyobb uradalom a Csekonics család zsombolyai uradalma volt. A család a XVIII. század végén vette bérbe a területet, majd meg is vásárolta a zsombolyai birtokot. A Csekonicsok az uradalom fénykorában több mint negyvenötezer hold termőföldön gazdálkodtak, korszerű gazdálkodási rendszerük pedig példaként szolgált még Nyugat-Európa számára is. Szilágyi Mária időről időre visszatér a Csekonics-család kutatásához, és mindig sikerül egy újabb, másféle aspektusból megközelítenie a vizsgálatait.

– Azonfelül, hogy a csernyei Szent Ágota-plébániatemplomban elhelyeztek egy táblát, ami arról tanúskodik, hogy az egyházi életet 1829-ben a Csekonicsoknak köszönhetően indult el Magyarcsernyén, gyermekkorom óta állandóan azt hallottam, és folyamatosan belefutottam olyan beszélgetésekbe, miszerint a mai földjeink részei a Csekonicsok által birtokolt területnek, akkor kezdtem így kutatgatni, hogy akkor mi is történt valójában, illetve kik is azok a Csekonicsok. Az Emlékőrző című kiadványokban, amelyek Magyarcsernye történetével foglalkoznak, találtam néhány írást a családdal kapcsolatban, de ezek nem elégítették ki a kíváncsiságomat, és akkor kezdtem el utánuk jobban kutatni. Időközben kiderült, hogy a Torontál vármegyében az ő birtokuk volt a legnagyobb, és Magyarcsernye is ehhez a birtokhoz tartozott, és mindez azért volt számomra érdekes, mert kötődik a szülőföldemhez – folytatta Mária.

Amikor a Csekonicsok megvásárolták a zsombolyai uradalmat, munkaerőre volt szükségük, ezért új falvakat telepítettek. Ezek között volt Magyarcsernye, Németcsernye (a mai Szerbcsernye egy része, pontosabban a katolikus templom környéke), Csősztelek és Udvarnok. Az ide érkező munkásoknak házhelyeket biztosítottak, templomokat, majd iskolákat építtettek. Később hozzájárultak a vasút fejlesztéséhez, kiépítéséhez is. A műemlékvédelmi szakmérnök kutatásai szerint akkoriban létezett egy helyi érdekű Torontál Részvénytársaság, a vasút építéséért felelt, de a Csekonicsok is részvényesek lehettek, mert számukra is fontos volt ennek a vasútvonalnak a kiépítése, ugyanis a 65 km-es távból 40 km az ő területeiken haladt át. És ez fontos volt főként a terményszállítás és az értékesítés szempontjából.

– Az első világháború után a trianoni békeszerződés, illetve az új határok meghúzása után az uradalom két részre szakadt. Zsombolya Romániához került, a többi terület pedig Szerbiához, ami az uradalom széthullásához vezetett. A területek egy részét elvették a családtól, a megmaradó rész azonban már nagyon nagyon kevés volt ahhoz, hogy fenntartsák az egész uradalmat, továbbra is alkalmazzák a munkásokat és fenntartsák az épületeket. A család a túlélésért küzdött, de a második világháború után mindent elvettek tőlük – mesélte Szilágyi.

A CSEKONICSOK ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGE

A több mint 140 év alatt, amíg a család ezen területen élt és tevékenykedett, jelentős épületállományt hozott létre. A család pénzbeli segítségének köszönhetően több kastély, templom, vasútállomás épült, falvak és majorok létesültek. A család által hátrahagyott építészeti örökség a XX. század közepétől fokozatosan lepusztult, és Romániában, de Szerbiában sem állt senki érdekében, hogy megőrizze a hagyatékot.

– Az épületek többségének állapota ma igen rossz, azonban ezek a házak még mindig hirdetik a Csekonicsok egykori nagyságát, és a régi nagybirtokok felépítéséről, működéséről tanúskodnak. Az uradalom egykori településein, Zsombolyán, Szerbcsernyén, Magyarcsernyén, Csőszteleken és Udvarnokon nemcsak a központi épületek, hanem a lakóházak zöme is abból a korból származik, amikor még a Csekonicsok gazdálkodtak ezen a vidéken – folytatta a műemlékvédő.

A BÁNÁTI KISVASÚT

A Zsombolya és a Nagybecskerek közötti vasúti járat 1898-ban indult el, ami hatalmas lépést jelentett a vidék fejlődésében. Amellett, hogy az elszigetelt bánáti falvakat bekapcsolta a Monarchia vérkeringésébe, gazdasági jelentősége mellett sem mehetünk el, főleg a Csekonicsok számára, hiszen a birtokukat 40 km hosszan szelte át ez a kisvasút, és ők főleg gabonaszállításra használták. Később ki is bővítették ezt a keskeny vágányú vasutat, 60 km hosszú lóvontatású vasutat is létesítettek a gazdaságukban.

– A kisvasút történetében a huszadik század elején érezhető fellendülés utáni első törésvonal, Trianon után, 1924-ben következett be, amikor Zsombolyát Romániához csatolták. Attól kezdve Nagybecskerektől már csak Szerbcsernyéig, illetve Kláriig járt a vonat. Az olcsó szállításával sokáig szolgálta a vidék gazdaságát, de az utasforgalom terén is jelentős szerepe volt, hisz sokan jártak be dolgozni Nagybecskerekre. Aztán 1968-ban, gazdasági okokra hivatkozva megszüntették, majd egy évvel később a teherforgalmat is leállították ezen a vonalon. Az évek során a vasúti síneket is felszedték, csak néhány állomásépület és raktár maradványa tanúskodik a régi időkről – mondta a műemlékvédő szakmérnök.

Ami a magyarcsernyei állomást illeti, hiába sorolták negyedik kategóriába, sokan a vonal legszebb állomásának tekintették, és a falu idősei most is így emlékeznek az épületre vissza. Rengeteg rózsafával díszítették a környékét és a magas gesztenyefák árnyékát a mai napig is emlegetik. Közkedvelt találkozóhelye volt ez a szerelmespároknak egy-egy romantikus sétára, de a faluban élő gyermekek számára is kiváló találkozóhelyet biztosított.

A MINDENKORI ORVOS HÁZA

Magyarcsernyén a mindenkori orvos házának a felépítése is a Csekonics családhoz köthető. A ma csak Fábián-házként emlegetett épület felépítésére még gróf Csekonics Endre adott parancsot 1913-ban. Első lakója dr. Jankulov volt, utána pedig a Fábián család költözött be. Fábián Dénes 1919-től haláláig, 1947-ig volt Csernye orvosa.

A Fábián családnak a település központjában álló családi házát annak örököse, a Szabadkán élő Dragčević Mészáros Sarolta néhány évvel ezelőtt Magyarcsernyének ajándékozta. A helyi közösség akkor, a többi civil szervezettel karöltve, úgy döntött, hogy a faluban működő Ifjúsági Klubnak ajánlja fel használatra, ugyanis ők akkoriban épület nélkül maradtak. A felújítási munkálatok azóta is folyamatosak, a fiatalok hol a mesterek, hol pedig a szüleik segítségével, illetve önerőből, vagy pályázati pénzekből igyekszenek felújítani a régi épületet.

ÚJABB KUTATÁSOK

Szilágyi Máriát kíváncsisága, akaratereje további kutatásokra ösztönzi. Már most a következő, novemberi kiállítására készül Újvidéken, amelynek témája a futaki templom felépítése.

– A Futakon található templom felépítésére egy pályázatot hirdettek, melyre több pályamunka is beérkezett, és ezek még a mai napig is megtalálhatóak a plébánián. Gróf Chotek a pályázatok közül kiválasztott egyet, amit átterveztetett, mert alkotója egytornyú templomnak tervezte, de mivel előtte pár évvel épült föl az újvidéki templom a központban, Gróf Chotek nem szerette volna azt lemásolni. Ezért lett egy hatalmas, kéttornyú templom Futakon. Természetesen foglalkozunk ezekkel a pályaművekkel is, a nyertes tervvel és az épülettel is – zárta gondolatait Szilágyi Mária.