Hagyományokból merítenek erőt

Torontálvásárhely a vendégszerető emberek faluja. Ahogyan megérkeztünk a településre, rendezett és tiszta közösség benyomását keltette. Az emberek leginkább földműveléssel foglalkoznak, ez a fő tevékenység a faluban. Nagyon sokan részt vettek a környező nagyobb településeken, így Pancsován, Belgrádban és Nagybecskereken néhány új gyár felépítésében, illetve sokan ezekbe a gyárakba járnak dolgozni, a lakosság egy része folyamatosan ingázik.

Lálity Urbán Emesét, a torontálvásárhelyi helyi közösség tanácselnök-helyettesét a helyiekről, illetve a szokásaikról kérdeztük.
– Áprilisban, illetve májusban pörköltfőző versenyt tartunk, ilyenkor a testvértelepülések is képviseltetik magukat, október 4-én pedig a helyi közösség napját ünnepeljük. Ez egy több napos rendezvény, amely szeptember 29-én kezdődik a Kukoricafesztivállal, illetve a köré épülő programokkal. A többi napon is változatos eseményekkel készülnek a szervezők, a sportegyesületek sportrendezvényeket szerveznek, valamint a nőegyletek éves rendezvényeit is ezekben a napokban tartják meg – mondta a tanácselnök-helyettes.

MEGDUPLÁZÓDOTT A MAGYAR ELSŐSÖK SZÁMA

Ami az oktatási intézményeket illeti, Torontálvásárhelyen két iskoláskor előtti intézmény található: a Református Egyházközösség keretében működő Őrláng-Én Játszóház, ahol hároméves kortól öt éves korig várják a kicsiket, valamint az állami fenntartású Kolibri Óvoda, ahova az öt és a hét év közötti gyermekek járnak. Vidrács Krisztinától, a Moša Pijade Általános Iskola igazgatónőjétől megtudtuk, hogy a torontálvásárhelyi általános iskolában összesen háromszázhét diák tanul, ebből majdnem százhúszan magyar nyelven tanulnak.

– Elsőtől nyolcadik osztályig mindegyik évfolyamon két párhuzamos szerb és egy magyar osztállyal dolgozunk. Az idén nagyon örülünk annak, hogy megduplázódott a magyar elsősök száma, és tizenhat magyar kisdiák lépte át először az iskola kapuját. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor eddig a tizenkét-tizenhárom fős magyar osztály számított jónak. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a magyar ajkú diákok esetében az anyanyelvű oktatást népszerűsítsük és szorgalmazzuk oly módon, hogy az érintett diákok szüleivel megismertessük ennek az előnyeit. Folyamatosan tudatosítjuk bennük azt, hogy a gyermekeknek az anyanyelvükön a legegyszerűbb megtanulniuk olvasni, számolni, verselni, énekelni, de a beiskolázási programról és a többi támogatásról is beszámolunk a szülőknek, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács vagy a Rákóczi Szövetség kínál Magyarország Kormányának támogatásával. Mindemellett fontosnak tartjuk azt is, hogy az Újvidéki Színházat meghívjuk ide hozzánk vendégszerepelni, vagy a gyerekek utazzanak el akár táborozni Magyarországra, vagy Vajdaságon belül más magyar tannyelvű általános iskolákkal tartsuk a kapcsolatot, eljárjunk az általuk szervezett táborokba. Így például néhány diákunk a nyáron részt vett a Muzslyán megszervezett logikai, illetve német nyelvű táborban is. Mindezzel az a célunk, hogy a magyar gyermekek megőrizzék az anyanyelvüket, megmaradjanak magyarnak – nyomatékosította az igazgatónő, majd arra is kitért, hogy hisz abban, hogy egyszer az elvándorlási hullám megfordulhat.

– Tavaly kilenc elsősünk volt, az idén tizenhat, és ez növekvő tendenciát mutat. A következő évben talán kevesebb magyar elsősünk lesz, de én hiszek abban, hogy azok, akik elmentek, illetve külföldre költöztek, talán idővel úgy döntenek, mégis hazatérnek. Volt már erre példa az elmúlt időszakban, hogy hazaköltöztek a családok, és az ő gyermekeik most magyar osztályokba járnak – zárta gondolatait Vidrács Krisztina.

KÜZDENEK AZOKÉRT, AKIK ITTHON MARADTAK

Torontálvásárhely művelődési életének a színhelye a József Attila Művelődési Otthon, ahol mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél több szakcsoport működjön, és a munkafolyamatokba minél több gyermeket bevonjanak, de ez a falu is osztozik a fogyatkozó közösségek sorsával, tudtuk meg Horti Lászlótól, az otthon igazgatójától.

– Az otthon keretében működött egy színjátszó szakcsoport, de két-három év elteltével, mire a színészek igazán belelendültek volna a munkába, a legtehetségesebbek külföldre költöztek, így a szakcsoport leállt a munkával. Azóta többször is megpróbáltuk újraindítani a színjátszást, de azzal a hat-hét emberrel, aki szeretné végezni, nagyon nehéz – mesélte László, majd arról is beszámolt, hogy jelenleg milyen szakcsoportok működnek az otthon keretében.

– Van egy kis tánccsoportunk, amelyikbe az iskola alsós tanulói járnak, és egy nagyobb tánccsoportunk, amelyikbe a negyediktől hetedik osztályos gyermekek. A kicsik az iskolában heti egy tornaóra keretében tanulnak táncolni, felkészítőjükKovács Csillatanítónő. Anagyobbak, akik idén bronz minősítéssel tértek haza a XXVI. Kőketáncról, a művelődési otthonban próbálnaka péterrévei Topolcsányi Jánosés Lukács Adriennvezetésével, művészeti vezetőjük pedig a helybeli Sors Magdaléna. A vegyes kórus tagjait az általános iskola zenetanára, Győri Zoltán készíti fel, az irodalmi-történelmi résszel pedig Marković Elvira magyartanárnő foglalkozik – sorolta az elnök.
Az egyesület és az iskola szoros kapcsolatot ápol, az óvodások és az általános iskolások közreműködésével irodalmi esteket is szerveznek, nem feledkeznek meg sem a költészet napjáról, sem a legnagyobb nemzeti ünnepeinkről, március 15-éről és október 23-áról. Az otthon kapui a vendégszereplők előtt is mindig nyitva állnak, így évről évre visszatérnek a tanyaszínházasok is. Több rangos rendezvény házigazdái is voltak, így a XXXIII. Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjének, december 9-én pedig a Dél-bánáti Karácsonyi Szokások és Betlehemes Játékokat szervezik meg. Egy másik nagyon fontos rendezvényük, amelynek minden évben otthont adnak, az a VIVE, amelynek célja a magyar nóta népszerűsítése, valamint az, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak az amatőr magyarnóta-énekeseknek, az új magyarnóta- és csárdásszerzőknek.
– A József Attila Művelődési Otthonnak az elmúlt időszakban sikerült egy régi kapcsolatot felújítania a magyarországi Balatonszabadin működő Thália Színházzal, akikkel hét-, illetve nyolcéves kapcsolatot ápoltunk. A Covid sajnos erre a kapcsolatra is rányomta a bélyegét, de az idén szeptember végén lesz itt egy vendégszereplésük – zárta gondolatait Horti László.

A HAGYOMÁNYOK ÚTJÁN

Szintén Lálity Urvbán Emesétől tudtuk meg azt, hogy Torontálvásárhelynek két egyesülete is van, amelyik a művelődéssel és a hagyományápolással foglalkozik, az egyik a Pipacs Nőegylet, a másik pedig a Torontálvásárhelyi Magyar Művelődési és Művészeti Központ. Mindkét egyesület nagyon sokat tesz a közösség hagyományainak ápolásáért és megőrzéséért. A nőegylet hímzéssel és ezzel együtt kiállítások megszervezésével, valamint csigakészítéssel foglalkozik. Hozzájuk köthető a híres debellácsi pipacs virágok hímzése, mely egy új stílust képvisel a vajdasági magyar hímzők körében, és arra vár, hogy a népművészet befogadja. A művészeti központ azokat a szokásokat őrzi és eleveníti fel, melyek a lakodalmas-, illetve a fontos kalács készítéséhez és a sütéséhez kötődnek.

– Ennek a süteménynek az a különlegessége, hogy hasonlít a fonott kalácshoz, de egy kicsit több annál, ugyanis fűszerezett cukormázzal kenik le – vette át a szót a tanácselnök-helyettestől Kalánka Judit, a Torontálvásárhelyi Magyar Művelődési és Művészeti Központ titkára.

– Sokféle dologgal foglalkozunk, egyesületünk huszonegy éve fáradozik azon, hogy a régi hagyományaink ne merüljenek a feledésbe. Készítünk csigatésztát is, foglalkozunk fehér hímzéssel és most kezdtünk el ismerkedni a tűfokos hímzéssel is, de a lakodalmas-, a fontos kalács elkészítése is a mi feladataink közé tartozik. Ez a kalács legalább százéves múltra tekint vissza, itt, nálunk azonban írásos feljegyzést még nem találtunk erről a szokásról. Nem tudjuk, hogy honnan ered, vagy hogy miért kezdték el ezeket a kalácsokat készíteni elődeink. Annyi ismeretünk van csupán, hogy a lakodalom előtti nap minden meghívott vendégnek vittek egy-egy fontos kalácsot, és ha sötétedésig a kalács nem ér oda a címzettekhez, akkor azok másnap haragból nem vettek részt sem a menyegzőn, sem a lakodalomban, és ehhez a magatartáshoz a mai napig mi is ragaszkodunk. Ami pedig a kalács készítését illeti, a fonás két ágból készül, és mellé koszorút is teszünk. Ennek is tanulni kell a fonását. A kisült kalácsot szegfűborssal és borssal ízesítjük. Ez egy édes kalács, melynek a középébe lyukat hagyunk, mert az volt a szokás, hogy felhelyezték a borosüveg tetejére, és így vitték házról házra a kalácsot. Lakodalom esetén 80 kg liszttel dolgozunk, és háromszáz darab kalácsot készítünk, amelyek egyenként 70 dkg-ot nyomnak. Mielőtt elindulnának a lovaskocsival kiszállítani a kalácsokat, fel is díszítjük azt, így a gyermekeknek még érdekesebb ez – mesélte Kalánka Judit.

SZÁZÖTVEN ÉVES A TORONTÁLVÁSÁRHELYI VÁSÁR

Torontálvásárhely történetében kiemelkedő helyet foglal el az a százötven évvel ezelőtti merész álom, amelyet Tóth Sámuel bíró és Mező István jegyző fogalmazott meg, és akik 1873-ban utaztak el Ferenc József császárhoz, hogy vásártartási jogot kérjenek a falu számára.
Akkoriban már a legtöbb város, sőt némelyik nagyobb falu is rendelkezett vásártartási joggal, amelyhez a piactartási jog is párosult. Az elmúlt százötven év során a torontálvásárhelyi, illetve a debellácsi vásár az ország egyik legnagyobb vásárává nőtte ki magát.
Nagyon sok vendég fordult meg ilyenkor a faluban és mindenki megtalálta a módját, hogy hasznot hajtson a maga javára. Az idősebb korosztályhoz tartozó helyi lakosok a mai napig kedves élményként mesélnek a gyermek- és ifjúkorukban megélt, híres torontálvásárhelyi vásárról. Az évente négy alkalommal, pénteki napon megrendezésre kerülő jószág- és kirakodóvásár mindig augusztusban volt a legnagyobb. Mindenféle állatkereskedelem folyt itt, de a lovaké volt a legnagyobb. Egész Európából hozták ide a lovakat ezerszámra, és el is adták azokat más országokba, hiszen a mezőgazdaságban és a katonaságban is a lovakat használták munkára, szállításra. A vásárnak köszönhetően megindult a település fejlődése. Kézművesek, kisiparosok költöztek Torontálvásárhelyre, mert munkalehetőség adódott számukra a vásárok által. Még fél évszázaddal ezelőtt is a kézművesek termékeit keresték a vevők.

– Akkoriban még egy-egy vásár alkalmával két-háromszáz lovat, illetve száz-kétszáz tehenet is eladtak. De a szakmák is szép számban képviseltették magukat a gölöncséresektől kezdve, az élezőmestereken át a fateknőkészítőig és a gombkészítőig, de most már ezek a dolgok megváltoztak, és ezek a mesterségek kikoptak a vásár kínálatából, hogy ne is említsem a szíjgyártókat, az asztalosokat és a bognárokat. A mai kínálat legnagyobb részét a sorozatgyártmányok mellett a mezőgazdasági gépek és a mezőgazdasághoz tartozó eszközök képzik, így a traktorok, a kombájnok, és a talajmegmunkáló eszközök, vető- és szedőgépek, illetve az alkatrészek. Én úgy érzem, hogy az utóbbi években megváltoztak az emberek igényei, és a vásár kínálata is ennek a függvényében módosult – mesélte Jóvér László, a torontálvásárhelyi Október 4. Közművesítési Vállalat igazgatója.

Másfél évszázad során változott a vásár hangulata, ám Torontálvásárhely a vásárnapokon továbbra is a régió központja maradt.

– Nekünk a vásárok a mai napig is hatalmas élményt nyújtanak, már a gyermekeink számára is, akik nagyon várják ezt az eseményt. A falu nevében is benne van a vásár szó, ami szerintem szintén azt mutatja, hogy mennyire tiszteljük és becsüljük ezt a százötven évvel ezelőtt megszerzett jogot, ami egyébként akkoriban gazdaságilag is előmozdította a települést. A fejlődésnek köszönhetően Torontálvásárhely a régió és még a távolabbi európai városok kereskedőit is ide vonzotta az alkalmi vásárokra – mondta Lálity Urbán Emese, a torontálvásárhelyi helyi közösség tanácsának elnökhelyettese.

A Torontálvásárhelyi Vásár 150 éves hagyománya erősíti a közösséget, amely büszke elődei munkájára. Fontos azonban az is, hogy a nagy múltú rendezvény a 21. században is meg tudja szólítani az embereket. Stevan Lazički tanácselnök szerint a falu még a mai napig is a vásártartásban látja a jövőt.

– A vásár hagyományának köszönhetően nemcsak Dél-Bánátban és Vajdaságban ismernek bennünket, hanem egész Szerbiában, de szomszédjainknál, Magyarországon, Boszniában és Romániában is – jegyezte meg a tanácselnök.