Műséges társak

Különös termék jelent meg az ősz elején több ausztriai boltban. Hivatalosan élelmiszernek minősül. Az ínyencek és sokan mások azonban nem kérnek belőle. Merthogy 3D-nyomtatásból származó „lazacfiléről” van szó. Az újdonságot gombából állították össze, s immár arra vár, hogy a fogyasztók megkedveljék, tömegesen vásárolják.

A gyártók olyan élelmiszer-alternatívának szánják, amely hasonlít a többi húspótló termékhez. Hollandiában kapható már borsófehérjéből, céklából, csicseriborsóból, szójából és kókuszzsírból nyomtatott steak is. Kinézete és íze állítólag vetekszik az igazival. Ha valakinek nincs ínyére, választhat hasonló összeállítású darált „marhahúst”, hamburgert, vagy kolbászt. Igaz, csak valamelyik vendéglőben, mert ezek a termékek (még) nem kaphatóak kiskereskedelmi forgalomban.

De nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy az élelmiszeripar egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a 3D-nyomtatás világából. Elvileg minden étel kinyomtatható, ha a hozzávalók pép, vagy püré formájában állnak rendelkezésre. A gyakorlat azonban kissé másként fest: egyelőre inkább csak olyan „húsétkek” készülnek, amelyek alapanyagai növényi származásúak. Ennek ellenére úgy néznek ki, és ízük is olyan, mint a valódi húsé.

Sok vállalkozás harapott már rá erre az üzletre, mivel nagy pénzeket látnak benne. És készülnek az otthoni használatra szánt 3D-nyomtatók is, de csak lassan. A háromdés ebédre így még várni kell.

Másoknak pedig a szokványos élelmiszerre is, hiszen abból se jut még mindig mindenkinek elég. Sőt nagy tömegeknek csak kevéske, alig valamicske.

Az éhezés és a (gyakran vele járó) szegénység ugyanis rengeteg probléma forrása, kezdve a bűnözéstől, a napjainkban oly sokat ostorozott (illegális) migrációig.

Becslések szerint világszerte legalább 800 millió ember éhezik, vagyis a Föld lakosságának tíz százaléka. A baj az, hogy számuk nem csökken gyorsan, ezért továbbra is óriási tömegek szorulnak (humanitárius) segítségre. Támogatóból azonban hiány mutatkozik, jóllehet a kormányok, a különböző szervezetek és a lakosság egy része igyekszik adakozni.

Legalább ekkora gond, hogy a bolygó teljes népességének majd’ 40 százaléka nem engedheti meg magának az egészséges táplálékot. Kevés vigasz számukra a műhús, a műleves, a műédesség és az egyéb műséges társak sokasága, amelyektől már évtizedek óta roskadoznak az üzletek polcai. Mármint az olyan nagyipari portékáktól, amelyek adalékokkal, mesterséges színezékekkel, állagjavítókkal és rengeteg hasonló pótlékkal telítettek, tengernyi E-számmal ellátva. Ezek nagy része az „Enni nem való” üzenetként is értelmezhető. Csakhogy ezeket a finom jelzéseket a (kapitalizmusban részben műagyúsított) fogyasztókká silányított egyedek zöme nem is érti, sőt rendszerint figyelmen kívül hagyja. Számukra ugyanis az a lényeg, hogy olcsó legyen az eledel, s teljen vele a bendő.       

Ámde fennáll a veszélye annak, hogy még az ilyen készítményekkel, kutyulékokkal kiegészített hagyományos, és lelkiismeretesen előállított étkek sokasága sem lesz elég a közeljövőben a Föld folyamatosan növekvő emberi közösségének táplálására, ellátására. Különösen olyan körülmények között, amelyeket már régóta a klímaváltozás nyomán kialakult éghajlati szélsőségek jellemeznek.

Márpedig az egyre több embernek, egyre több ennivalóra és (lehetőleg tiszta) vízre lesz szüksége. Ebből pedig az következik, hogy az ellátásnak és az élelmiszer előállításának – ideális esetben fenntarthatóan – alkalmazkodnia kell a változásokhoz. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy 2030-ra 60 százalékkal kell növelni az élelmiszer-termelést (2015-höz képest), hogy jusson elegendő betevő falat a Föld lakosságának. Az országok a múlt évtized derekán meg is állapodtak abban, hogy 2030-ra teljesen felszámolják az éhezést a bolygón. Ám a cél érdekében rengeteg pénzt (évi dollár-százmilliárdokat) is el kellene költeni.

Különben nagy bajok következhetnek. Az éhezés és a (gyakran vele járó) szegénység ugyanis rengeteg probléma forrása, kezdve a bűnözéstől, a napjainkban oly sokat ostorozott (illegális) migrációig. Nem is beszélve a kenyérlázadásokról, vagy olykor egy-egy (polgár)háborúról, amelyet elégedetlenkedő nélkülözők tömegei robbantottak ki. Megannyi példa igazolja tehát, hogy az ínség sok esetben meghatározó tényező volt a történelem formálásában is.

Nagy kérdés, hogy sikerül-e az élelmiszeriparhoz nélkülözhetetlen mezőgazdaságot is átalakítani, nemkülönben a táplálkozási szokásokat, s az eddigi pazarló emberi életmódot.

Az étel, különösen pedig a kenyér, a lepény, a rizs és a többiek tehát nem csak a társadalmi nyugalom és a béke szimbólumai, hanem a zálogai is.

Nagy kérdés, hogy sikerül-e az élelmiszeriparhoz nélkülözhetetlen mezőgazdaságot is átalakítani, nemkülönben a táplálkozási szokásokat, s az eddigi pazarló emberi életmódot. Ez utóbbi ugyanis szintén súlyos probléma, hiszen a világon megtermelt, előállított eleség majdnem egyharmada, csaknem 1,5 milliárd tonnányi mennyiség, kárba (gyakran a szemétbe) megy. Főként a háztartásokban, és nem csak a jómódúakban. De szinte folyamatosan.

Ez alól alighanem az Élelmezési Világnap sem kivétel. Merthogy ilyen is van, méghozzá minden év október 16-án, az ENSZ 1979-ben – magyar javaslatra – elfogadott döntése alapján. A különleges nap célja, hogy mozgósítsa a kormányokat, a nemzetközi közösséget és a lakosságot az emberiség jelentős részét kínzó élelmezési gondok kezelésére, megoldására.

Az ötletet és a kezdeményezést teljes támogatásáról biztosította a Pékek Világszövetsége, amely 2001-ben a kenyér világnapjává is kinevezte október 16-át. Teljes joggal, hiszen a kenyér még a XXI. században is sokfelé a legfontosabb alapélelmiszerek közé tartozik. Mondhatni, az élet, a létfenntartás nélkülözhetetlen értéke. Így pedig a többi ételhez hasonlóan az emberi jogok szerves, kézzelfogható részét képezi. Elegendő és egészséges táplálék nélkül pedig nincs jó élet. Ezért, ha bárki is komolyan veszi az emberi jogokat, a mindenkit megillető megfelelő táplálék biztosításáról és elosztásáról sem feledkezhet meg. Figyelembe véve a csaknem 800 millió nélkülözőt, akad még bőven tenni és javítani való ezen a területen is.