A település eklektikus ékköve

A Tarcal-hegység északi lankáin és a Duna jobb partján elterülő Belcsény (Beočin) említésére a legtöbb embernek elsőre a közismert cementgyára és a méltatlanul elhanyagolt állapotban lévő Spitzer-kastély jut az eszébe. Ez a barátságos kisváros a Szerémség iparilag egyik legfejlettebb települése, amit elsősorban a XIX. század első felében kiépült cementgyárának köszönhet. Közismert tény az is, hogy a cement előállítására kiválóan alkalmas és a hegységben bányászott kiváló minőségű márgára Clark Ádám figyelt fel, aki a Széchenyi lánchíd építése során ezt fel is használta. A kiváló minőségű cementet innen szállították hajón Pest-Budára. A kisváros és környékének fejlődését alapjaiban határozta meg a cementgyár léte, amely kijelenthető, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idején élte fénykorát. Ebben az időszakban több meghatározó létesítményt is emeltek, ezek közül is talán a legismertebb a Spitzer-kastély, viszont mostani írásunkban a kevésbé ismert községháza épületét szeretnénk bemutatni. Belcsény községének közigazgatási központja a Svetosavlja utca végén található. Az egyemeletes épület tekintélyt parancsoló látványt nyújt, azonban a beltér letisztult, modern kialakítású és nélkülöz minden díszítést. A főbejáraton belépve a váróterem és irodahelyiségek egész sora fogadja a polgárokat, a személyzet viszont kedves és segítőkész.

Az épület múltjával Sekula Petrović, a belcsényi községi közigazgatás vezetőjének helyettese ismertetett meg bennünket, emellett pedig készségesen elkalauzolt bennünket a létesítmény minden zegzugába is. Elmondta, hogy az épület nem rendelkezik olyan tartalmas múlttal és érdekfeszítő történetekkel, mint a tartomány más történelmi jelentőségű településeinek városházái, azonban itt is fellelhetünk érdekességeket.

– A belcsényi cementgyárat 1839-ben alapították meg és a ma létező település története szorosan összefügg ezzel a létesítménnyel. Itt gondolok a gazdaság, az oktatás, az egészségügy fejlődésére, valamint a lakosság számának megemelkedésére is, ugyanis a gyár bővülésével egyre inkább égető szükség mutatkozott a munkaerőre. A település maga sokkal régebbi múltra tekint vissza, a belcsényi kolostort 1568-ban említik először a török defterekben – magyarázta a település kialakulásának korai történetét Sekula Petrović.

Szavai szerint a cementgyárnak köszönhetően számos, a település fejlődése szempontjából is fontos épületet emeltek.

– Cserőgön (Čerevićen) 1886-ban megépítették az iskola épületét, ugyanakkor 1890 és 1914 között pedig munkástelepeket építettek ki, amelyeket a munkások elszállásolására használtak. Egyebek mellett ezek az építkezések képezték Belcsény városias településének későbbi fejlődését. A belcsényi cementgyár számos épületet létesített, amelyek napjainkban is léteznek. 1890 és 1892 között két épületet építettek a tisztviselők elszállásolására, ezt követően 1907-ben egy laboratóriumot alakítottak ki, 1909-ben még egy épületet emeltek a tisztviselőknek, majd 1910-ben a Konzum és az iskola épült ki itt. Az épületek sorában 1912-ben építették ki az óvodát, a községháza pedig a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet adatai szerint 1917-ben készült el – mesélte Sekula Petrović.
A megépülésekor nyolc terasszal, ugyanannyi kéménnyel és négy bejárattal rendelkezett. Az épület két bejárata a fő utca felőli oldalon volt kialakítva, míg kettő az udvar felől. A földszinti irodahelyiségek kialakítását majd csak a későbbi évtizedek során eszközölték.

– Az épület tervezőjének kilétéről sajnos tudomásunk szerint nem maradtak fenn feljegyzések. A létesítmény a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet védelme alatt áll, vagyis bárminemű javítást, vagy változtatást is szeretnénk végezni az épületen, arra külön beleegyezést kell kérnünk. Az épületet elsősorban a mérnökök és a gyár magasabb beosztású alkalmazottainak elhelyezésére szánták. A cementgyár részvényesei, vagyis a legfelsőbb vezetőség számára a település területén több létesítményt is emeltek, elég, ha csak a közismert és jelenleg elhanyagolt állapotban lévő Spitzer-kastélyra gondolunk. Összetett alappal rendelkezik, az épület sarkain két toronnyal, fedett teraszokkal és gazdag plasztikus díszítéssel – magyarázta beszélgetőtársunk.

– A községháza épülete egészen a második világháború végéig megőrizte eredeti rendeltetését, majd ezt követően egészen 1954-ig tanonciskolaként működött. Az épület földszinti részén voltak a tantermek, míg az emeleten alakították ki a tanárok szálláshelyét – mondta Sekula Petrović.

A Szerb Szocialista Köztársaság járásokról és községekről szóló törvényét 1955-ben hozták meg, de már egy évvel korábban, 1954-ben a község székhelyét Cserőgről Belcsénybe helyezték át. Ekkor hozták meg azt a döntést is, hogy ez az épület váljon a helyi önkormányzat székhelyévé, amely funkcióját a mai napig is megtartotta. Elmondta, hogy az elmúlt évtizedek során több változtatást is eszközöltek az épületen. Az egyik ilyen jelentős újítást az 1970-es évek végén hajtották végre, amikor a fával való tüzelést felváltotta a földgázzal való fűtés.

– Ez a belcsényi cementgyárnak volt köszönhető, ugyanis a létesítmény szükségleteire bevezették a gázt, így néhány épületbe is biztosították ezt a szolgáltatást, egyebek mellett a községházában is. Az épületen eszközölt jelentősebb felújítást 2002 és 2003 folyamán valósították meg. A tetőszerkezetet újították fel, lecserélték a cserepeket, a tetőtérben pedig ekkor alakították ki az irodahelyiségeket. Ezen a részen kapott helyet egy nagyobb és két kisebb ülésterem is. A létesítményen 2017-ben végeztük el a legutóbbi jelentősebb beavatkozást, amikor is megvalósítottuk a nyílászárók cseréjét – magyarázta Sekula Petrović.

– Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy az épület tetőszerkezetének felújítása során egy nagyobb méretű medencére bukkantunk, amit valószínűleg az épület vízellátására használtak. A medence mellett kályhákat is találtunk, amelyeket nagy valószínűséggel a víz felmelegítésére használtak. Ennek a megoldásnak köszönhetően meleg vizet is biztosítottak az épületben. Néhány pince is található az épületben, amelyeket napjainkban is használunk. A központi a legkisebb méretű, amit valószínűleg raktárhelyiségként használtak, ettől jobbra és balra is található egy-egy helyiség, amelyekben napjainkban a levéltár található. Az épület földszintjén irodák találhatóak, az emeleten a község vezetőségének irodái vannak kialakítva, míg a tetőtérben, mint azt ahogy már korábban is említettem, az üléstermeket találjuk. Összességében elmondható, hogy az épület külseje és beltere is szolid állapotban van – mondta Sekula Petrović.

Az épület bejárása külön élményt jelentett, hiszen alkalmunk volt annak minden eldugott kis szegletét megcsodálni. A lépcsősorokon az emeletre és a tetőtérre lehet feljutni, ahol a nagyobb ülésteremből szép kilátás nyílik a már említett munkástelepekre. Az itt dolgozó emberek kemény munkája nagyban hozzájárult a napjaink Belcsényének kialakulásához és fejlődéséhez is. Az épületből ráláthatunk az egykoron egyfajta diákszállóként szolgáló létesítményekre is. Az udvar felől egy külön bejáraton keresztül juthatunk le a pincehelyiségekbe, ahol az elmúlt évtizedek iratait őrzik, szakszerűen elrendezve. Ezeknek a raktárhelyiségeknek külön hangulata van, amelyek csak tovább növelik az épületegyüttes értékét és jelentőségét.