A várossá válás felé

Belátható időn belül új közigazgatási központtal gazdagodhat Topolya és az egész község, amikor elkészülnek az egykori Pannónia Hotel felújítási, illetve átalakítási munkálatai. Ezzel a több szintes épülettel, a modern stadionjával és az újjászületett fürdőkomplexumával új arculatot nyerhet a település, amely lendületet is kaphat a várossá válás útján.

Az idáig vezető időszak cseppet sem volt zökkenőmentes, és híven tükrözi az egész régió sorsát meg az itt élők megpróbáltatásait az elmúlt évtizedekben, évszázadokban. A történelem viharában ugyanis több jelentős, ízlésesen megalkotott épület veszett el településeinkről, városainkból. Azaz lett az emberi nemtörődömség vagy a modernitás „cukorkáspapírjába csomagolt” megalománia áldozatává. Ma már talán fel sem tudjuk mérni, milyen kincsekkel lettünk szegényebbek.

Topolyán a községi vezetés két helyszínen működik, a népnyelv által „fehér háznak” nevezett épületben székel az önkormányzat és a községi tanács. Néhány házszámmal arrébb, ugyanabban az utcában kapott helyet a községi képviselő-testület ülésterme, és több hivatal. Mint ahogy a lakosság hivatalos ügyeivel foglalkozó tolóablakok, azaz az ügyfélszolgálat is azon a címen található.

Tomik Nimród polgármester-helyettes, lelkes lokálpatrióta történészként is igyekszik felkutatni, számba venni szülőhelye, ezzel együtt elődei múltját. Összefoglalóját Topolya betelepítésével kezdte, hiszen ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy hogyan is fejlődött járásközponttá, majd a régió centrumává a település.

– A feljegyzések szerint 1750 környékén telepítették be Topolya pusztát, tudomásom szerint november 15-én érkeztek az első telepesek. Az első hullámban Pozsony, Nyitra, Trencsén, Heves, Fejér, Esztergom és Győr vármegyékből indult el 200 magyar és szlovák ajkú család. A folyamat levezérlésével Csizovszki Ferenc szabadost bízták meg a hatóságok. Amikor betelepítették Topolyát, az ide érkezőknek gyakorlatilag mindent a nulláról kellett kezdeniük, a területen még épület sem állt rendelkezésre. Habár bizonyos mennyiségű építkezési faanyagot kaptak a bécsi kamarától, jobbára földbe vájt viskókban, földből készült házikókban laktak az emberek. Hogy melyik lehetett Topolya első közösségi építménye, arról csak találgathatunk. Csupán feltételezhetjük, hogy a betelepítést irányító Csizovszki Ferencnek volt valamiféle székháza, ahonnan vezette a folyamatot, ami akár Topolya első közigazgatási központja is lehetett – kezdte a beszélgetést Tomik Nimród, akinek véleménye szerint Topolya első, jelentősebb épülete a templom lehetett. – Mivel mélyen vallásos emberek érkeztek erre a vidékre, és az életet a Jóisten nélkül nem tudták elképzelni, szinte biztos, hogy az első nagyobb épület a templom lehetett. Amit ezzel kapcsolatban tudunk, az az, hogy kezdetben Szabadkáról ferences-rendi szerzetesek érkeztek ki Topolyára misézni. Akkor még vert falú, nádfedeles imaházban gyűltek össze a telepesek. Aztán az új kőtemplomot is igen gyorsan, 1764-ben felépítették a kamara hozzájárulásával, majd 1765-ben már működött az első szárazmalom, 1780-ra fogadóval is rendelkezett a település – magyarázta Tomik Nimród, aki arról is mesélt, hogy Topolya 1800-ban kegyúri tulajdonba kerül, ami jelentős hatással lehetett a fejlődésére.

Topolya a kamara tulajdona volt, és 1800-ban királyi adományként került báró Kray Pál birtokába, aki ezzel együtt megkapta a Topolyai nemesi előnevet is. A báró 1804-ben meghalt, és fia, Ferenc kijárta, hogy Topolya mezővárosi rangot kapjon, évi három országos vásárral. Mivel a vármegye ezt a törekvést támogatta, 1806-ra Topolya el is nyerte ezt a jogot. A Kray család tagjai teljes mellszélességgel álltak hozzá a településük fellendítéséhez. Az érkezésük után nem sokkal felépült bárói kastélyukkal egyértelműen hatással voltak birtokuk későbbi fejlődésére, illetve mai arculatára is. A kastélyról egyébként Kray Pál és testvére, Sándor levelezéséből tudjuk, hogy már 1800 végén álltak a falai, és valószínűleg nem sokkal később már lakták is a család tagjai. Szerencsére ezt a korszakalkotó épületet ma is megcsodálhatjuk a Sarlós Boldogasszony templom mellett, hiszen áll, és Topolya Község Múzeumának ad otthont. A kastéllyal szemben tetszetős parkot is kialakított a Kray család, ami a mai elődje volt. Az idővel terebélyesedő település nevének ismerté válásához emellett az is hozzájárult, hogy a család sikeres telivér ménest tartott fenn, és kiváló agaraik országszerte híresek voltak. Információink szerint az immár mezővárosi rangú Topolyán 1812-ben épült új közigazgatási székház. Akkorra ipara fellendülőben volt, céhei a kovácsok, a szűcsök három évre rá kaptak szabadalmat. Egy nem sokkal korábbról származó feljegyzés szerint a település 4000 lakost és 650 lakóházat számlált – hallhattuk a történésztől.

– Topolya fő utcái Szabadka, Zombor, Zenta és Újvidék felé vezették az erre járókat. A központot illetően egészen biztosan sáros utcákról beszélünk, mert a talaj is nedves, lápos volt ezen a részen, ami a szigetelés nélküli vályog épületekre köztudottan igen rossz hatással van. Körülbelül 1867-ig Topolya inkább falusiasabb jellegű közegnek számított. A 19. század második felében a vasút megjelenésével kezdtek szaporodni az egészségesebb lakhatást biztosító, tartósabb és szilárd anyagból, méretes gerendákból készült épületek. Akkorra már két téglagyára is volt a településnek. Az egyik fontos közösségi találkozóhely a „régi piac” utcája volt, hiszen négy hetipiaca közül az egyiket ott tartották. A fejlődéssel együtt járó modern stílusú, méretesebb, illetve díszesebb épületek az üzemek elterjedésével jelentek meg és terjedtek el a 19. és 20. század fordulójára, ami után a topolyaiak már inkább érezhették a településüket mezővároskának. A lakosság három évtized alatt 3000 fővel gyarapodott, így már 10 500 lakossal rendelkezett, 1920-ig pedig 12 000-nél is többen éltek Topolyán. A vasút miatt új kutakat fúrtak, ugyanakkor természetesen a lakosság is élvezte ezeknek, azaz a jó minőségű ivóvíznek az előnyét – mesélte Tomik Nimród, hozzátéve, a fejlődésnek köszönhetően 1881-ben fogalmazódott meg egy, a kor ízlésének megfelelő és lendületéhez „méltó” közigazgatási székhely felépítése, amit a népnyelv valószínűleg községházaként emlegethetett, hiszen Topolya abban az időben járásközpont volt.

– Az épület 1883-ban készült el a központban található közlekedési lámpa mellett, a mai Izbor áruháznak nevezett épület sarkán. Ezután az egyre inkább fejlődésnek induló Topolya az épületeivel, az iparosodásával, a növekvő lakosságával kezdett egyre tekintélyesebb, városiasabb jelleget kapni – fejtette ki Tomik Nimród, aki kitért arra is, hogy a községháza építésének idején fejtette ki áldásos tevékenységét a néhai dr. Hadzsy János orvos is, aki amellett, hogy megalapította a tűzoltó-egyesületet, a közösségi szellem lelkes táplálója is volt. Munkálkodásának köszönhetően sikerült a felnőttek és elsősorban a gyermekek halandóságának arányát csökkenteni. Az ő lakóháza udvarában fúrták ki az egyik korabeli új artézi kutat. A doktor úr lakóháza a mai községi önkormányzat székházával szemközti földszintes épületben volt. Azt, hogy milyen éles fordulatot vett a társadalmunk és az életvitelünk az azóta eltelt egy évszázadban, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a rég porig rombolt, mára szinte feledésbe merült községházával szembeni telken, az út túloldalán állt az Embervásár tér. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a munkát kereső cselédek és napszámosok ott találhattak „kenyéradót”, ám csak azután, miután megegyeztek a bandagazdával.

– A 19. század második felére immár szilárd alapanyagból elkészült községházáról csupán fényképek maradtak fenn, illetve a népemlékezet, ami alapján már a kezdetekkor sem volt túl pozitív a megítélése. A felépítése után is egy rideg és komor épületnek, lelketlen hivatalnak élték meg a topolyaiak. Nem kedvelték. A sorsát azonban az pecsételte meg, hogy 1944 őszén ebbe az épületbe terelték össze és a pincéjében verték össze a később ártatlanul kivégzett magyar férfiakat. Elődeink visszaemlékezéséből tudhatjuk, hogy a holtesteket a hátsó ajtón vitték ki, majd dobták bele a park egykor csónakázásra is alkalmas tavacskájába. Ezen történések után már kevésbé látta el a funkcióját, majd lassan arra a sorsra jutott, mint több más topolyai épület is abban az időben. Azaz miután elhagyták, elhanyagolták, majd 1961-ben le is bontották. A lakosság részben széthordta az épületanyagot, a többivel viszont a tragikus sorsú tavacska feltöltését oldották meg – hangsúlyozta a történész, akinek elmondása szerint a községi közigazgatás székháza, ahol napjainkban a polgármesteri iroda is működik, illetve a Községi Tanács tagjai is kifejtik tevékenységüket, azaz népnyelv által „fehér háznak” nevezett épület egykor tüdőgondozó volt. Az ügyfélfogadó és a hivatalok helyszíne korábban is az önkormányzat tulajdonát képezte. Egykor az utóbbi ingatlan területén kaptak helyet például a községháza parádés lovait tartó istállók. A mellette levő épületek pedig magánházak voltak, tudtuk meg Tomik Nimródtól, aki néhány mondat erejéig kitért a községi önkormányzat jövőbeni székházát adó épület múltjára is.

– Az egykori hotel a 60-as években készült el. Akkoriban az jellemezte Topolyát, hogy nagyon modernizálni akarták, és a kor szellemében alakították át a központját. Sajnos nagyon sok régi és értékes épületünket elveszítettük akkor. Az egykori községháza helyén felépült az Izbor áruház, ahol napjainkban távol-keleti árut kínáló üzlet működik, mellette pedig tömbház áll. Ezekről az építményekről mára már kiderült, hogy esztétikai értékkel nem rendelkeznek, a fenntartásuk pedig hatalmas ráfordítást igényel. Reméljük, hogy ebből a tapasztalatból okulva tudnak majd a jelen és a jövő tervezői immár valódi építészeti remekeket alkotni az utánunk következő korosztályokra gondolva Topolyán is – zárta a beszélgetést Tomik Nimród.

Időkapszulába rejtett üzenet

A múlt év végé felé értesülhetett a nyilvánosság arról, hogy rövid megtorpanás után Topolyán folytatódhattak az egykori hotel felújítási, illetve átalakítási munkálatai, miután a megrendelő Művelődési Ház és az újvidéki Inobačka építkezési vállalat aláírta a kivitelezési szerződést. Szatmári Adrián, Topolya község polgármestere az aláíráskor elmondta, modern közigazgatási, közösségi, művészeti épületkomplexummá szeretnék átalakítani az egykori hotel épületét, amelyben diákotthon is helyet kapna majd. Ennek a lépésnek az lesz az előnye, hogy minden polgár egy helyen tudja majd intézni az adminisztrációs ügyeit. A kivitelező cégnek körülbelül másfél év áll a rendelkezésére befejezni a korábban megkezdett munkálatokat, amelyeknek anyagi hátterét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közvetítésével Magyarország Kormánya biztosítja.

Nem sokkal később röppent fel az az izgalmas hír, miszerint az ott dolgozó munkások az egyik fal megbontásakor egy üvegbe rejtett levelet, azaz időkapszulát találtak, amelyet átadtak a munkálatok koordinálásával megbízott Művelődési Háznak. A levelet az 1903-ban született Kiskároly Lajos írta, aki bár korábban kereskedő volt, 1957 augusztusában, a levél írásakor tíz kőműves vezetőjeként dolgozott a hotel építési munkálatainál. Az írás születésével egy időben éppen a második emelet készült. A munkavezető leírta egyebek mellett azt is, hogy már öt évvel azelőtt elkészült a hotel pincéje és a földszint egy része, azonban pénzhiány miatt az építkezés egy ideig szünetelt, valamint megemlítette azt is, hogy korábban azon a helyen Pataki Maca háza állt, amelyben üzletek, műhelyek és kocsma is helyet kapott, ám mivel az épület már nem illett Topolyának a kor ízlésével összhangban megálmodott arculatába, azt a hivatalos szervek kisajátították, és a helyén kezdték felépíteni a hotelt, Pataki Macát pedig más házakkal kárpótolták.