Juhász Sándort felmentették

A közép-bánáti Bégaszentgyörgyöt (Žitište) mindig az ország fejletlen községei között emlegették. Az egyetlen „fénysugár” évekig a román határ menti régióban az Agroživ baromfivágóhíd volt. Folyamatos fejlődését az segítette, hogy a környéken hagyománya volt/van a csirketartásnak. A farmok ellátták a vágóhidat nyersanyaggal és folyamatosan növelték a termelést. Az Agroživ baromfivágóhíd fénykorában évente 12 millió csirkét dolgoztak fel, 20 ezer tonna csirkehúst szállítottak a piacra, az ország szükségleteinek a 60 százalékát biztosították.
Tulajdonosváltás után az Agroživ társaság székhelye átkerült Pancsovára, de ez nem akadályozta a további fejlesztéseket. Huszonkét leányvállalatuk volt – immár dél-bánáti településeken is terjeszkedtek. A legnagyobb beruházási tervük pedig a bégaszentgyörgyi baromfivágóhíd korszerűsítése volt. A vámon volt a Hollandiából behozott legkorszerűbb vágóhídi felszerelés, amikor 2008. március 31-én letartóztatták a társaság 21 vezetőjét, Miroslav Živanov tulajdonossal az élen. Hivatali visszaélés és pénzmosás volt a leggyakoribb vád. A letartóztatottak között volt a magyarittabéi Juhász Sándor, egykor közismert községi tisztségviselő is.

– A rendszerváltás után, mivel nem voltam megelégedve azzal, amit nekem az új hatalom felkínált, 2001-ben munka nélkül maradtam. Hazamentem Magyarittabére. De 2003-ban visszahívtak Bégaszentgyörgyre. Nem a községbe és a politikába, hanem a gazdaságba, a YUKO Trgovinába, a YUKO Holding leányvállalatába kerültem. Kereskedelemmel és vendéglátóiparral foglalkoztunk. Sajnos a csőd szélére kerültünk, és 2003 végétől kezdve 2004 tavaszáig, öt hónapig fizetést se kaptunk. Ekkor jött az ajánlat az Agroživtól, amely a vágóhidat tartotta Bégaszentgyörgyön, hogy társuljunk hozzájuk. A cég gazdája azzal a feltétellel írta alá az együttműködési szerződést velünk, ha én leszek a vállalatnak az igazgatója. Rábeszélésre, félve fogadtam el a tisztséget, mert tanügyi munkás vagyok és társadalmi tevékenységekkel foglalkoztam. Tehát 2004. április elejétől a YUKO Trgovina leányvállalat igazgatója lettem. Az Agroživ teljesítette az ígéretét, az elmaradt személyi jövedelmet megkapták a munkások. Közben lehetőséget kaptunk a fejlődésre is. Őket a bégaszentgyörgyi Motel érdekelte, ahol 72 ágy, 36 szoba is volt. Nagyon jó konyhával. Azon kívül, a hozzájuk tartozó falusi kocsmákat, meg az eladóhelyiségeket, üzleteket is megtartottuk. Mind a 63 munkás munkában maradt, akkora fizetéssel, mint az Agroživben. Abban az időben építették Udvarnokon a földgáztárolót, és a Naftagas munkásai nálunk voltak elszállásolva és ott is étkeztek. Ez jó jövedelmet biztosított – meséli Juhász Sándor.

Aztán 2004. december 31-én Pancsovára invitálták, ahova negyedmagával ment. Vitték a vállalati pecsétet, mert adásvételi szerződést kellett aláírni.
– Ehhez én nem értettem és először nem is akartam aláírni. De miután előttem öten már aláírták a szerződést, én lettem a hatodik. Aztán múltak az évek: 2005, 2006, 2007, 2008. Évente legalább kétszer egész autóbusszal érkeztek a pénzügyi ellenőrök az Agroživbe. Soha nem találtak semmilyen törvénytelenséget. Aztán 2008. március 29-én lakodalom volt nálunk szombaton és másnap pakolásztunk, amikor jelentette egyik felettesem, hogy keresnek. Hát – mondom – keressenek. Míg a községben dolgoztam, ott is állandó ellenőrzés alatt voltam, hiszen sok társadalmi eszköz ment a kezemen keresztül. Az ellenőrzés számomra nem volt nyugtalanító. Most is arra számítottam. Azonban jöttek, elvittek, kihallgattak és 2008. március 31-étől előzetes letartóztatásba helyeztek. Hatszázkét napig a becskereki fegyházban voltam, de nem ítéltek el. Amiatt az aláírás miatt volt az egész.

Mi volt a háttere ennek a szerződésnek?
– A vád az volt, hogy aláírtam azt a 60 millió dináros adásvételi szerződést, amivel részesedést vettem a vladimirovci (Petre) Pobeda szövetkezet alaptulajdonából, ami 17 százalék volt. A vád szerint ezt nem tehettem meg, egyrészt, mert a vállalatom veszteségben volt, ráadásul meg leányvállalat is. Aláírtam, mert mások is aláírták, meg azt mondta a gazda is, hogy alá kell írni. Kiderült a szövetkezet 2008. dec. 31-i év végi elszámolásából, hogy a 17 százalék, amit megvettem, az 65 millió dinárt ért. Ez pedig azt jelenti, hogy nem károsítottam meg a vállalatomat, hanem még ötmillió dinár hasznot szereztem neki. Emellett vállalatomnak adóssága volt a belgrádi Kommerciális Banknál, de amikor mi társultunk, az Agroživ társaság kifizette az adósságunkat, és pozitív lett a vállalat mérlege. Tehát az a vádpont se állta a helyét. De mindennek a bizonyítása több mint 16 évig tartott.

Hogyan élte át a fogva tartását a nagybecskereki fegyházban?
– Tönkrementem, idegileg is, meg egészségileg is, hisz nem tudtam megérteni azt, hogy mi történt, miért is van ez. A földijeim, főleg a futballisták, mivel sokat dolgoztam a sportszervezetben, házról házra jártak, és gyűjtögették az aláírást azért, hogy szabad lábon védekezhessek. Több mint háromszáz aláírást gyűjtöttek össze két nap alatt. És 2008 júliusában azt át is adtuk, persze semmilyen foganata nem lett. Összesen 173 bírósági tárgyaláson voltam jelen az Agroživ-ügyben. E húsz hónap fogva tartás után még közel 16,5 évig tartott a bizonytalanság. Mígnem június 19-én megkaptam a másodfokú, felmentő ítéletet.

Nyilván nem volt könnyű és felgyülemlett önben a keserűség.
– Nehéz volt kitartani, olyan sebet kaptam, amit soha életemben nem fogok elfelejteni, meg amitől nem is tudtam kigyógyulni. A felmentés után most majd kártérítést kapunk, meg „ez lesz, meg az lesz”. Azonban pénzzel jóvátenni és kártételt szolgáltatni azért, amin én ott keresztülmentem 602 nap alatt, azt nem lehet. Azon kívül nekem sok elképzelésem volt, rettenetesen sokat dolgoztam a társadalomért, ingyen. A társadalomét soha el nem vettem, hozzá nem nyúltam, sőt még az enyémből adtam oda. És akkor a „köszönet” az én hazámtól ez lett. Persze megkönnyebbülés a felmentő ítélet, könnyebben lépkedek, tudván azt, hogy az igazság mégis győzött. Amikor megkaptam a végzést Újvidékről, sokszorosítottam és kitettem a hirdetőtáblára a faluban, hisz az én környezetemben is voltak, akik kételkedtek, de a végén az igazság csak győzött. Hogy milyen áron, azt én tudom egyedül. Terveim között volt egy magánvállalkozás beindítása is, de az elképzeléseimet már nem bírom megvalósítani. Azt nem sajnálom, amit a közért, a szülőfalumért, a községért, nem utolsósorban az országért megcsináltam, és mindezt amatőr, önkéntes alapon – nem bántam meg. Nincs a bégaszentgyörgyi községben, a 12 falu közül egy sem, ahol munkámnak a nyomai nem látszódnak.
A bírósági eljárás legelején már elhangzottak olyan vélemények, hogy ez valójában egy politikai affér volt. Az Agroživ jól dolgozott, a szerbiai baromfihús és az abból származó termékek 60 százalékát biztosította. Ez nyilván nem tetszett mindenkinek. Külföldre is szállítottak (Tunézia, Egyiptom). A fizetések magasak voltak. Csirkefarmok működtek, volt csirketakarmány gyár is. Minden biztosítva volt a további gyarapodáshoz. Hogy az élelemre mindig szükség van és lesz, azt a tíz magyarittabéi, jól működő csirkefarm is bizonyítja. Viszont ma már nem Bánátban dolgozzák fel az itt tenyésztett baromfit, hanem valahol máshol. A termelők pedig már régóta tisztában vannak azzal, hogy a haszon java sose az ő zsebükben marad, a kereskedő vagy a feldolgozó szokott mindig jobban járni.
A romos állapotú baromfivágóhíd nemrég potom áron gazdára talált. Ahogy az ilyenkor errefelé szokás, a sorsára hagyott épületből az évek során mindent szétloptak. Villanydrót sem maradt a falban. Nyilván majd lebontják – magyarázta Juhász.
A csirketenyésztés fénykorára pedig Bégaszentgyörgyön nyaranta a Csirkefesztivállal emlékeznek. Furcsán hangzik, de a történethez van némi köze Rocky Balboa filmhősnek is. A falu központjában 2007-ben felállított szobor megálmodói ugyanis annak idején a szívós, mindig újrakezdő harcost a község gazdaságával hasonlították össze. Azt remélték, hogy Bégaszentgyörgy is majd – mint Rocky – képes lesz talpra állni. Sajnos ez egyelőre más film.