Ahová öröm visszatérni

A kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ, ismertebb nevén a Torontál Szórványközpont húsz évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy támogassa és segítse az észak- és a közép-bánáti magyar szórványközösségek munkáját, hogy összegyűjtse az itt élő magyarságot, és hogy megteremtse a feltételeit annak a közösségi életnek, amelyben mindenki érvényesülni tud, s éppen ezért teret ad minden olyan programnak, amely ezt a célt szolgálja. Természetesen az elmúlt húsz év során a szórványközpont saját rendezvényeket is elindított, mint a Gulyásfőző versenyt vagy a Gombócfesztivált, melyeknek célja – az ismerkedésen és a barátkozáson túl – a falusi turizmus fellendítése és fejlesztése, vagy mint a közös gyertyagyújtást az adventi időszakban, ami – a szervezők értékelése szerint – megmozgatja a helyi magyarságot és összefogásra ösztönzi őket. A szórványközpontban a gyermekekről sem feledkeznek meg, a Gombócfesztivál napján, Márton-napkor, illetve a karácsonyi ünnepkörben is szerveznek kézműves foglalkozásokat, melyeknek a célja, hogy a gyermekek közelebbről is megismerkedhessenek ezekkel az ünnepekkel, illetve a köréjük épülő hagyományokkal és népszokásokkal. A gyermekeket tekintve a legnépesebb megmozdulásuk a nyári népművészeti tábor, mely minden évben legalább nyolcvan résztvevőt gyűjt össze.

„VALAMIT JÓL CSINÁLUNK”

A szórványközpont idén 23. alkalommal szervezte meg a népművészeti táborát, ahol a résztvevők olyan népi foglalkozásokkal ismerkedhettek meg, mint a gyöngyfűzés, a hímzés, a gölöncsérezés (agyagozás), a szövés, a fafaragás, a csuhézás és a batikolás, hallottuk Talpai Sándortól, a kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ elnökétől.

– A táborunk már a kezdetek kezdetén nagy népszerűségnek örvendett, szinte rögtön tömegessé vált, és nemcsak a kisorosziak jöttek, hanem a környékbeli községekből és településekről is érkeztek a gyermekek, napjainkban pedig nagyon sok elszármazott kisoroszi úgy időzíti a hazalátogatását vagy a szabadságát, hogy a gyermekeik részt tudjanak venni a táborban. Környékünkön még a mai napig is ez az egyetlen tábor, amelyben a résztvevők kézművességekkel, magyar népdalokkal és néptánccal ismerkedhetnek meg, így rengeteg gyerek jön el. A tábort azért indítottuk el, mert az egyesületünk célkitűzésében szerepel a magyar hagyományaink és a kultúránk megőrzése, és itt adott volt a lehetőség, illetve a feltétel a tábor megszervezéséhez – részletezte az elnök, akitől azt is megtudtuk, hogy az első népművészeti tábort 2000-ben szervezték meg a katolikus parókián, és három évig csak egy hétvégét ölelt fel, tehát pénteken, szombaton és vasárnap zajlott. Amikor megalakult a szervezet, és megvették a tájházat, valamint a telket, akkor egy hetesre duzzasztották azt.

Talpai arról is beszélt, hogy az idő múlásával a szervezőkben többször is felvetődött az a kérdés, hogy a tábor fenntartható-e olyan formában, ahogyan azt elindították, mert nem tudták, hogy az elvándorlás mennyire nyomja majd rá a bélyegét.

– Én nagy örömmel tapasztalom azt az utóbbi években is, hogy nemhogy visszaesett volna a résztvevők létszáma, hanem emelkedett. Tavaly több mint nyolcvanan jöttek el, idén pedig a százhoz közeli kilencvenötnél tartunk, és ez szerintem azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk. A szülők tisztelik a törekvéseinket és a munkánkat, mi pedig ezért igyekszünk minden évben olyan előadókat, helyszíneket, terepet biztosítani, amely mindenki elvárásának megfelel. A felméréseink szerint az itt táborozó gyermekeknek már legalább az egyik szülője, az édesanyja vagy az édesapja táborozott nálunk. Most úgy néz ki, hogy generációváltás zajlik, ugyanis az idén majdnem negyven olyan óvodás, elsős és másodikos gyermek érkezett, aki eddig még nem vettek részt a táborban. Ebből mi arra következtetünk, hogy a következő hét-nyolc évben is lesz munkánk és feladatunk itt. A gyermekek legtöbbje középiskolásként is visszatér kisegítőként. Ilyen formában van a tábornak jövője – ecsetelte a szórványközpont elnöke.

A tábor nagyon fontos az észak- és a közép bánáti magyar szórványközösség számára, ugyanis a magyar hagyományok és a magyar kultúra elemeire épít.

– Eddig minden évben kiválasztottunk egy témát, és aköré építettük fel a tábor történéseit, foglalkozásait. Sokszor a magyar történelem egy-egy fontos eseményét vagy népmeséket választunk ki és dolgozunk fel, de a kézműves foglalkozásokon túl hangszer- és könyvtári bemutatót is szervezünk. A délutáni órákban vetélkedők és különböző játékok szerepelnek a programban, ami további teret ad az ismerkedésre. Fontosnak tartjuk azt, hogy a gyermekek már ebben a korban megismerkedjenek a magyar kultúra elemeivel és kötődjenek is azokhoz, mert csak így remélhetjük azt, hogy tovább is fogják azt vinni és adni, ami által a magyar közösségek ebben a régióban is megmaradnak – tette hozzá Talpai Sándor.

A KÉZÜGYESSÉGEN VAN A HANGSÚLY

A régi foglalkozásokat olyan szakemberek mutatják be, akik ismerik a szakma csínját-bínját. A szövést Jónás Marika adta elő. Szavai szerint a gyermekek minden évben olyan eszközt vagy tárgyat szőnek, amelyeket a mindennapjaik során is tudnak használni, így korábban készültek már táskák, mobiltelefon-tartók, különböző kis terítők, illetve székpárnák is. Idén a tányéralátétek mellett döntöttek.

– Ebben a táborban mindenki kipróbálhatja a szövést a legkisebbektől, tehát a nagy ovisoktól és az elsősöktől kezdve, a középiskolásokig, mindenki. Az, hogy a munka hogyan sikerül, az leginkább a kézügyességüktől és nem a koruktól függ. Néha előfordul, hogy a kisebbek jobb munkát adnak ki a kezükből, mint a nagyobbak, de ez nem azt jelenti, hogy a nagyobbak nem tudják, hanem ők már egy picit több dologra próbálnak egyszerre odafigyelni, mert ugye itt mindig szerezhetnek új barátokat, ismerkedni próbálnak, és akkor elkalandoznak. De az alapokat mindenki elsajátíthatja. Sok gyerek lelkesen mondja, amikor leül hozzám, hogy ő tudja már, mert már korábban is szőtt itt, éppen ezért idén már egy másik technikát választottam. Régebben a szövőkereteken szőttünk, amivel sokkal könnyebben ment a munka, de mivel most több a gyerek, ez nehezebben menne. Akkoriban szétosztottuk a gyerekeket, hogy azon ketten szőttek, de akkor zavarták egymást, a kicsik össze is keverték, éppen ezért most kartonpapíron szövünk – magyarázta Marika, majd arra is kitért, hogy a gyermekek itt ki tudnak zökkenni a modern és a felgyorsult hétköznapokból.

– Én azt látom, hogy a gyermekek elfelejtik a mobiltelefont arra az időre, amíg a táborban vannak, csak a szünetekben veszik elő egy kicsit, de volt olyan évünk is, amikor állandóan rájuk kellett szólnunk, hogy tegyék el a telefonjaikat, de ez hozzá tartozik a mai modern és gyors világhoz – tette hozzá Jónás Marika.

FEJLESZTI A FINOM MOTORIKÁT

A Torontál Szórványközpontban 2019 óta a Csoóri Sándor Alap támogatásának köszönhetően fazekasműhely is működik. Ennek vezetője Kormányos Erzsébet, aki a tábor ideje alatt az agyagozást, illetve a gölöncsérezést vezeti. Tőle megtudtuk, hogy a tábor nagyon sokat jelent az egész szervező csapatnak, és alighogy befejeződik az aktuális, már el is kezdik a következőt szervezni.

– A tábornak minden évben van egy mottója. A tavalyi év a Petőfi-évhez kötődött, ezért Petőfi-versek lettek feldolgozva úgy a rajzokban, mint az agyagozásban. Az idei év a népmese éve, éppen ezért magyar népmeséket, állatmeséket kerestünk. A foglalkozást úgy kezdem, hogy felolvasom a mesét, aztán megbeszéljük, mert vannak olyan gyerek, akiknek szövegértési nehézségei vannak, és sokkal jobban megértik úgy a történetet, ha a felolvasást követően közösen átbeszéljük. A kisebbekkel le is rajzoljuk, és aztán megformáljuk a szereplő figurákat, vagy azt, amihez épp kedvük van. A nagyobbakkal már szélcsengőket is készítünk – mesélte Erzsébet, aki elárulta azt is, hogy a gyermekek már egészen kicsi korukban elkezdhetik az ismerkedést az agyaggal.

– Az agyagozás a finom motorikát, a kézügyességet, a kreativitást és a szem-kéz koordinációt fejleszti, megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan használják az ujjaikat, hogy hogyan válthatják valóra az ötleteiket, nem mellesleg az agyag a felgyülemlett feszültség levezetésére is alkalmas, ugyanis azt lehet ütögetni, erősebben és finomabban gyúrni, illetve simogatni is – magyarázta Kormányos Erzsébet.

EGYRE NÉPSZERŰBB A CSUHÉZÁS

Idén a gyermekeknek lehetőségük adódott arra is, hogy megismerkedjenek a kukoricacsuhéval. Napjainkban ez az alapanyag kezd visszatérni a hétköznapokba, készítenek belőle lábtörlőket, szatyrokat, kosarakat. Ezt a foglalkozást Savanović Erzsébet tanítónő vezette, akitől megtudtuk, hogy az alapanyag felhasználási módjairól is elbeszélgetett a gyermekekkel.

– A gyerekek közül kevesen ismerték ezt a technikát, illetve azt, hogy hogyan lehet csuhéból babát vagy angyalkát készíteni, de lépésről lépésre haladtunk, a végén pedig együtt örültünk a végeredménynek. Egy picit megnehezítette a dolgunkat az, hogy az idei kukorica csuhéval dolgoztunk, de a kísérletezéshez, illetve arra, hogy megismerjük a technikát, ez is megfelelt. A gyerekek örültek, mert másfajta játékokhoz szoktak hozzá, másfajta tevékenységeket folytatnak a mindennapjaik során, pedig nagy szükségük lenne arra, hogy fejlődjön a kézügyességük, hogy gyakorolják, hogyan kell csomót kötni, hogy mit jelent az, hogy megszorítani, megkötni, megigazítani valamit. Tehát ez nekik egy újfajta foglalkozás volt, de azért szépen dolgozott mindenki – mesélte az előadó, majd hozzátette, hogy a mai kor gyermekeinek szükségük van az ilyen táborokra.

– A gyerekek szeretik ezt a fajta közösségi életet, itt egymásra vannak utalva, egymásnak segítenek és egymással beszélgetnek, együtt ebédelnek és uzsonnáznak, csoportokban. A csapatjátékokat együtt oldják meg, és ez nagyon jó. Én úgy látom, hogy a gyerekek ezt nagyon szívesen csinálják – közölte Erzsébet.

MINDENKI VISSZATÉR

Talpai Sándor, a szórványközpont elnöke említette a beszélgetésünk során, hogy egyfajta generációváltás zajlik a táborban. Ennek talán az egyik legékesebb példája Bacsik Lőrinc Natália, aki már gyermekként is részt vett ebben a táborban, középiskolás korában pedig kisegítőként tevékenykedett. Az utóbbi 10 évben szervező, sőt a nyolcéves kislánya is csatlakozott hozzá táborozóként.

– Több olyan tárgyat sikerült megőriznem, amelyeket én készítettem ebben a táborban, van batikolt pólóm, illetve agyagból készült dísztárgyaim is. A kezdetekben csak gyöngyfűzést, nemezelést és batikolást szerveztek, legalábbis ezekre emlékszem. Az utóbbi években az újrahasznosításon van a fő hangsúly, illetve a modernebb hímzésen, amiről azt gondolhatnánk, hogy a gyerekek nem szeretik. Ez nem igaz, sőt a fiúk is annyira várják a hímzést, mint a lányok, a fő hangsúly ugyanis a kreativitáson van. Az utóbbi években az én feladatom a programok összehangolása, ami nem egyszerű feladat, de bármennyire fárasztó is ez az öt nap, sosem tudtam és tudnék nemet mondani a felkérésre. Ennek az oka talán abban keresendő, hogy gyermekként nekem is voltak olyan éveim, amikor máshova nem jutottam el nyáron, csak ebbe a táborba, így pontosan értem és érzem azt, hogy miért szeretik és várják a gyerekek a kisoroszi népművészeti tábort – fűzte hozzá Bacsik Lőrinc Natália.