Megvannak a jelöltek, összeálltak a csapatok az amerikai elnökválasztásra. Gőzerővel halad a kampány. Ráadásul egy új pályán. Az előzőt ugyanis meg kellett változtatni, miután Joe Biden demokrata párti elnök július 21-én közölte: nem indul ismét a választáson, amelyet november 5-én tartanak az Egyesült Államokban. A döntés ismertetésekor arról is beszélt, hogy Kamala Harris elnökjelöltségét támogatja. A Demokrata Pártban megkönnyebbülést okozott a bejelentés, és a házon belüli meghatározó személyiségek zöme szinte azonnal felsorakozott a jelenlegi alelnök mellett.
Harris pedig sietve munkához látott: megkezdte a kampányt, holott hivatalosan még nem minősült elnökjelöltnek. Megnevezte alelnökjelöltjét is. Választása Tim Walz, minnesotai kormányzóra esett.
Joe demokrata párti elnök július 21-én közölte: nem indul ismét a választáson (Beta/AP)
SAJÁTJAI LÉPTETTÉK VISSZA
Nem tudni, hogy Biden kapkodva döntött-e Harris mellett, de az idő biztos sürgette. A júliusi bejelentéséig ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy ismét indul az ország elnöki tisztségéért. Magabiztosan ismételgette: másodszor is nyerni fog, sőt egyedül ő a legalkalmasabb legyőzni Donald Trump republikánus párti hivatali elődjét, aki készül vissza a Fehér Házba.
Trump megtett mindent, hogy növelje népszerűségét, s növelje támogatói táborát. Közben fölényesen megnyerte azt a tévévitát, amelyre június végén a 81 éves Biden hívta ki. Akkor az is kiderült, hogy a jelenlegi elnök aligha lesz képes legyőzni őt a választáson.
Márpedig a 78 éves Trump lett volna a legveszélyesebb kihívója. Támogatottsága fokozatosan nőtt, s már meg is előzte Bidenét. Észlelve a változást, saját táborának meghatározó személyiségei és pénzes támogatói rávették az elnököt a visszalépésre. Úgy ítélték meg, hogy esélytelen a fő riválisa, vagyis Trump ellen. A közvélemény-kutatások is igazolták ezt a véleményt.
Bár döntését sokan úgy értékelték, hogy önként lépett vissza, valójában az övéi állították félre. És gyorsan azt is elérték, hogy a Demokrata Pártban a döntési pozícióban levők az 59 éves Harris elnökjelöltségét támogassák. A kiválasztott a párt augusztus 22-én véget ért négynapos chicagói küldöttgyűlésén (konvencióján) hivatalosan is elfogadta a felkérést.
Kamala Harris a Demokrata Párt elnökjelöltje (Beta/AP)
ZAVAR A TRUMP-TÁBORBAN
Harris már júliusi színre lépésekor nagy zavart keltett Trump táborában, ahol addig majdnem biztosak voltak kiszemeltjük választási sikerében. A reménybeli győztes azonban hirtelen igen kellemetlen helyzetben találta magát, hiába nyerte meg az addigi kampányt Biden ellen.
A változás miatt új taktikára kellene váltania, mert Harris ellen aligha alkalmazhatja az eddigit, amelynek fontos része volt az ellenfél ócsárlása, kigúnyolása, szellemi és fizikai teljesítőképességeinek megkérdőjelezése, miként a személyeskedés és a lejáratás egyéb formáinak alkalmazása. Ennek ellenére továbbra is ragaszkodik sárdobálós stílusához, régi módszereihez, amelyeket Biden ellen alkalmazott. Még akkor is, amikor az elnök jelezte: nem indul a választáson. Trump ezt sietve megszégyenítő döntésnek, Bident pedig az Egyesült Államok legrosszabb és legkártékonyabb vezetőjének nevezte. Azonnal megígérve, hogy győzelme esetén helyrehozzák azt, amit az elnök, s alelnöke, Harris elrontottak.
Trump augusztus 23-án erősítést kapott: ifjabb Robert F. Kennedy (az 1963-ban amerikai elnökként meggyilkolt John F. Kennedy unokaöccse), független elnökjelölt személyében, aki közölte: a versenyben ezentúl a volt amerikai elnököt támogatja (Beta/AP)
ÚJ MAGASSÁGOKBA REPÍTENÉ
Azóta már cifrábbakat is mondott új vetélytársáról; számtalanszor (durván) sértegette és támadta is. Leszólta, ha csak tehette. Nevezte már butának, hazugnak, őrültnek, inkompetensnek, „radikális baloldali holdkórosnak” és az ország legalkalmatlanabb alelnökének. Megvádolta, hogy „tönkretenné az országot, ha megválasztanák”. Harris számlájára írta azt is, hogy a Biden-kormányzat ideje alatt Közép-Amerikából rengeteg (rekordnak számító, csaknem hétmillió) migráns özönlött be az Egyesült Államokba. Felrótta neki továbbá, hogy „az elmúlt három évben eltitkolta Biden egészségi állapotát”, s emiatt „nem lehet hinni” neki, ráadásul alkalmatlan a vezetésre és „nagyon rossz ember” is.
Mindezzel azt sugallta, hogy Harris még silányabb vezető lenne, mint Biden, ezért inkább ne szavazzanak rá a választók. Hanem álljanak mellé. Trump július 18-án, amikor elfogadta a Republikánus Párt hivatalos felkérését, hogy legyen az elnökjelöltjük, már azzal hencegett, hogy győzelme esetén egyesíti és új magasságokba vezeti hazáját. Olyanná varázsolja, amelyet ismét tisztel a világ, és senki nem vonja kétségbe erejét, sőt egyetlen ellenség sem meri fenyegetni. Beígérte a háborúk befejezését is (az Ukrajna elleni orosz agressziónak egy nap alatt vetne véget), a hazai gazdaság megerősítését, a rendet az utcákon, valamint a békét, stabilitást és a harmóniát. Ha ezek az ajánlatai nem bizonyultak volna meggyőzőnek, gondoskodott ráadásról is. Kilátásba helyezte az infláció letörését és Kína megzabolázását.
ELOLVADT AZ ELŐNYE
Harris színre lépésekor még egy-két százalékkal megelőzte őt a felmérésekben. Bár ez a statisztikai hibahatáron belüli eltérésnek számít, szívesen kérkedett vele.
Csakhogy időközben sok minden megváltozott. Olyannyira, hogy a korábban már-már biztosnak gondolt elnökválasztási diadal egyre távolabbinak tűnik Trump számára, aki nemrég alighanem emiatt kapcsolta új fokozatra kampányát. Ez részben abban nyilvánul meg, hogy még ingerültebben ostorozza Harrist.
Ám ezzel alighanem önmaga ellen hangolt sokakat, s inkább Harris legfontosabb választási segítője lett. Az országos közvélemény-kutatások eredményei legalábbis erről tanúskodnak. Harris ugyanis már szinte mindegyikben megelőzi. Az augusztus 19-én kezdődött demokrata párti elnökjelölő kongresszus előestéjén a regisztrált választók körében hat, a valószínű szavazók körében három százalékkal vezetett Trump előtt. És ami ennél is fontosabb, a kulcsfontosságú ingadozó államok többsége fokozatosan mellé áll. (Ezekben az államokban az emberek választásonként a helyzettől függően hol a demokrata párti, hol a republikánus elnökjelöltre szavaznak.) A biztató adatok ellenére még sokakat kell meggyőznie arról, hogy ő a legalkalmasabb jelölt az ország vezetésére.
OPTIMIZMUS JELLEMZI
Mindebből az is következik, hogy a korábban San Francisco-i főügyészként, majd Kalifornia legfőbb ügyészeként dolgozó Harris megállításához a kocsmai szintű minősítgetések, gúnyolódások aligha lesznek elegendőek. A demokrata párti jelölt mindenesetre más stratégiát követ: szinte teljesen figyelmen kívül hagyja Trump durva, provokatív megjegyzéseit és beszólásait. Kampányát inkább a visszafogottság, az optimizmus és a vidámság jellemzi. Nyugodt erőt, más politikát („új, s előrevivő utat”) és egységet ígér. Ennek köszönhetően ő sugározza a legnagyobb energiát a versenyben. Eddig sikerrel.
EGERŐSÍTENÉ A SZÖVETSÉGET
Igaz, a programkérdések egy részét még elkerülte. Pedig a választók tudni akarják, hogy lehetséges elnökként miként zabolázná meg az inflációt, csökkentené a magas államadósságot, vagy milyen politikát folytatna Kínával és Oroszországgal szemben.
Moszkvának és Pekingnek már közvetetten üzent, amikor arról beszélt, hogy kiáll Ukrajna és a NATO-szövetségesek mellett, sőt meg is erősítené a katonai szervezetet. Emellett arra is törekedne, hogy az amerikai legyen „a világ legerősebb, leghalálosabb hadereje”.
Az egyre nagyobb gondot okozó illegális bevándorlást a határvédelem megerősítésével fékezné meg, amihez szükségesnek tartja, hogy a parlament megszavazza a Trump-kormányzat idején elkaszált biztonsági törvényjavaslatot.
A korábbi elnökjelöltekhez hasonlóan kilátásba helyezte a középosztály felemelését is. Gazdasági elképzelései között említette a megélhetési és lakhatási költségek csökkentését, az első lakásvásárlók állami támogatását (25 ezer dollárral), valamint a nagy üzlethálózatok megregulázását (áremelő üzletpolitikájuk megváltoztatásának kikényszerítésével).
PÉNZ BESZÉL
Trump is beszélt már gazdasági jellegű intézkedésekről: egyebek mellett ismertette az infláció elleni fellépésre vonatkozó elképzeléseit. Honfitársai ugyanis súlyos teherként érzékelik az elmúlt négy évben tapasztalt drágulásokat. A Harris által javasolt, s az állami kiadások növekedésével járó gazdaságpolitikai lépéseket azonban kommunista megoldásként jellemezte. A megszólított erre nem reagált.
Pedig nincs könnyű helyzetben. Több okból is: 1. be kell bizonyítania, hogy fontosabb, s nagyszerűbb jelölt Trumpnál, 2. lojálisnak kell tűnnie főnökéhez, vagyis az általa leváltandó elnökhöz, 3. miközben hivatkozhat a Biden-kormányzat néhány nagyobb sikerére, valamennyire el is kell határolódnia annak kevésbé népszerű elemeitől.
Az is nehezíti a dolgát, hogy Trump augusztus 23-án erősítést kapott: ifjabb Robert F. Kennedy (az 1963-ban amerikai elnökként meggyilkolt John F. Kennedy unokaöccse), független elnökjelölt személyében. A politikai közösségében csalódott, 70 éves, volt demokrata párti politikus aznap felfüggesztette kampányát, s közölte: a versenyben ezentúl Trumpot támogatja, akinek ezáltal bővülhet a szavazóbázisa, s így akár ismét az élre törhet a voksversenyben.
Bár jelenleg Harris áll jobban a felmérésekben, a végleges eredményhirdetés még távoli, és addig sok fordulat jöhet. A közvélemény kutatásokban is, amelyek az előző elnökválasztási kampányban nem a valóságot tükrözték.
A siker rajta és csapatán, meg másokon, köztük a szavazásra jogosultakon múlik. És jelentős részben azokon, akik a nagy pénzeket biztosítják a kampányhoz, vagyis a választók befolyásolására, s persze saját érdekeik (majdani) érvényesítése végett.
Nyitókép: Donald Trump volt amerikai elnök, a Republikánus Párt elnökjelöltje (Beta/AP)
