Ha már Ludas, akkor fokhagyma

Ludas település valamikor messze földön ismert volt fokhagymájáról. Az utóbbi évtizedekben végbemenő folyamatok azonban nem kedveztek a termesztésének, valamint az értékesítésének, így ma már csak kevesen foglalkoznak fokhagyma-termeléssel. A faluban minden évben megrendezik a falunappal egybekötött Fokhagymafesztivált, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a település ragaszkodik a hagyományaihoz, ugyanakkor a fokhagyma még mindig fontos szerepet játszik, ha nem is a gazdasági életében, de a ludasiak gondolkodásában mindenféleképpen. A Bukvić család nyolc évvel ezelőtt költözött Ludasra, és úgy gondolták, ha már itt élnek, egyebek mellett fokhagymát is termeszteni fognak. Azóta minden ősszel, kisebb-nagyobb területen, elduggatják a fokhagymát, és bíznak abban, valamint kitartóan dolgoznak azon, hogy a betakarításig, majd azután a tárolás során is minden tökéletesen alakuljon, hogy családtagjaiknak, barátaiknak, és vásárlóiknak is minőséges fokhagymát biztosítsanak.

A hosszú kánikulát és szárazságot követő első hűvösebb napon, amikor már esőfelhők gyülekeztek az égen, látogattuk meg a Bukvić családot, amelynek képviseletében Bernadett, kezében a kis Simonnal mesélt lapunknak mindenről, ami fokhagyma, miközben Sámuel időnként az ajtó szúnyoghálója mögül lopva kinézett, az apa, Tihomir pedig munkanapról lévén szó éppen dolgozott.

Arra kérem, hogy bevezetőként mutassa be nekünk a családját. Hogyan kerültek Ludasra?

– Nyolc éve költöztünk Ludasra, akkor költöztünk össze a férjemmel, és azóta két taggal bővült a családunk. A férjem Szabadka Makkhetes helyi közösségében nőtt fel, jómagam pedig Hajdújáráson. Ludast a környezet miatt választottuk, például az udvarunk közepén egy nagy diófa áll, valamint az állatok szeretete is ide vonzott bennünket, mert itt tudunk állatokat is tartani. A férjem az állatkertben dolgozott, a végzettségét tekintve állatorvosi technikus, és mindenféle állatot tartunk, van háromféle disznónk, a kutyáink szabadon lehetnek, emellett különböző baromfifélénk is van. Dolgozunk, közben szépítjük a tanyát, és mellette mezőgazdasággal is foglalkozunk. Különböző zöldségféléket termelünk, paradicsomot, paprikát elsősorban saját fogyasztásra, de korábban árusítottuk is, amíg nem volt kisbaba a családban, és uborkát is termeltünk a piacra. Fokhagymánk és vöröshagymánk minden évben van a kertben, és ezek termőterülete attól függ, az időnk hogy engedi meg, és ennek függvényében árusítjuk kicsiben és nagyban.

A fokhagymatermesztés hogyan jött be a képbe?

– A párommal úgy beszéltük meg, hogy ha már Ludasra költözünk, és ludasiak leszünk, feltétlenül ültetnünk kell legalább két sor fokhagymát a kertbe. Kezdetnek ötven kilogramm fokhagymát vettünk, és első évben kézzel duggattuk el. A helybeliek azonban ránk szóltak, hogy rosszul csináljuk, mivel egy kicsit mélyre ültettük, aminek hatására a növények megnyúltak, csúcsosak lettek, és a termés nem olyan lett, mint az eredeti ludasi fokhagyma. Első évben a családnak termett fokhagyma, meg a barátainknak is jutott ajándékba, utána pedig már nagyban is árultuk pucolva, vagy egyenesen a góréból, ahova szárítani tettük fel. Kezdetben én voltam az, aki piacoztam, mivel akkor még az egyetemi éveimet tapostam, és az időm megengedte, hogy hétvégente piacozzak. Emellett több termékünk is volt, voltak kecskéink, és a kecsketejet is árusítottuk. Tavaly egy ludasi férfi vette át a terményünket, ő Újvidékre jár piacozni, illetve Palicson is van egy néni, aki árusítja a fokhagymánkat. Most a két kicsi miatt nem tudok piacozni, de az emberek szeretik a termésünket, három fajta fonatot készítek, és inkább a kisebb, hatos fonatot vásárolják az emberek.

Az elmondottak alapján úgy értelmeztem, hogy a helybeliek sokat segítettek a fokhagymatermesztést illetően.

– Igen, volt segítségünk, az első évben is úgy szóltak, hogy szedjük fel a fokhagymát. Én még akkor nem szedtem volna fel, mert zöld volt a szára, de így megtanultam, hogy nem kell megvárni, hogy teljesen elszáradjon. A néptáncos múltamból kifolyólag a parketta fonást szépen meg tudom csinálni a hajon, és azt gondoltam, hogy a fokhagymát is így kell fonni, azután kiderült, hogy hasonlóképpen ugyan, de mégsem ugyanúgy, és ezt ludasi bácsik tanították meg. Ugyanakkor autodidakta módon folyamatosan tanulunk a tapasztalatainkból, például hogy mikor kell öntözni. Arra is rájöttünk, hogy az ideihez hasonló száraz periódusok miatt nem kell annyira odafigyelni a vetésforgóra, és mélyszántásra sincs feltétlenül szükség, elég ha a talaj felső rétegét dolgozzuk meg.

A fokhagyma termelése mennyire kitett az időjárási körülményeknek?

– A fokhagymának az sem jó, ha túl csapadékos az év, és az sem, ha túl száraz. Az idei év egyáltalán nem kedvezett neki. Mi keveset locsoltuk, nem volt rá lehetőségünk, és ha többet ültettünk volna, nem is győztük volna locsolni a kis kutunkkal. Ha viszont valaki nagy kútból locsolja, akkor nőnek a befektetési költségei. Ha nincs elegendő víz, a fejek kisebbek lesznek. A fokhagymát különböző gombák és kártevők is károsítják. Permetezni kora tavasszal szoktuk, viszont gombásodás ellen többször kellene. Mi keveset permetezzük, mert mi is ezt fogyasztjuk, és nem szeretnénk ha sok vegyszer kerülne a szervezetünkbe. A fokhagymát nem lehet frissen trágyázott földbe ültetni, ezért odafigyelünk, hogy minden évben máshol trágyázzunk, és vetésforgóba ültessük. Mivel az összes baktérium és kártevő ott marad a földben, a tapasztalataink szerint, ha ugyanoda ültetjük, azt rögtön észre lehet venni, mert nem lesz olyan szép a termésünk. Az idei év nagyon száraz volt, a gombák és a kártevők mégis aktívak voltak, a termésünk is gyér lett, nincs súlya a fokhagymának, nem teltek a gerezdek, nem olyan szépek és nem olyan ízletesek, mint korábban, emellett gyorsan veszíti a súlyát. Pénzügyileg sem éri meg. Ludason is egyre kevesebben foglalkoznak vele, sőt mi is csak csökkentjük a vetésterületét. Ha nagyobb területen termelnénk, akkor gépesíteni kellene bizonyos folyamatokat, viszont ahhoz, hogy szép tiszta fonatokat tudjunk készíteni, és ezáltal magasabb árat kapjunk érte, sok kézimunkára van szükség, és ezt senki sem tudja megfizetni.

Hogyan zajlik egy év a fokhagymatermesztés szempontjából, és milyen volt az idei év?

– A fokhagymát még a fagyok előtt a földbe kell rakni. A legjobb az lenne, ha a tél folyamán hóréteg kerülne rá, mert így, ha kibújik a földből, nem éri fagykár. Az idén annak ellenére, hogy enyhe telünk volt, volt fagykár is, éppen a hótakaró hiánya miatt. A legjobb az lenne, ha tavasszal lenne sok eső, majd amikor fejesedik, és közeledik a vegetációja vége, egyáltalán nem esne, ekkor már a napos időjárás kedvez neki, hogy a szára is megszáradjon. Az idei áprilisi lehűlés nem fogta vissza a fejlődését, mert akkor már nagyjából véget ért a vegetációja, és május végén már szedhettük. Inkább a gombásodással volt akkor problémánk, illetve a gazdáknak. Az idén a vegetáció korábban fejeződött be, és egy hónappal hamarabb szedtük fel, mint eredetileg terveztük. A betakarítás után az időjárástól függően 2–3 hetet száradnak a fejek, majd ezt követően ládákba kerülnek, száraz és fénymentes helyre rakjuk, felfűzve még tovább eláll, és november-decemberig el kell használni. Utána elpuhul, elveszíti a víztartalékait, és csak az üres fej marad meg. Mi azt praktizáltjuk, hogy egy kicsit később ültetjük el. Azt szokták mondani, hogy október végéig duggassuk el a fokhagymát, de mi novemberben tettük ezt meg. Minden évben saját termést ültetünk vissza. Volt olyan esős évünk, amikor nagyon oda kellett figyelni, hogy őszig megőrizzük a gerezdek minőségét, de sikerült mindig jól időzítenünk. Két évben kaptunk másoktól dughagymát, amivel sikerült javítani az állományunkat.

Említette a gépesítést. Milyen folyamatokat gépesítettek már?

– Az ültetést lehet gépesíteni, nagyobb területeken megéri géppel duggatni a fokhagymát, mert egyforma távolságra és egyforma mélységre ülteti a gerezdeket, így a termés is egyöntetű lesz, persze ha minden körülmény adott. Emellett a sorközi kapálást tudjuk géppel elvégezni, valamint a permetezést. Ha valaki nagyobb területen termeli a fokhagymát, az a szedést is tudja gépesíteni, mivel így megspórolható a munkások bére, viszont ez esetben is szükség van a kézi munkaerőre, hogy a fokhagymákat felakasszák szárítani. Mi nem tervezzük növelni a megtermelt mennyiséget, így a gépesítés sem éri meg. Annyit termelünk, ami elég a családnak, meg a baráti körünknek, amit pedig eladunk, az fedezi az én munkadíjamat.