Csak azt csinálom, amit a mestereimtől megtanultam

Amikor a város alszik, a nyomda ébren van. Dolgozóik nap mint nap arra törekszenek, hogy a Magyar Szó reggel az olvasók asztalára kerülhessen. Az újság nyomtatása manapság a legkorszerűbb felszerelés segítségével történik, a Forum Nyomdának az a feladata, hogy a hét hat napjában biztosítsa a Magyar Szónak és mellékleteinek kifogástalan minőségű megjelenését. Az új nyomdacsarnok, hosszú várakozás után, 2023 nyarára megépülhetett az újvidéki Laza Nančić utcában, az írott, nyomtatott szó őrei, köztük Capár Attila most ott teljesítik feladatukat. Kiemelkedő munkásságának koronájaként tavaly ő vehette át a Forum Nyomda díját, megkértük kollégánkat, meséljen mindarról, ami a díjátadás ünnepélyes pillanatához vezetett. 

Mikor döntötte el, hogy nyomdában fog dolgozni, és miért esett a választása a Forum Nyomdára? Mióta van nálunk?

– Iskoláskoromban még aktuális volt a 9. és a 10. osztály. Ebben az időszakban kellett eldöntenünk, hogy mivel foglalkozunk majd a későbbiekben. Mivel nyomdász családból származom, azt kívántam, hogy folytathassam ezt a tradíciót. Úgy döntöttem, hogy tanulmányaimat a nyomdászipari szakközépiskolában, nyomdásztechnikusként folytatom. 1985 júniusában érettségiztem, és nemsokára munkába is álltam a Forum síknyomó (ofszet nyomás) részlegében. Ledolgoztam a gyakorlati időszakot, majd állandó munkaviszonyba léptem ugyanezen az osztályon. Mondhatom, hogy a mostani szaktudásom és tapasztalatom legnagyobb részét mestereimnek és kollégáimnak köszönhetem. Sajnos közülük sokan nincsenek többé köztünk, vagy nyugdíjas éveiket élik. Most nem szeretnék neveket említeni, nehogy valakit véletlenül kihagyjak. Néhány munkaév elteltével a Forum Nyomda válságba került, és az alkalmazottak legnagyobb része elhagyta a vállalatot, más munkaadónál dolgoztak. Közöttük én is, hiszen a családnak anyagi biztonságot kellett teremteni. Talán nem is volt Újvidéken olyan valamire való nyomda, amelyikben nem dolgozott „fórumos” szakmunkás. Szerencsére olyan munkaadónál helyezkedtem el, ahol szaktudásomat továbbfejleszthettem. Ebben a vállalatban ledolgoztam 28 évet, majd az akkori nyomdaigazgató hívására 2019 derekán visszajöttem dolgozni a Forum Nyomdába.

Hogyan éli meg a munkáját? Elégedett a munkahelyével, a munkafeltételeivel, a kollégáival?

– A munkámat úgy élem meg, függetlenül attól, milyen munkáról van szó, hogy becsületesen és tisztességesen meg kell csinálnom azt! Amikor elkezdtem tanulni a szakmát, és amikor elkezdtem dolgozni, ugyanazon a helyen volt a nyomda legnagyobb része, mint ahol most is van. Igaz, egy kicsit komótosabb kiadásban. Sajnos, mivel a nyomda második részlege időközben leégett, a munka kontinuitását az első részlegbe kellett beszervezni. Ez nem volt könnyű dolog, mert a helyiségek nem voltak a szükséges felszerelés befogadására tervezve. Jelenleg az újjáépített csarnokban dolgozunk a második részlegben. Kisebb helyen mint régen, és egy helyiségben mindannyian. Ezért most egy kicsit zajosabb a munkakörnyezet, de legalább tiszta és új az épület. Nem minden tökéletes, de a nyomda vezetősége törekszik a hiányosságokat kijavítani. Vannak még szervezési gondok és kezdetleges „gyermekbetegségek”, de ezeket a főnökök és a kollégák közreműködésével kiküszöböljük. A munkát és a fogyóanyagot mindig biztosítják, így a kollégák is, meg én is hiánymentesen végezhetjük napi teendőinket. A főnökökkel és a kollégáimmal való együttműködés is pozitív élmény számomra. A csapatban uralkodó légkör barátságos és támogató, ezért úgy érzem, hogy közös célért dolgozunk. A szakmai tapasztalat megosztása és az egymás iránti tisztelet nagyban segíti a hatékony munkavégzést.

Melyek azok a pillanatok, kiemelkedő munkaérdemek, amelyek a díjazásához vezettek? El tudná magyarázni, hogy pontosan mi az, amivel a nyomdában foglalkozik? Miből áll a munkatevékenysége?

– Nem állíthatom azt, hogy lennének pillanatok vagy kiemelkedő munkaérdemek, amelyek a díjazásomhoz vezetnek. Esetleg csak az, hogy keményen, becsületesen és tisztességesen kell dolgozni. Mindenféle munkához egyformán kell hozzáállni és elvégezni azt. Én sem csinálok semmi mást azon kívül, mint amit megtanultam a mestereimtől. Minden munkának vannak sajátosságai és igényei. Ezeknek kell eleget tenni, és máris megvan a kiváló termék. A Forum Nyomda síknyomó (ofszet nyomás) osztályán dolgozom, a B2 Roland 300-as nyomtatógépen. Itt leginkább a különböző hetilapok, könyvek, katalógusok, prospektusok fedőlapjai, postabélyegek nyomtatását végzem, a másik műszakban dolgozó kollégával. A munkám abból áll, hogy a 4 alapszínt „bepasszoljam” úgy, hogy a képek, szövegek ne legyenek zavarosak. Be kell állítanom a festék mennyiségét annak érdekében, hogy a lenyomatok olyanok legyenek, mint az eredetiek. Ezeket nyomtatott vagy digitális formában kapjuk. Miután ezt megcsináltam, arra kell törekedni, hogy a példányszám az elsőtől az utolsó lapig egyforma legyen. Mindez különösen a postabélyegek nyomtatásánál fontos, az ilyen munkákat különös figyelemmel csináljuk.

Mennyire hisz abban, hogy szakmája, a nyomdászat, a nyomdaipari tevékenység általánosságban túléli a digitalizáció nyomását? Van erre esély manapság, amikor minden, a papír pedig különösképpen, átszivárog digitális formátumba?

– Az emberek szeretnek a reggeli kávéhoz újságot lapozgatni, szabadidejükben könyvet olvasni, különböző termékek beszerzéséhez katalógusokat átnézni, vagy éppen a nyaralásukról színes prospektusok böngészését követően dönteni. Sajnos ezeket és a hasonló termékeket, a globális digitalizáció miatt, egyre kevésbé igényeljük. Nem csoda, hiszen ezekhez a termékekhez most már nagyon könnyen hozzáférünk telefonunk, számítógépünk segítségével, ebből kifolyólag drasztikusan lecsökkent a gyártásuk. Szerintem ami biztosan megmarad a nyomdaiparban, az a termékek csomagolása. Úgy látszik, hogy ebből a szempontból egy hullámhosszon vagyok a nyomda vezetőségével. Ezt azért gondolom, mert a legutóbbi beruházások ehhez fűződnek. Beszereztek egy stancológépet és egy dobozragasztógépet, és már hasznát is vettük ezeknek. Elkészítettünk rajtuk néhány, nagy példányszámú csomagolódoboz-sorozatot. Remélem, a beruházássor ezzel nem áll meg, és hogy tovább fejlődik a nyomda. A határidőket, az ár- és főleg a minőségi elvárásokat azért be kell tartanunk, hiszen a Forum Nyomda mindig is e hozzáállásról volt ismert.

Csapatmunkával előre!

A nyomdagépvásárlásról szólva meg kell említeni azt, hogy tavalyelőtt egy csődeljárásból kifolyólag a nyomda kedvező feltételek mellett juthatott hozzá könyvkötő, előkészítő és ofszet nyomdai felszereléshez. A felszerelés használt ugyan, de kitűnő állapotban vették meg, és a késgép is szinte új. A legnagyobb és legjelentősebb beruházás az automatizált, dobozgyártó gép, amely alig négyéves, és amelynek köszönhetően a Forum Nyomda kibővíthette szolgáltatásainak skáláját. Végre versenyképessé válhatott a piacon, a dobozgyártó gép üzemeltetése szavatolhatja a vállalat stabilitását. A nyomda vezetői úgy vélik, hogy a dobozgyártó gép biztosíthatja a megérdemelt piaci pozíciót. Tudnunk kell ugyanis azt – mint ahogy beszélgetőtársunk is alátámasztotta –, hogy a grafikai iparban világszerte csupán a csomagolásgyártó ágazat jegyez fejlődést. Ha az ember elmegy egy boltba, és olyan terméket szeretne venni, amit nem ismer, akkor csakis a doboz kinézete alapján dönt arról, hogy melyiket válassza. Minél szebb és exkluzívabb a csomagolás, annál vonzóbb a termék, hiszen azt gondoljuk, hogy a külső miatt a benne lévő termék is finomabb, jobb. Mindent be kell csomagolni, a csomagolás pedig eladja a terméket. Az új gépeknek köszönhetően a könyveket, prospektusokat és a bélyegeket jobb minőségben nyomtathatják, mint korábban, de ettől függetlenül minden dolgozóra szükség van a munkafolyamatban! – Csak együtt, kemény csapatmunkával maradhatunk versenyben, csak így maradhatunk meg a piacon – üzenik a vállalat vezetői.