Az államiság napján, ahogyan minden évben, az idén is átadták a kitüntetéseket az arra érdemes egyéneknek és szervezeteknek. A legrangosabb állami kitüntetések egyikét az idén a Szerbiai Röplabda Szövetség (OSS) nyerte el, azt a szervezet elnöke, Mester Gyula legendás röplabdázó vette át Belgrádban. A Gyertyaszentelő-érdemrend arany fokozatának „megszerzése” kapcsán kérdeztük Mestert a szövetség munkájáról, de saját meglátásaira is rávilágítottunk a sport, azon belül is persze elsősorban a röplabda szerbiai helyzetéről, eredményeiről, s a jövőbe mutató várakozásokról is.
Milyen érzés volt átvenni a díjat, s – megítélése szerint – mi járult hozzá a leginkább ahhoz, hogy elnyerje most az állami kitüntetést a szervezet?
– Nagy megtiszteltetés volt számomra, mint egyénnek, volt játékosnak, s mint a szövetség elnökének is, hogy én vehettem át ezt a legmagasabb állami kitüntetést, a Gyertyaszentelő-érdemrend arany fokozatát. Ez a kitüntetés nagy motiváció meg kötelezettség számunkra, hogy folytassuk tovább a megkezdett utat. 1945-ben alakult meg a Szerbiai Röplabda Szövetség, úgy gondolom, hogy ezt az elismerést mindenki megérdemelte, aki valamilyen tevékenységet végzett játékosként vagy vezetőként, edzőként ebben az országban. Az utóbbi 20–30 évben nagy eredményeket értünk el, az utóbbi években főleg a női oldalon voltak kiváló teljesítmények, kétszeres világbajnokok vagyunk, egymás után sikerült ezt a titulust megszerezni, többször megnyertük az Eb-t is. Az olimpián döntőt játszottunk 2016-ban Rióban. Tokióban harmadikok lettünk. Sajnos tavaly Párizsban nem sikerült összehozni az aranyérmet, ami még tényleg nagyon hiányzik ennek a generációnak. Úgy gondolom, hogy túl nagy nyomás nehezedett a játékosokra, az volt a fő gondolkodás, hogy csak az aranyérem a fontos, a többi nem számít, és valószínűleg nem tudta a lányokat pszichikailag felkészíteni megfelelőképpen erre a legnagyobbnak számító sportrendezvényre az akkori vezetőedző, az olasz Giovanni Guidetti.
Mester Gyula játékoskarrierje során 12 érmet nyert a jugoszláv válogatottal (Fotó: Szerbiai Röplabda Szövetség)
Pár hónapja megválasztották a Nemzetközi Röplabda Szövetség alelnökének is. Ebben, az elismerés mellett, jobb kapcsolati hálózat kiépítésének a lehetőségét is látni lehet?
– Igen, novemberben voltak a választások ebben a szövetségben, bekerültem a végrehajtó bizottságba, egy 12-es keretbe, ha nem számítjuk az elnököt, aki a 13. Számomra természetesen ez is egy nagy megtiszteltetés, ennél többet valószínűleg már nem is nagyon tudnék elérni a pályafutásom során. Mindenesetre fontos a szerbiai szövetség számára is, hogy egy képviselőnk van a világszövetség legmagasabb testületében.
Még egy kicsit a hazaira koncentrálva, azt szeretném megkérdezni, hogy annak elnökeként milyen feladatai vannak nap mint nap, milyen rálátása van az egész röplabdasport helyzetére? Hogyan értékeli, milyen kihívásokkal néz szembe ma leginkább Szerbiában a röplabdasport?
– Úgy gondolom, hogy nálunk maga a rendszer föl van építve, ami magát a röplabda szövetséget illeti, persze, vannak feladataink. A legfontosabb számunkra most az, hogy az év végéig befejeződjön a Nemzeti Röplabda Központ építése Belgrádban, ami egy nagyobb komplexum lesz két röplabdapályával, négycsillagos szállodával, wellnessközponttal, fitneszegységgel, a Szerbiai Röplabda Szövetség irodái is ebben kapnak majd helyet. Egy olyan központ lesz ez, amely elősegíti a jövőben azt, hogy még több játékost faragjunk, mert biztos, hogy nem lesz könnyű helyzetünk ezen a téren.
Az utánpótlással, ezek szerint, nem lehetünk éppen elégedettek.
– A férfiak utánpótlásával semmiképpen sem, sokkal kevesebb olyan fiú van ma, aki röplabdával foglalkozna, akinek ugyanis megvan a megfelelő magassága, az – az általam tapasztaltak szerint – manapság inkább a kosárlabda felé hajlik. Nem is érünk el emiatt jó eredményeket az ifi kategóriákban, igaz, őszintén szólva, nem is az ott a legfontosabb, hogy érmeket nyerjünk a különböző bajnokságokon, hanem az, hogy olyan játékosokat kapjunk, akik egy nap a felnőtt válogatottban meg tudják mutatni az igazi tehetségüket. A női oldalon azonban ilyen probléma nem áll fenn jelenleg, mert a statisztika alapján 10 kislányból 7 röplabdát választ. Férfi ágon azonban, ahogyan mondtam, fönnáll ez a probléma. Nem csak nálunk van ez így, nem könnyű kezelni a gondot, mellyel más országokban is küzdenek. Kevesebb gyerek születik eleve, és közülük sokan nem igazán érdeklődnek a sport iránt sem. Ez van.
Fabio Azevedo, Mester Gyula, Ivan Knežević és Roko Sikirić, az Európai Röplabdaszövetség új elnöke a szerb röplabda fennállásának jubileumi ünnepségén (Fotó: Szerbiai Röplabda Szövetség)
Visszakanyarodva az egyik előző kérdés elejéhez, az említett jó helyzetlátás mit tesz az ön számára lehetővé, mi köti le a mindennapjait a szövetségben?
– Az adminisztrációs teendőket inkább a szövetség főtitkára végzi, én nemzetközi összeköttetéseket hozok létre. Fontos, hogy főleg a régióban, például Magyarországgal különösen jó az összeköttetésünk. Mindemellett, 2028-ban például, a férfi EB-t közösen szervezzük majd meg Horvátországgal és Montenegróval. Az előző hétvégén éppen a montenegrói kupadöntőn voltunk jelen Zoran Gajić sportminiszterrel, aki egyébként a szövetség elnöke volt, és a leghíresebb röplabdaedzőnknek számít. Megbeszélte kollégájával, a montenegrói sportminiszterrel, hogy 2028-ban Montenegró is legyen társszervezője az Eb-nek.
A röplabdasport nálunk a 90-es években vett hatalmas lendületet, jöttek a sikerek is, olimpiai arany, Eb-arany és más eredmények formájában. Milyen volt mindennek a részese lenni, tudja-e ezeket a tapasztalatokat kamatoztatni ma?
– Abban az egyben teljesen biztos vagyok, hogy sokkal könnyebb volt játékosként tevékenykedni, működni. Nagy szerencsénk volt, hogy egy fantasztikus generáció jött össze ott a 90-es évek elején és közepén. Persze ott voltak az idősebb játékosok is, akik már külföldön játszottak korábban, mint Grbić, Petrović, Brđević, úgyhogy az edzőnk, aki ezt az egészet így „összetákolta”, meglehetősen jó előfeltételeket teremtett, megindult 1995-ben ez a sikersorozat. Biztos, hogy nem az volt az elsődleges cél, hogy olimpiai aranyérmet nyerjünk, de amikor láttuk, hogy 1996-ban már a harmadikok voltunk Atlantában, 1998-ban döntőt játszottunk az olaszok ellen a vb-n, akkor éreztük, hogy mégiscsak megvan az az akarat, meg a szükséges összetartás, hogy sikerre vigyük az olimpiát is. Az összetartást azért emeltem ki, mert a röplabda e tekintetben egy specifikus sportág. Nem olyan például, mint a kosárlabda: fogod a labdát, 60 pontot dobhatsz, jóformán egyedül is meg lehet nyerni a mérkőzést, efféle egyéni bravúrok a labdarúgásban ugyanúgy lehetségesek. A röplabda az nagyon más e tekintetben, teljesen egymástól függünk azon a 9x9-es pályán. Tehát teljes mértékben csapatsport, sokkal inkább csapatsport mint más sportágak. Lehet sokszor cserélni a meccsen, úgyhogy tényleg, mind a tizenketten, vagy most már 14-en vannak a csapatban, le tudnak valamit rakni az asztalra.
Az említett eredmények után, a 2000-es évek elején indult meg a női vonalon is ez a népszerűség. Kihatottak nyilván erre a népszerűségre azok az eredmények, amit korábban elértünk. Rengeteg érmet nyertek Terzić vezetése alatt az úgymond jugoszláv-szerb lányok. Még hiányzik az aranyérem, Los Angelesben nehezen fog összejönni, az a véleményem.
Leütés közben
Milyen sikerekre számít a közeljövőben?
– Az idén két világbajnokság vár ránk, a nők Thaiföldön, a férfiak a Fülöp-szigeteken lépnek pályára, nyilván fontos szerepet fogunk játszani, főleg a női válogatottal. Ami a férfiakat illeti, én meg lennék elégedve, ha mondjuk a legjobb nyolc közé bejutnának, mert megvan a reális esély erre a sorsolás alapján. Ami pedig általánosságban illeti a jövőbemutató várakozásainkat, sokat fog jelenteni az, ha az év végéig vagy esetleg a jövő év elején át tudjuk venni a Nemzeti Röplabda Központ kulcsait, ki kell emelnem, hogy a projektum nagy állami támogatással realizálódik. Fontos része a röplabda a sporttörténelemnek itt, Szerbiában, ezért is lényeges, hogy kapunk egy ilyen helyszínt, ahol éjjel-nappal rendelkezésre állnak majd pályák, szolgáltatások, nagyon sokat lendít a röplabdasporton mindez.
Újra együtt az Atlantában bronz-, és Sydneyben aranyérmet szerzett férfi röplabda-válogatott tagjai a jubileumi ünnepségen (Fotó: Szerbiai Röplabda Szövetség)
Nyitókép: Mester Gyula, a Szerbiai Röplabda Szövetség elnöke (Fotó: Szerbiai Röplabda Szövetség)
