A Hagyományok Háza vajdasági hálózata három művelődési egyesülettel, a bezdáni Hidak Polgárok Csoportjával, a padéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkörrel és a péterrévei Tisza Mente Közművelődési és Népművészeti Egyesülettel karöltve három településen szervezett két-két alkalomból álló, hagyományos tojásdíszítési technikákat bemutató képzést március 22-e és 29-e között, ezzel is hozzájárulva a hagyományos tojásdíszítési módok megismertetéséhez, illetve a húsvéti ünnepekre való felkészülés elősegítéséhez.
Kovács Nádi Karolina, a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság hálózati referense elmondta, a képzés nagyon intenzív volt, hiszen az első lépéstől az utolsóig igyekeztek mindent belefoglalni ebbe a kevés időbe.
– A képzés elején a résztvevők elsajátították a tojásfújás helyes technikáját, ezt követően pedig elkészültek a levélrátétes tojások. Amíg ezek hagymahéjas vízben főttek, addig a résztvevők viasszal és lúdtollal, esetleg gombostűvel gömöri mintákkal díszítették a kifújt tojásokat. Ezeket megfestették, majd leolvasztották a viaszt, és ezt követően kezdtek el megismerkedni az íróka használatával, amellyel csodálatos gyimesi mintázatú hímestojásokat készítettek. A második találkozón piros-fekete dobronaki hímesek készültek, szintén írókával. A padéi alkalom különlegessége az volt, hogy ott a résztvevők a drótozás technikáját is elsajátíthatták – mesélte a szervező, majd hozzátette, a foglalkozásokon nemcsak a helybeliek vettek részt, hanem a környező településekről is érkeztek szép számban.
A képzést több oktató tartotta, az írókázást Boja Patyi Sarolta népi iparművésztől tanulhatták meg, a drótozás technikáját dr. Tóth-Glemba Klára népi iparművész mutatta be, akik mellett Kapitány Mátájsz Sarolta, Torjai Zita Katalin és Vas Krisztina tojásfestők is segítették a résztvevők munkáját.
Az írókázás és a berzselés is igen jól ment a résztvevőknek (Fotó: Hagyományok Háza)
Kovács Nádi Karolina szerint célkitűzéseik teljes mértékben megvalósultak a program során, hiszen a tojásdíszítés alapjainak bemutatása mellett a különböző technikákat, táji sajátosságokat és az azokhoz kapcsolódó hagyományokat is sikerült bemutatniuk. Mint mondta, a találkozók, képzési alkalmak a közösségek összetartását erősítették, miközben a résztvevők együtt élvezhették az ünnepi készülődést és a kreatív alkotás örömét.
A foglalkozások kezdetén a résztvevők megtekinthették az oktatók által készített darabokat, a képzés lezárásaként pedig a tanítványok munkáiból állítottak össze egy kiállítást. Boja Patyi Sarolta még gyermekkorában találkozott a berzselt tojásfestési technikával. Saját bevallása szerint még ma is tisztán emlékszik azokra a pillanatokra, amikor a nagyanyja gondosan ráhelyezte a növényeket a tojásokra, majd harisnyába kötötte és a hagyamahéjból készült főzővízbe tette azokat.
– Tizenéves koromban, egy tojásfestő versenyen találkoztam először az írókázás technikájával. Elsőre nem ragadta meg annyira a figyelmemet, később azonban, amikor visszagondoltam a szépen díszített tojásokra, akkor igazán kíváncsivá tett. Elkezdtem kutakodni, internet hiányában könyvekben keresgéltem. Itt, Vajdaságban akkor még nem igazán foglalkoztak ezzel a technikával, így nem volt kitől megtanulnom. A 2000-es évek elején azonban részt vettem egy tojásírásos hétvégén, ott találkoztam először olyan szakemberekkel, akik jártasak voltak az írókázásban. Később az internet segítségével tovább bővítettem a tudásomat, mintákat kerestem, videókat néztem, különféle csoportokba is beléptem a közösségi oldalakon. A legnagyobb áttörés akkor következett be, amikor a budapesti Hagyományok Háza Hálózat elhozta a zsűrizést Délvidékre is. Részt vettem rajta, és nagyon örültem a lehetőségnek, hogy a személyesen konzultálhattam a szakemberekkel, akik hasznos tanácsokkal láttak el. Az új technikák, az egyre szebb munkák mindig új lendületet adnak az embernek, illetve sokat számít a folyamatos fejlődési lehetőség is, hiszen újabbnál újabb mintákat ismerhetünk meg, illetve kísérletezhetünk a színekkel, a természetes festőlevekkel – magyarázta Boja Patyi Sarolta.
Mennyire voltak nyitottak a képzés résztvevői az írókázás technikájára?
– Itt egészen az alapoktól kezdtük, a helyes tojáskifújási technikát is megtanítottuk, azt, hogy miként kell szakszerűen kimosni és kiszárítani a belsejét, illetve felhívtuk a figyelmet a zsírtalanítás fontosságára is. Ezt követően megismerkedtek magával az írókával, a helyes módszerrel, amelynek segítségével könnyebben tud dolgozni az alkotó. Elárultuk, hogy melyik viaszt érdemes használniuk, valamint beavattuk őket a festék elkészítésének rejtelmeibe is. Elsőként a gömöri mintákat próbálták ki, azok egyszerűbbek, hiszen tollal rajzolták fel őket a tojásokra. Az írókánál már az erdélyi mintagyűjteményből választottunk, kezdésnek a gyimesi minták közül ajánlottuk az egyszerűbbeket. Ezeknek az elkészítése ad egy olyan magabiztosságot, hogy az ember felbátorodik, és legközelebb is megpróbálkozik az írókázással. A résztvevők közül mindenki nyitott volt, és külön öröm volt, hogy vegyes korosztállyal dolgozhattunk, a tízéves kislányoktól kezdve egészen az idősebb korosztály tagjaiig mindenki képviseltette magát ezeken a foglalkozásokon. Nagyon sok embernek ez volt az első alkalom, hogy találkozott az írókázás technikájával, hiszen ennek nincs olyan nagy hagyománya itt, Vajdaságban, a bánáti területeken foglalkoznak vele, de csak nagyon kevesen. Bízom benne, hogy ennek köszönhetően a jövőben többen törekednek majd arra, hogy megőrizzék ezt a technikát, hiszen itt minden kérdésükre igyekeztünk választ adni, aminek köszönhetően a jövőben reményeink szerint jóval magabiztosabban foghatnak majd bele a munkába.
Az Ön számára melyik a legkedvesebb minta?
– A kedvenc tájegységem a gyimesi, aminek a mintakincse is igen közel áll hozzám. Nagyon szeretem még a geometriai formákat is, ezek közül a kedvencem az ún. töltött rózsa, ami egy virágra hasonlító motívum. Ezt azért szeretem, mert többféleképpen lehet variálni, játszadozhatunk a színekkel, a pöttyökkel, a vonalakkal. A kombinációk tárháza végtelen. A sárközi minta is a kedvenceim közé tartozik, hiszen ebben van egy kis kihívás, mert nehezebb felrajzolni a tojásra, ugyanis szabadrajzú motívumok jellemzik.
Hogyan készül a húsvétra?
– Számomra a húsvéti készülődés már karácsonykor elkezdődik, hiszen már akkor elkezdem kifújni és kiszárítani a tojásokat. Ezt követően, amikor időm engedi, írókázok, egyszerre akár többet is, festeni azonban általában csak később festem a tojásokat. Az elmúlt években már mind nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy a közösségnek visszaadjam mindazt, amit én megtanultam, illetve kiállításokra készülök, itthon pedig a korábban elkészített darabokkal díszítek.
Dr. Tóth-Glemba Klára az interneten talált rá a drótozás technikájára. Az így készült tojásokat felvidéki drótos tojásoknak is nevezik, hiszen az ott élő drótos tótok hagyatéka ez a fajta díszítési mód, bár ők elsősorban a fazekakat, edényeket drótozták. Az első mozdulatokat autodidakta módon sajátította el, majd videók és fotók segítségével fejlesztette tovább a tudását. Nagyon szereti benne a kihívást, azt, ahogyan a drót keménysége találkozik a tojás törékenységével.
– A drótozás technikája olyannyira ritka, hogy ha jól tudom, Magyarországon mindössze ketten foglalkoznak vele, Vajdaságban pedig én vagyok az egyetlen. Ezért szorgalmazza a Hagyományok Háza azt, hogy elevenítsük fel a régi mesterségeket, köztük ezt is. Ez ütötte meg a fülem, és indította el bennem azt a késztetést, hogy ki kell próbálnom. A dróttal való munka korlátozott, így nincsenek olyan sokrétű minták, mint például egy írókázási technikánál. A minta az alkotó képzelőerején múlik. Nálam is sokszor előfordul, hogy az egyiket sima kötéssel készítem el, a másiknál pedig már máshogyan hajlítom a drótot, és így egy új motívum születik. Egy nagyon különleges és egy nagyon olcsó technikáról van szó, hiszen csak egy kifújt tojás és egy drót kell hozzá. Ha további díszítést is szeretnénk belevinni, akkor tehetünk rá üveggyöngyöket. Így készítettem el korábban egy kokárdát ábrázoló tojást. A műhelymunkák arra ösztönöznek, hogy a legjobb tudásom adjam át, és szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb a nyitottság e díszítési forma iránt. Ma már az elsajátítása is jóval könnyebb, mint amilyen egykoron nekem volt, hiszen ők már egy csomagban kapják meg mindazt, amire nekem még lépésenként kellett rájönnöm. Egy régóta dédelgetett vágyam az, hogy egyszer egy kézikönyvet is kiadhassak, amelyben összefoglalom a drótozási technika lépéseit az elejétől a végéig.
Az oktatók és a résztvevők munkáit alkalmi kiállításokon mutatták be (Fotó: Hagyományok Háza)
Bár a foglalkozásokon a drótozást tanította, a hétköznapokban tojáspatkolással, csipkézett tojásokkal és szalmarátétes díszítéssel is foglalkozik. Ezekkel hol ismerkedett meg?
– Az azsúrozott vagy csipkézett tojásokat egy televíziós műsorban láttam. Nagyon megfogott, ahogyan a fúróval szépen faragta az alkotó a libatojásokat. Azt gondoltam, ha neki ilyen könnyen ment, akkor nekem is sikerülhet. Az internetről lestem el a csínját-bínját ennek, attól kezdve, hogy hogyan kell tartani a fúrót, egészen addig, hogy hogyan kell rárajzolni a mintát. A gyakorlás annyira jól sikerült, hogy a MIRK-en az egyik tojásom nagymesteri oklevélben részesült. A patkolás az egyik régi vágyam volt. Erről tudni kell, hogy az erdélyi kovácsmesterek vizsgafeladata az volt, hogy megpatkolják a tojást anélkül, hogy összetörne. Itt is az internetet hívtam segítségül, az ott fellelhető videók alapján próbálgattam elkészíteni egy-egy darabot. A szalmarátétes tojásaimat a Hagyományok Házában zsűriztettem, ahol nagyon szép dicséretet kaptam rájuk, és szép eredménnyel térhettem haza.
Otthonra is készülnek ilyen szép tojások?
– Tulajdonképpen az egész hobbim abból indult ki, hogy meguntam a boltban kapható műanyag díszeket, és valami egyedit szerettem volna létrehozni. Bánátban leginkább a berzselési technikát ismerik és használják. Ez engem annyira nem vonzott, ezért kerestem valamit, ami egyedi, ám mégis én állíthatom elő. Úgy gondolom, hogy ez megadja az alapját az ünnepi ráhangolódásnak. Legutóbb volt egy televíziós forgatásom, és annak apropóján elkészítettem az asztaldíszemet, amelyen mind a négy fajta technika fellelhető. A baráti köröm is igen széles, annak a tagjait is mindig meg tudom örvendeztetni egy-egy újabb darabbal, ugyanakkor sok megrendelést is kapok, nem ritka, hogy külföldön élő rokonoknak, ismerősöknek viszik ajándékba az általam készített tojásokat – mesélte a népi iparművész, aki elmondta, örömmel tapasztalja, hogy egyre nagyobb az igény a hagyományos, kézzel készült díszek iránt, azok ugyanis – ahogyan fogalmazott – egészen más hangulatot kölcsönöznek az ünnepnek, mint a boltokban kapható sorozatgyártott társaik.
Nyitókép: A drótozást ma már nagyon kevesen űzik, pedig igen mutatós technika (Fotó: Hagyományok Háza)
