Ördögtől való?

Soha nem látott kihívásokkal szembesülnek a mai szülők, amikor egy okoseszközökkel, folyamatos internetkapcsolattal és állandó digitális információözönnel körbeszőtt világban egyensúlyozva próbálnak testileg és lelkileg egészséges, érzelmileg kiegyensúlyozott, boldog és másokat boldoggá tévő gyerekeket nevelni. A képernyőn túl megnyíló világ lebilincselő izgalmakat kínál a kisebb-nagyobb gyermekek számára, akik ennek veszélyeit még nem képesek felmérni – és ha esetleg sikerül is nekik, nem tudnak maguknak megálljt parancsolni. A teljes tiltás eközben egyszerre tűnik kivitelezhetetlennek és képmutatónak.

Kivitelezhetetlennek, hiszen az ovistársak nézhetik, az osztálytársaknak megveszik a szüleik, a többi kamasz egész nap lóghat a neten, miért lennénk pont mi azok, akik szívtelenül elveszik a gyermektől ezeket a lehetőségeket? És képmutatónak, mert ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor gyakran azt kell látnunk, hogy mi is pörgetünk unalmunkban, sorozatozunk esténként, és bizony a telefon után nyúlunk minden szabad percünkben.

Tény viszont, hogy az okoseszközök és a közösségi média korlátlan és felügyelet nélküli használata káros hatást gyakorol a gyermekek fejlődésére. Erről azok a pedagógusok és szülők is meggyőződhettek, akik ellátogattak Pöltl Ákos, a Mathias Corvinus Collegium Ifjúságkutató Intézetének családbiztonsági szakértőjének Digitális fogyókúra című előadására a zentai Kiszsinagógába április elején.

Az előadás egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a digitális tér veszélyei legalább olyan súlyosak, mint a fizikai világban fenyegető veszélyek. Az előadó olyan statisztikai adatokkal szembesítette a közönséget, mint hogy 2010 és 2015 között robbanásszerűen nőtt a depresszióval, szorongással, testképzavarral vagy önsértéssel küzdő, illetve öngyilkosságot megkísérlő fiatalok száma, ami szerinte az okostelefonok és közösségi média térnyerésével magyarázható. Mint mondta, a legfőbb problémát nem az jelenti, hogy a szülők nem megfelelően nevelik a gyermekeiket, és nem is maga a technológia, hanem az, hogy a digitális eszközök hosszú órákon át tartó használata megfosztja a gyermekeket az idegrendszeri fejlődésükhöz és a testi-lelki egészségükhöz szükséges tevékenységektől, mint amilyen az alvás, a személyes kapcsolatok, a fizikai mozgás vagy a kreatív játék. Emellett sokan abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy az online játékokkal játszó vagy a közösségi médián digitálisan bóklászó gyermekek legalább otthon vannak, biztonságban, miközben ez egyáltalán nincs így. Egyrészt a videójátékokban a gyermekek erőszakos tartalommal találkoznak, és ez megmarad bennük, nem tudják elfelejteni. Félelem keletkezik bennük, amitől nem tudnak megszabadulni. Másrészt a szexuális ragadozók is gyakran online keresik az áldozataikat.

– Az adatok szerint az Egyesült Államokban egy nap 500 ezer szexuális ragadozó keresi az áldozatát az online térben. Ha egy digitális eszköznek online kapcsolata van, az onnantól kezdve nem biztonságos. Két évvel ezelőtt a Spotify online zenelejátszón keresztül cserkésztek be egy kislányt. A zenelista címének megváltoztatásával kezdtek el chatelni vele, majd a beszélgetést egy másik platformon folytatták, és a szülők már csak az utolsó pillanatban avatkoztak közbe, amikor már a személyes találkozóról volt szó – mesélte az előadó.

Az előadás egyik leginkább figyelemfelkeltő gondolata az volt, hogy a gyermek akkor kapjon okostelefont, amikor a szülő már nem ijed meg attól, hogy ezzel az internet sötétebb oldala is elérhetővé válik számára. Tízéves korában a gyermekek túlnyomó többsége találkozott már pornográf tartalmakkal, és nem azért, mert saját elhatározásából kereste, hanem böngészés, chatelés közben véletlenül bukkant rá.

Az előadásban az is elhangzott, hogy a közösségi média felületeit, a különböző alkalmazásokat és játékokat azzal a céllal fejlesztik, hogy minél inkább megtartsák a felhasználók figyelmét, és minél hosszabb időt töltsünk a használatukkal. Ez logikus és gazdasági szempontból érthető, hiszen így maximalizálják a reklámbevételeiket, ugyanakkor látni kell, hogy a gyermekek és a fiatalok ez ellen szinte teljesen védtelenek. Mint mondta, az emberi agy rendkívül hosszan fejlődik, csak a húszas éveink közepén, illetve újabb kutatások szerint még később tekinthetjük teljesen érettnek. A legutoljára kifejlődő rész a prefrontális kéreg, ami egyebek között az önkontrollért, a figyelem irányításáért, a problémamegoldásért felel.

– A problémát az jelenti, hogy a jutalmazási rendszer a gyermekeknél túlműködik, rettentően motiváltak mindenre, miközben az önkontrollért felelős agyi terület még nem fejlődött ki. Megy előre, csinálja, de nincs fék, amivel megálljon. Illetve van fék: a szülőnél – hangsúlyozta az előadó a szülők szerepét.

Pöltl Ákos rámutatott arra is, hogy a szülők sokszor tehetetlenek, hiszen az okostelefonhoz való hozzáférést közösségi szinten kell szabályozni. Lehetetlen küldetésnek nevezte, hogy a szülő nem ad a gyermek kezébe okostelefont, miközben a korosztályából mindenki másnak már van, ehelyett megoldásnak azt tartja, hogy azokon a színtereken legyen egységes szabályozás, ahol a gyermekek a legtöbb idejüket töltik: a családban, az óvodában vagy iskolában, valamint a délutáni foglalkozásokon és a különórákon.
Az előadó négy megoldási javaslatot tárt a jelenlévő szülők és pedagógusok elé: 14 éves korig a gyermekek ne kapjanak okostelefont, 16 éves korig ne legyen hozzáférésük a közösségi médiához, vezessék be az iskolákban az okostelefonok tilalmát, valamint kapjon nagyobb teret a szabad játék és a gyerekkori önállóság.

– A digitális térben nem óvjuk eléggé a gyerekeinket, ellenben a fizikai térben túlóvjuk őket. Így nem alakul ki bennük az a képesség, hogy felismerjék a veszélyt és a saját határaikat – fogalmazott az előadó.

Védőháló az iskolában és otthon

Pöltl Ákos előadásában elhangzott, hogy a hosszú távú megoldás részeként az iskolákból ki kell tiltani az okostelefonokat. Ezt Magyarországon törvényi szabályozással már megtették, szeptember óta a tanulók nem tarthatnak maguknál digitális eszközöket. Bár a döntést sok kritika érte és éri azóta is, az előadó szerint egyértelműek a pozitív hatások: a gyermekek többet kapcsolódnak egymáshoz, és nincs, ami elvonja a figyelmüket a tananyagról.

A magyarkanizsai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában már az okostelefonok megjelenésekor, több mint tíz éve meghozták azt a döntést, hogy a gyermekek ezeket az eszközöket nem vihetik magukkal az iskolába. Szepesi Zoltán pszichológus, az iskola igazgatója osztotta meg velünk ez irányú tapasztalatait.

– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a megfelelő pillanatban sikerült a szülői tanáccsal egy olyan egyezséget kötni, hogy az iskolában nincs mobiltelefon. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek nem foglalkoznak vele órán, szünetekben sem azt nyomkodják, és nem kerülnek ki videók az internetre az iskolai ügyeikről. Tehát több szempontból is tapasztalunk előnyöket – magyarázta az iskolaigazgató, aki hozzátette ugyanakkor azt is, hogy rugalmasan állnak a tiltáshoz: a szülő kérvényezheti, hogy a gyermeke bizonyos engedményeket kapjon.

– Van, aki elviheti a telefont az iskolába, amit azután lead az irodán, tehát a tanítás alatt nem vonja el a figyelmét, órák után azonban mégis elérhető lesz. Ez például az utazó gyermekeknek fontos. Olyan is előfordul, hogy nem egész évre, hanem csak egy-egy napra kéri a szülő, hogy a gyermekénél lehessen telefon, amit lead. Azt is engedélyeztük már, hogy órán is bent legyen a tanulónál a telefon, de ez nyilván nagyon ritkán fordul elő, csakis indokolt esetben. Ilyesmire egészségügyi vagy családi okokból is sor kerülhet. Ha esetleg a tanításhoz van szükség valamilyen eszközre, akkor a tanár azt előre jelzi, az érintett osztályba járó gyerekek elhozzák a telefonjukat, de leadják, és csak arra az órára kapják el, amelyiken szükségük lesz rá – fejtette ki Szepesi Zoltán, aki elmondta azt is, hogy ebben a kérdésben nagy szerepe van a szülőkkel való együttműködésnek is, hiszen ha az iskolaigazgató hoz egy döntést, miszerint az iskolába nem szabad bevinni mobiltelefont, a szülők nem feltétlenül fognak azzal egyetérteni.

– Ez innentől kezdve macska-egér harc. Az egyik oldalról arra van igény, hogy a gyermek bizonyos helyzetekben elérhető legyen, a másik oldalról pedig arra, hogy a tanulmányaira tudjon koncentrálni, ne kelljen harcot vívni a közösségi médiával a gyermekek figyelméért a tanórákon. Ezért az okostelefon-mentes iskola csak akkor működhet, ha mindenki összefog: a szülők, az iskola munkatársai és a gyermekek is. Nálunk szerencsére ezek a szabályok úgy csiszolódtak, hogy nincs jelentősebb súrlódás a különböző érintett csoportok között. Alapvetően ez egy konszenzusos döntés, minden résztvevő fél elfogadta és be is tartja a rá vonatkozó szabályokat – szögezte le az intézményvezető.
A fentiekből úgy tűnik, hogy a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola okostelefon-mentessége azért működik olyan jól, mert a szülők és az iskola közös döntésén alapul, illetve mert rugalmasan, az egyéni igényeket is figyelembe véve állnak a kérdéshez. A szülők elégedettségét jelzi, hogy a szülői tanács szeretne további információkhoz jutni a digitális biztonság kapcsán egy előadáson vagy képzésen keresztül. Igény mutatkozik tehát az iskolai keretek között már jól bevált rendszer továbbvitelére, kiszélesítésére, a szülők szeretnék tudni, hogy mindezt otthoni környezetben hogyan lehetne megvalósítani. Ebben az iskola is érdekelt, hiszen nekik is fontos, hogy minél nagyobb biztonságban tudhassák a gyermekeket.

Fontos a család szerepe, hiszen bár az okostelefonok és a közösségi média gyermekekre és fiatalokra gyakorolt káros hatása rendkívül széleskörű lehet, arról sem szabad elfeledkezni, hogy egy biztonságos érzelmi közeg bizonyos mértékű védőhálót biztosíthat a legnagyobb veszélyek ellen is. Szepesi Zoltán szerint nemcsak a modern társadalom kihívása, hogy hogyan lehet szorosabb családi kapcsolatokat kialakítani.

– Ezeknek az eszközöknek a megjelenésével ez a probléma jobban felszínre került, ám mindig is jelen volt. Vannak emberek, akiknek mindez ösztönösen megy, másoknak tanulniuk kell, ugyanakkor olyanok is akadnak, akik sosem fogják elsajátítani ezt a képességet. Nyitottsággal, őszinteséggel, érdeklődéssel kell fordulnunk egymás felé, rá kell szánni az időt a beszélgetésekre és arra, hogy kiismerjük és megértsük egymást – fogalmazott Szepesi Zoltán, hozzátéve, hogy a bizalmi viszony és a biztonságos családi légkör megteremtése nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy amennyiben odaadjuk a gyermeknek az okoseszközt, akkor azzal nyerünk egy kis nyugalmat. Ez egy rövid távú előny, miközben a mérleg másik oldalán egy hosszú távú befektetés van. De bízhatunk abban, hogy ha sikerül hosszú távon fenntartanunk egy közvetlen, bizalmas légkört, akkor a gyermekünk védettebb lesz az okoseszközök és a közösségi média káros hatásaival szemben.

– Nyilván nincs garancia arra, hogy ha közvetlen kapcsolatot építünk ki a gyermekkel, akkor ezzel mindentől megóvjuk őt. De nagyobb eséllyel tudja felmérni, mi fér bele, és mi nem, illetve lesz kihez fordulnia, ha online zaklatással szembesül, vagy olyan tartalmakkal találkozik, amiknek a feldolgozásához segítségre van szüksége – hangsúlyozta a pszichológus, aki szerint a túlzott eszközhasználat problémaként és tünetként egyaránt megjelenik a családok életében.

– A családon belül is érvényes, hogy ha az emberek közötti kapcsolatok nem olyan szorosak, akkor könnyebben előfordulhat, hogy mindenki a saját képernyőjébe menekül. A másik oldalról pedig a dopaminaddikció meg az idegrendszerre gyakorolt hatás erősíti az eszközhasználatot. Ezért csak a tudatosság meg a tudatosítás segít a probléma megfelelő kezelésében – szögezte le a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola igazgatója, hozzáfűzve, hogy a szülők dolgát rendkívül megnehezíti az, hogy ők maguk nem rendelkeznek saját, személyes tapasztalattal a korai eszközhasználatról, és egyelőre nem ismert, hogy milyen hatást gyakorol az okostelefonok és a közösségi média használata az emberi pszichére hosszú távon. Eközben a csoportnyomás érvényesül, hiszen a gyermeknek okostelefon kell a ballagásra, hatodikban, elsőáldozásra, sőt már így indul elsőbe, mert a többieknek is van. A szülők pedig a csoportnyomás következtében gyakran beadják a derekukat, anélkül, hogy ismernék az okostelefon-használat valós veszélyeit.

A szakemberek szerint tehát rendkívül fontos lenne, hogy a közösség összefogva, egységesen, mégis rugalmasan reagáljon a kialakult helyzetre, hiszen csakis így teremthetjük meg azt a közeget, amelyben a gyermekeink a digitális világ veszélyei közepette is biztonságban nőhetnek fel.