Ma van a régi szép idők holnapja

Egyre többet lehet olvasni arról, hogy a fiatalok apolitikusak, nem érdeklődnek a közügyek iránt. Valóban így van, vagy csak mi, felnőttek gondoljuk ezt gyermekeinkről? Most, hogy hatalmas tüntetések vannak Szerbia-szerte, sőt mondhatnánk azt is, hogy Európa-szerte, láthatjuk, hogy az a sztereotípia, miszerint a fiatalokat nem érdekli a politika, nem éppen igaz. De mi a helyzet egy olyan kisebbségi közösségben, mint a miénk? Vajon a vajdasági magyar fiatalokat érdekli-e a politika, részt vesznek-e a politikai fejleményekben vagy sem? Ezekre a kérdésekre próbálunk válasz kapni interjúsorozatunkban, bemutatva egy-egy olyan fiatalt, aki vállalja a politikai szereplést is.

Balla Szabolcs 21 éves budiszavai fiatal. Beszélgetésünk során, tőlem eltérően, egyszer sem használja falujának ezt az elnevezését, mindig Tiszakálmánfalvát mond. Ő már ehhez a névhez szokott, jómagam még a Budiszaván nőttem fel, meg a Moravicán, Kupuszinán… De a mi generációnk, az előzőkhöz képest már nem használta a Novi Szádot, a Szuboticát, a Beográdot…

Szabolccsal a Magyar Szó újvidéki székházában találkozom. A portásfülke előtt vár rám, Tamás Józseffel, a portárssal beszélget. Ő is budiszavai, és a nemrég megtartott kocsonyafőző rendezvényről paroláznak, ahol József volt a főszereplő, a szakács, ám mint később kiderült, lehetett volna Szabolcs is.

– Szeretek főzni – mondja, miután letelepedünk egy csendes irodában. – Édesapám szakács, ő fertőzhetett meg a konyhaművészettel. És a hasamat is szeretem, látszik is rajtam – mosolyog.

 Mi a kedvenc ételed? – kérdezem tőle. Zavarba jön, látom rajta, hogy nagyon nehéz kérdést tettem fel neki.

– Remélem a többi kérdés könnyebb lesz, mert erre nem tudok mit válaszolni. Mindent szeretek, a roston sülteket is, a tésztás ételeket, a bográcsosokat, mindent. Egyetlen egyet sem tudok kiemelni.

Megnyugtatom, hogy én is szeretek főzni, és én sem tudnék erre a kérdésre válaszolni. Ha valaki megkérdezné tőlem, mondjuk, egy kvízműsorban, ezen a kérdésen biztosan megbuknék.

 Jó, térjünk a könnyebb kérdésekre. Tudom rólad, hogy aktívan részt veszel a VMSZ ifjúsági szervezetében, az Ifjúsági Fórumban, de csak ennyit.

– Tiszakálmánfalvi vagyok, szüleim is tiszakálmánfalviak. Ott is élek, és ott is szeretném leélni az életem. Szeretem a falumat. Az általános iskolát Tiszakálmánfalván, a középiskolát Újvidéken fejeztem be, a magyar nyelvű gimnáziumban, jelenleg pedig egyetemi hallgató vagyok, harmadéves, az Újvidéki Egyetem műszaki karán tanulok, a megújuló energetikai technológia szakon. Érdekel ez a témakör, ugyanakkor igen aktuális is, ezért nem tartok attól, hogy ha majd befejezem az egyetemet, akkor vándorbotot kellene a kezembe vennem. Ezzel az egyetemmel Újvidéken is boldogulhatok, akár kutatóként, akár olyan cégben, ahol ezzel a témakörrel foglalkoznak. Számos lehetőségem lesz itthon munkába állni, és ez nagyon sokat jelent számomra, hiszen, mint mondtam, lokálpatrióta vagyok.

 Most, a blokádok miatt szünetel a tanítás, vizsgázni sem tudsz. Részt veszel az egyetemisták plénumain?

– Nem, de vannak barátaim, akik igen, úgyhogy gyakorlatilag mindenről tájékozódok.

 Rossz szemmel néznek rád, mert nem vagy velük?

– Nem, egyáltalán nem. Beszélgetünk a történésekről, vitatkozunk, de ez egy egészséges eszmecsere. Így kellene vitázni magasabb szinteken is. Szerintem nagyon fontos volna, ha lenne egy egészséges politikai párbeszéd, akár a pártokról van szó, akár a közemberekről, akik kinyilvánítják a véleményüket. Mindkét félnek nyitottnak kellene lennie a párbeszédre, mert csakis így léphetünk előre. Én is a demokrácia híve vagyok. És ha az előrelépés azt követeli, hogy legyen újabb választás, akkor miért ne lehetne? Vagy ha más segíti az előrelépést, akkor történjen meg, csak alakuljon ki párbeszéd a kormány, a hatalom és a tüntetők között. Bízom abban, hogy hamarosan, ha előbb nem, legkésőbb őszre folytathatom a tanulmányaimat. Fontos, hogy ehhez meglegyenek a feltételek, hogy meglegyen a társadalmi stabilitás. Nekünk, fiataloknak fontos, hogy létrejöjjön az a közeg a társadalomban, amelyben ki tudjuk mondani a véleményünket, hallathatni tudjuk a hangunkat, és nemcsak a tüntetésekre gondolok, hanem általában, mert a fiatalok is szerves részei a politikai életnek, nekünk is van szavazati jogunk, ezért fontos, hogy kimondottan jogi és törvényes keretek között létrejöjjenek olyan csatornák, amelyeken mi is elmondhatjuk véleményünket egy-egy kérdésben, akkor is, ha nem  vagyunk mondjuk pártagok. Nekünk, vajdasági magyaroknak pedig arra kell törekednünk, hogy egy ilyen helyzetben is, amilyen a mostani, összetartsunk és megőrizzük a közösséget.

 Most, tehát bőven van időd ifjúsági fórumosként mással is foglalkozni. Mikor csatlakoztál a Fórumhoz?

– Egy évvel ezelőtt, de már több éve aktívan részt veszek Újvidék és környéke közösségi életében. Az első évben az Európa Kollégiumban laktam, a másodikban nem, de most ismét ott vagyok. Olyan, hasonló gondolkodású emberekkel ismerkedtem meg, akikhez érdemesnek láttam csatlakozni, mert olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyekkel jómagam is foglalkoztam már Tiszakálmánfalván. Ott ugyanis már kiskorom óta valamilyen formában részese voltam a falu kultúréletének. Kiskorom óta néptáncolok, tagja vagyok a tiszakálmánfalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek, az Éheske szakcsoportnak.

 Éheske szakcsoport?

– Igen – mondja bajsza alatt mosolyogva. – Különböző főzőrendezvényeket szervezünk, legutóbb éppen a kocsonya volt a terítéken…

 A Sulisztárról, amelyet már tizenkilencszer szerveztek meg Tiszakálmánfalván, minden iskolás hallott. Ennek a népszerű rendezvénynek a megszervezésébe is besegítesz?

– Már két-három éve zsűritag vagyok, ugyanis zenével is foglalkozom. Újabban a Dalárda népzenekarban játszom, többek között a helyi vegyeskórust kísérjük. Ebben az együttesben nagybőgőzöm. Korábban egy amatőr rockzenekarban is játszottam basszusgitáron, de már megszűnt az együttes.

 Tehát a főzés és a zene is a világod, mondhatnám a hobbid.

– Nem csak a főzés és a zene érdekel. Több éve már, hogy kvízesteket is szervezek. Kezdetben az Újvidéki Színház művészklubjában, újabban az Újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban. Kiváló hely, hogy összehozzuk a fiatalokat, ugyanis a szomszédságban van az Európa Kollégium, ahol mintegy háromszázötven diák lakik, de a kvízestekre eljárnak az újvidéki fiatalok is, így találkozhatnak, megismerhetik egymást, beszélgethetnek, barátkozhatnak, és ez is az elsődleges célja az ilyen esteknek. Persze nemcsak Újvidéken, hanem máshol is. De nemcsak kvízesteket szervezünk, amelyeket mellesleg én vezetek, és a kérdéseket is én állítom össze, hanem társasjáték esteket, sőt bulikat, bálokat is. A Kreatív Ifjúsági Fórum civil szervezetnek is tagja vagyok, amely részt vesz ezeknek a rendezvényeknek a megvalósításában. Instagram-oldalunk is van, ahol bárki tájékozódhat arról, hogy mikor lesznek a kvízestek, a társasjáték estek és az egyéb rendezvények. De a szabadidős rendezvények szervezése mellett különböző hagyományápoló rendezvények szervezésében is részt veszek, köztük például a nemzeti ünnepeink, március 15., június 4., november 23. alkalmából megtartott rendezvények szervezésében. Mindezt azzal a meggyőződéssel teszem, tesszük, hogy ezzel erősítjük az Újvidéken és a környéken élő magyarok, azon belül is elsősorban a fiatalok közösségét. Az idősek, amikor az ifjú éveikről mesélnek, mindig azzal fejezik be, hogy azok voltak ám a szép napok, a régi szép idők!  Hát, mi is szeretnénk olyan közösségi életet kialakítani, amelyről majd egyszer mi is azt mondhatjuk, hogy azok voltak ám a régi szép idők. Nekünk ma van a régi szép időnk holnapja.

 Említetted, hogy a kvízeket te szervezed és magad is írod a feladványokat.

– Igen, már két éve én készítem elő a kérdéseket, amelyek egyrészt olyanok, hogy bárki, aki általános műveltséggel rendelkezik, tud rájuk válaszolni, másrészt viszont arra is törekszem, hogy nevelő, oktató szerepük is legyen. Minden témakört felölelek, vannak irodalommal kapcsolatos kérdések, művelődéssel, zenével, tudománnyal kapcsolatosak, környezetvédelmi kérdések és sorolhatnám tovább. A lényeg az, hogy a kvízestek igen népszerűek, ezért szeretném Vajdaság más városaiban és falvaiban is megszervezni azokat, ugyanis azt látom, hogy van igény irántuk, a fiatalokat érdekli ez a fajta játék.

 És nyerhetnek is valamit, mondjuk, egymillió dinárt?

Nagyot nevet kérdésemen, vele együtt én is.

– Jó volna, ha a főnyeremény egymillió dinár lenne. Igyekszünk kis nyereményeket szerezni, például két személyre pizzát valamelyik étteremben, vagy hasonlóakat, de mindenki tudja, hogy az egész rendezvénynek nem ez a lényege, hanem a barátkozás és a szórakozás. Tudom, hogy Óbecsén és Temerinben is szerveznek ilyen estéket, de nem tudom, hogy északabbra, vagy Bánátban, esetleg a szórvány más településein is vannak-e ilyen kezdeményezések. Nem hallottam róla, hogy lennének, de ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek próbálkozások.

 Ha éppen nem tanulsz, és nem szervezed a kvízesteket vagy az egyéb rendezvényeket, akkor mit csinálsz?

– Néptáncra járok, Újvidékre, a Zsigához, azaz Kiss Zsélykóhoz, vagy otthon, a ház körül segítek a szüleimnek. Nem említettem, hogy két bátyám van, az egyik mérnök, a másik pedig szakközépiskolával dolgozik. Velük is gyakran töltöm a szabadidőmet. Szeretek horgászni is, de sajnos ritkán jutok el a vízpartra. Otthon zenélek, gyakorolok, készülök a kvízekre, vagy egyszerűen olvasok.

 Tiszakálmánfalván hány fiatal van?

– Pontosan nem tudom megmondani, de mintegy ötvenen vagyunk, akik valamilyen formában aktívak vagyunk. Ott az a gond, hogy már egy ideje nem történt olyan komolyabb rendezvény, amellyel a fiatalokat kissé fel tudnánk rázni. Folyamatosan gondolkodunk ezen, beszélgetünk róla. A fiatalokat elsősorban a bulik érdeklik, de ilyen kevés fiatallal nemigen hálás bulit szervezni. A másik, ami mindenkit érdekel, az a társasjáték. Társasjáték esteket szervezünk, amelyekre húszan, harmincan is eljönnek. Persze nem mindannyian tiszakálmánfalviak, voltak például újvidéki fiatalok is, de remélem, hogy a jövőben a tiszakálmánfalviak közül is egyre többen eljönnek ezekre az estekre!