A bánáti Muzslya a köztudatban ma is önálló településként szerepel, bár közigazgatásilag már évtizedek óta Nagybecskerek város helyi közössége. Ezt azért is szükséges kihangsúlyozni, mert a „Béga túloldalán” élők mindennapjai ma is sok szempontból megkülönböztethetők a városban élőkétől.
A Magyar Állami Kincstár 1890-ben telepített 420 katolikus családot a Nagybecskerek déli peremén fekvő kietlen pusztára. A muzslyaiak kubikus talicskával, a cséplőgép mellett, vályogverőként, napszámosként, később gyári munkásként teremtették meg a „semmiből” az emberhez méltó életfeltételeket.
A közdelem folyamatos volt. Az újabb kori nagy törést a múlt század kilencvenes éveiben lezajlott gazdasági átrendeződés, vagy inkább összeomlás hozta. Ugyanis több ezer muzslyai maradt (gyári) munkahely nélkül. Más megélhetési lehetőség után kellett nézni.
A muzslyaiak megszokták a megpróbáltatásokat és az is tudatosult bennük már régóta, hogy elsősorban a két kezükre való támaszkodás a legbiztosabb. Így aztán, akinek még megmaradt a kis földje, visszatért a földmunkához, illetve a kertészethez. A szentmihályiakkal és a lukácsfalvai kertészekkel ma is a nagybecskereki és a környékbeli zöldségpiacok fő ellátói.
A zöldségfélék mellett a faluban a virágkertészetnek is van hagyománya. A kilencvenes években mintegy ötven család fogott kálatermesztésbe, s rövid idő alatt a falu a kálatermesztőiről lett ismert. A kezdet ígéretes volt, aztán megjelentek a túltermelés buktatói. Mára öt-hat család maradt, aki nagyban termeszti ezt a virágot. Emellett még ennyien egyéb virágot is termesztenek. A jelenlegi állás szerint tehát Muzslyán tíz-tizenkét nagyobb virágtermesztő család egzisztál. Elsősorban elődeik munkájára alapozva.
Ellátogattunk a napokban néhány virágkertészetbe. Ez csak elsőre tűnt könnyű feladatnak. Ugyanis most van a főszezonja a virágtermesztésnek, amikor a hét szinte minden napján Belgrádba, Újvidékre, vagy éppen Boszniába viszik a virágot.
NAPI HÁROMEZER KÁLA
Juhász Attilával egy út előtt sikerült néhány szót váltanunk. Villamossági szakközépiskolát fejezett be, de csak rövid ideig dolgozott a szakmában. A kála termesztését nagyapja kezdte, édesapja folytatta, és most ő is ezzel foglalkozik. Mindenki hozzátette a magáét. A Prosperitati Alapítvány támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg mintegy nyolcezer négyzetméternyi fóliasátorban termessze a virágot.
Juhász Attila: Először hiányoznak napszámosok (Fotó: Kecskés István felvétele)
– Jelenleg hét munkásom van, még három hiányzik. Az idén történt ez meg először. A legfontosabb időre bekészíteni a virágot, mikorra megrendelik, akkor kell menni. Nem holnap vagy holnapután. Naponta körülbelül háromezer szálat szedünk le, melyeknek legnagyobb része Belgrádba kerül. Állandó vásárlóink a megbeszélt helyen vagy a piacon veszik át a virágot. Valójában viszonteladók, akik kicsiben árulják a virágüzleteknek. A kála szálankénti ára az eladott mennyiségtől és a minőségétől függ. Ez átlagban most 25 dinár. Ha az idő kedvez, március nyolcadikára már van, mint ahogy az idén is. Kezdetben minden második, harmadik nap, majd mindennap van virág. Június 15–20-ig tart a virágzás. Akkor egy kis szünet áll be, hogy elszáradjon a kálának a szára, és akkor augusztus vége felé újra virágzik. Ilyenkor takarítjuk ki a fóliasátorban azt, ami elszáradt, utána pedig indítjuk a locsolást. Csak egyszer kell beültetni. Elég nehéz munka, de gépesítettük. A hagymát saját magam termelem ki. Hollandiából is lehet behozni, de nem érdemes, mert olcsóbban meg lehet venni itteni termelőktől – meséli Juhász Attila.
Egyre nagyobb gond a munkaerőhiány. A napszámosok órabére 220–250 dinár. Ennek az alakulását követni kell, különben teljesen munkaerő nélkül marad. Megvan a fóliasátrak fűtési rendszere, de jelenleg nem fűt, mert nem kifizetődő. Így nem érinti az esetleges földgázhiány, viszont annál inkább befolyásolja az üzemanyag és a műtrágya, valamint a vegyszerek árának az emelkedése.
NAGY GOND A MUNKAERŐHIÁNY
Szitás Rozália 22 évig a Szervó Mihály Komerc közgazdásza volt, majd amikor a kilencvenes évek elején Nagybecskerek gazdasága összeomlott, anyósa és apósa kertészetében kezdte újra. Jelenleg mintegy kilencezer négyzetméteren kizárólag kálát termesztenek.
– Tapasztalat, tudás és persze sok munka szükséges a virágkertészetben. A kertészethez csak azok tértek vissza, akik szeretnek dolgozni. A legnagyobb gond megfelelő tapasztalatú munkást találni, akiket aztán meg kell becsülni. Lehetne még bővíteni a termelést, hiszen a környező országokban vannak még jó piacok, de a jelenlegi munkaerőhiányban ez nem lehetséges. A főidényben pedig jó esetben csak vasárnap nem vagyunk úton. Belgrádban, Boszniában, egy kisebb mennyiséget pedig Újvidéken értékesítünk. A vásárlóink kis- és nagykereskedések illetve viszonteladók – hallottuk Szitás Rozáliától.
Útra készen Szitásék kálája (Fotó: Kecskés István felvétele)
Mint mondja, volna még lehetőség a termelés bővítésére, esetleg más virágok, mint például a tulipán termesztésére (rózsát vagy liliomot sem termeszt senki nagyban Muzslyán), de csak akkor, hogyha lenne munkaerő.
FRISS VIRÁG MINDENKOR
Jaksa Zoltán és felesége 33 éve működtetnek virágüzletet, és a virágtermesztésbe kezdetben a saját szükségletre fogtak. Vagyis, hogy mindig legyen a kínálatban friss virág. Aztán egy kicsit megnövelték a mennyiséget és jelenleg húszegynéhány virágüzletbe is szállítanak a termésükből. A viszonteladókat kerülik.
– Április elején beindult az alstroemeria (inkaliliom) és június közepéig lesz. Utána liziantusz palántákat rakunk le, júniusban kezdenek virágzani. Palántáit kétszer-háromszor rendeljük meg Hollandiából. Palántázással nem vergődök, mert nagyon apró magról van szó, meg időnk sincs rá. Megveszem a kész palántát, amit utána még két-három hétig nevelünk, mielőtt kiültetjük. Emellett neveljük a kardvirágot, kint, a szabad ég alatt. Június elején kezd virágozni és az első októberi fagyokig minden másnap szedés van. Beosztottuk négy-öt ültetésbe, hogy egész évben legyen. Van gipszofilunk, különböző zöldek, a csokordíszítéshez. Az őszi szezonra pedig krizantémot szoktunk ültetni – meséli Jaksa Zoltán.
Jaksa Zoltán: A fóliasátor végében épül az autóút (Fotó: Kecskés István felvétele)
A rossz bánáti víz gondot okoz, amit az esővíz-gyűjtésével próbál enyhíteni. Számára nagy gond az is, hogy a kertje alatt megy majd a Belgrád–Nagybecskerek–Újvidék között tervezett autóút. Elveszik a földjének egy részét. Reméli, hogy azért nem mindet. Viszont más helyszínen való újrakezdésben már nem gondolkodik.
PAPAGÁJVIRÁG BÁNÁTBÓL
Ellátogattunk Szabó Csillához is, aki férjével együtt a legfiatalabb muzslyai virágkertészetet vezeti. Negyedik éve folytatja a családi hagyományt. Kétezer négyzetméternyi fóliasátorban kála mellett egy érdekes, egzotikus virágot is termeszt.
– A papagájvirág (strelitzia) trópusi növény. Spanyolországban, Afrikában őshonos. Szerbiában csak néhányan vagyunk, akik ennek a virágnak a termesztésével foglalkoznak. Magas, gyökeres növény, a bambusznádhoz hasonlítható. Ha gyökerekből ültetünk szét, akkor négy-öt év kell ahhoz, hogy az első virágot hozza. Szereti a párás levegőt, itt viszont száraz a levegő, tehát párásítani kell, árnyékolót rakni. Télen viszont érzékeny, fűteni kell rá, úgyhogy valamivel többet kell vele foglalkozni, mint a kálával. Kell műtrágyázni, rendezni, ha jön a hideg, akkor pedig fűteni. A 15–16 Celsius-fok a minimális hőmérséklet, az alatt nem nagyon virágzik. Az előnye pedig az, hogy könnyebben el lehet adni, mivel nagyon ritka virág. Belgrádi, újvidéki virágüzletekben értékesítjük – meséli a közgazdász végzettségű Szabó Csilla, akinek zenetanár férje is besegít a kertészetben.
Szabó Csilla, a legfiatalabb muzslyai kertész (Fotó: Kecskés István felvétele)
A muzslyai virágkertészek száma az elmúlt két-három évtized alatt drasztikusan lecsökkent. Aki pedig maradt, az teszi a dolgát, ahogy az elődeik is tették. A virágtermesztésben mindig jó árut kell felkínálni, különben nem lehet eladni. A selejtet el kell dobni. A csokrot csakis szép virágból lehet elkészíteni.
