A kormányzati intézkedések ellenére is gyorsultak az inflációs folyamatok Szerbiában. Leginkább az élelmiszerek drágultak meg, de aggasztó jelnek tekinthető, hogy a tartós fogyasztási cikkek ára is emelkedésnek indult. Áprilisban havi szinten 1,5 százalékkal, 2021 áprilisához képest – tehát éves szinten – pedig 9,6 százalékkal nőttek a fogyasztói árak a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint. Az áprilisi infláció 2021 decemberéhez viszonyítva 4,3 százalékkal nőtt. Csak áprilisban az élelmiszerek és az alkoholmentes italok ára 2,7 százalékkal, a ruházati cikkek és lábbelik 2,1 százalékkal, a közlekedés 1,8 százalékkal, az éttermek és szállodák árai 1,3 százalékkal nőttek. Mivel elsősorban olyan dolgok drágulnak, melyeket gyakrabban vásárolunk, egy átlagos szerbiai polgár az áremelkedést ennél nagyobb arányúnak érzékeli. Az infláció Szerbiában – akárcsak a legtöbb más országban – növekvőben van.
Korábban azt jósolták az elemzők, hogy az infláció az év közepén, vagy őszre tetőzik, majd pedig lassul. Most viszont olyan bizonytalanság kezd eluralkodni a világgazdaságban, hogy valóban senki sem tudja megjósolni, mi jöhet még. Rendkívül széles körű ugyanis az inflációs nyomás. Már nem csupán egy-egy termék vagy szolgáltatás kiugró áremelkedése felelős a fogyasztói árak növekedéséért. Alig találni már olyan termék- vagy szolgáltatáscsoportot, ahol ne fokozódott volna az áremelkedés üteme. A dráguló energiaköltségek, az emelkedő munkaerőköltség, valamint a használati eszközök drágulásának kombinációjaként adódó költségsokk hatása a folyamat. A termelők esetében a költségek növekedését be kell építeni az árakba, de mostanra már a szolgáltatók is egyre inkább áthárítják a fogyasztókra a növekvő költségeket. A kereslet ugyanakkor továbbra is élénk. Bizonyos esetekben éppen az hajtja a keresletet, hogy a vevők a további drágulástól, a pénzük elértéktelenedésétől tartva előbbre hozzák a vásárlást, vagy kisebb készleteket is felhalmoznak. Az állam által foganatosított olyan intézkedések viszont, mint bizonyos árak befagyasztása, vagy kontroll alatt tartása, ideiglenesen fékezik az inflációt, ezért nevezhetjük „fékezett habzásúnak”.
Az orosz–ukrán konfliktusnak sajnos nem látszik a vége. A pénzromlás ütemének gyorsaságát viszont sokban befolyásolja a háborús konfliktus. Valójában azonban az infláció megjelent és növekvőben volt már az orosz invázió előtt is. A konfliktus kétségtelenül hozzájárul a helyzet romlásához, de nem egyedüli oka annak. A drágulás mögött több globális és világpiaci folyamat áll. 2020 elején a számok még egy kiegyensúlyozott növekedést mutattak globális szinten. Akkor azonban kitört a világjárvány, melynek következtében jelentősen visszaesett a kereslet, ez pedig váratlanul érte a gyártókat. A kőolaj világpiaci ára akkor még visszaesett. Általánosságban elmondható azonban, hogy az ellátás már akkor akadozott, a konténeres szállítás ára pedig a többszörösére ugrott meg. Az egyes nemzetgazdaságok ma már rengeteg szállal kötődnek egymáshoz. Ha valaki helyben termel, helyi anyagokból, helyi munkaerővel, akkor lehet stabilan tartani az árakat, de ilyen ma már nincs, illetve csak néhány kivételes, teljesen elszigetelt országban van. Mostanra azonban a járványügyi okokra visszavezethető inflációs nyomás már talán enyhült volna. Az ennek ellenére tapasztalható és rendkívül széles körű, valamint egyre inkább erősödő inflációs nyomás elsősorban az Ukrajnában zajló háború és annak geopolitikai és világpiaci következményeinek a hatása. Mivel sajnos nem úgy fest, hogy hamarosan véget ér a konfliktus, a következő hónapokban várhatóan tovább erősödik a nyomás világszerte, így nálunk is. Az infláció tetőzését illetően pedig valóban csak elképzeléseink lehetnek. Borítékolható azonban, hogy a hivatalos statisztikák is hamarosan kétszámjegyű inflációt jeleznek.
Amit a felszínen történésként látunk, mint például az ukrajnai események, vagy a boltokban a növekvő árak, az csak a felszínen megjelenő jelnek tekinthető. A világgazdaságban azonban átrendeződés zajlik. Arra utaló jelek vannak, hogy a liberális globalizáció kora véget ért. Egy új gazdasági világrend alakul ki. A „szülés” azonban nem lesz fájdalommentes. Újabb gazdasági válság van kialakulóban, amelyet az elmúlt 12–14 év ellenőrizetlen pénzkibocsátása miatt növekvő infláció csak súlyosbít. A jegybankok ilyen helyzetekben sokat tehetnek a következmények enyhítéséért. A pénzforgalom klasszikus elmélete szerint a monetáris politika fő célja kell, hogy legyen a beruházások maximalizálásához szükséges feltételek megteremtése. Minél több a beruházás, annál több a termelés, annál magasabb a technikai színvonal, annál alacsonyabbak lesznek a költségek, és alacsonyabb lesz azzal együtt az infláció is. A makrogazdasági stabilizáció a modern gazdaságban a tudományos és technológiai fejlődés segítségével érhető el. A klasszikus elmélet infláció ellen a kamatemelést javasolja. Bizonyos vélemények szerint azonban az infláció elfojtására tett kísérlet a kamatláb emelésével nem lehet sikeres. Minél magasabb ugyanis a kamatláb, annál kevesebb a hitel. Hitelek nélkül pedig kevesebb lesz a beruházás, alacsonyabb szinten „konzerválódik” a műszaki színvonal, azzal együtt a versenyképesség. A külső és belső tényezők tehát a közeljövőben is sokban befolyásolják majd az árak alakulását. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a válság egyben esélyt is jelent. A gabonaárak emelkedése például úgy is megnövelheti országunk kivitelét, hogy a volumen nem változik. De a „bajban” megnyílhatnak egyéb lehetőségek is azok számára, akik élni tudnak vele.
