Sárkányék, Mária és Mátyás nem panaszkodnak, inkább megkeresték azt a forrást, ami megélhetést biztosít nekik. A földiepret félhektárnyi kertben, mintegy húszezer tőről szedik abban az időszakban, amikor más gyümölcs és konyhakerti vetemény még nem terem, amit eladhatnának. Így biztosít ez korai pénzt nekik, ahogy mondják, de a nehézségek őket sem kerülik el. Verejtékes munka, emberekkel való kiváló kapcsolattartás az, ami őket jellemzi, ez is eredményezi a Sárkány-földieper hírnevét, amiért a ház előtt folyamatosan megállnak a vevők. Horgosról lévén szó, ők is megküzdöttek már ezzel-azzal, az éhes migránshasakat a nagyra nőtt, csupaszív gazda kemény harcosnak öltözve riasztotta el, amin már jót mosolyognak, a terményárakat azonban még így se lehet befolyásolni, ez már sajnos bebizonyosodott. Miközben minden drágul, a földieper ára évek óta stagnál, egyes termelőket ez annyira elkeserítette, hogy a gyümölcs betárcsázásával fenyegetőztek a közelmúltban, nem meglepő módon. Sárkányékat más fából faragták.
A családi ház előtt tábla hirdeti a Sárkány-földiepret (Fotó: Gergely Árpád)
Babramunkának tűnik a földieperrel való foglalkozás, miért választották ezt?
– Közel harmincöt éve vágtunk bele, amikor összeházasodtunk. Volt és van más terményünk is, viszont a földieper épp belefért az időnkbe. Olyat kerestünk, ami a gyümölcsész idejét kitölti az eseménytelen hónapokban is, és ez a földieper. Már a szüleinknek is volt a kertjükben, ez adta az ötletet, hogy ne legyünk tétlenek és nem mellékesen ez korai pénz, amit addig is tudunk használni, befektetni, míg másból nem csurran-cseppen. Sose voltunk megijedve a munkától, a szüleink is, mi is munkásemberek vagyunk, és úgy is láttuk, hogy kifizetődőbb, mint a gabonák – mesélte Mátyás.
Rögtön az elején tegyük már tisztába, hogy ez nem eper, ahogy a magyarországi szokáshoz hasonlóan a mi nyelvhasználatunkba is betüremkedett.
– Ez földieper vagy szamóca. Az eper az más, az a fán terem, faeper. Szintén finom, de köze sincs hozzá.
A legolcsóbb a legapróbb, lekvárnak való (Fotó: Gergely Árpád)
Azonnal nagyban gondolkodtak?
– Az újvidéki vásárban vettünk tíz tövet, amiből nyolc fogta meg. Ez nem keserített el bennünket, olyannyira nem, hogy szépen felszaporítottuk az állományt, és palántaneveldét is létrehoztunk, később már a piacokon árultuk is. Mindig több, több és több lett… Egy kerttel kezdtük, majd mára negyed hektár van a ház mögött, amin terem a földieper – mesélte Mária.
Igényes ez a gyümölcs, nehéz szép termést leszedni?
– A földiepret augusztusban kell elpalántálni, elkészíteni a bakhátat, a csöpögtetőrendszert és először gyökereztetővel bírjuk életre, majd az év végére megerősödik és a következő évben fajtától függően fél-egykilót is képes teremni egy-egy tő. Ki van építve a csöpögtetőrendszerünk és van fúrott kutunk. A vizet tárolómedencéből használjuk fel, ugyanis az állott víz a legjobb ennek a gyümölcsnek. Megadunk neki mindent, amit csak lehet, azonban a napsütés is nagyon fontos, amire már nincs hatásunk. Februárban ráhúzzuk a fóliát, ami plusz öt fokot biztosít a növénynek, és addig, míg nem kezd virágozni, ez rajta van. Ennek köszönhetően kicsit előrébb is hozzuk a virágzást. Nappal levesszük, éjjel újra ráhúzzuk, ez elég munkás dolog, de megéri, így szebben fejlődik. Volt már olyan, hogy április huszadikára már lett termés. Idén ez május elsejére tolódott ki a hidegek miatt. A földieper a napsütést, meleget szereti, az áprilisi fagy megtette a magáét, de nálunk a fátyolfóliának hála ez nem jelentett nagy problémát – mondta Mátyás.
Derékfájós munka a földieperszüret (Fotó: Gergely Árpád)
Honnan tanulták a gondozást?
– A hálószobánk könyvtár – mondta nevetve Mária. – Sokat olvastunk, tanulgattuk, de nyitott szemmel is jártunk – tette hozzá Mátyás. Próbálkoztunk aromásabb fajtákkal, de az Alba az, amit régóta termelünk, ez korai és ellenálló fajta.
Más gyümölcsöket is termesztenek, kifizetődő ez az ágazat?
– Vannak buktatók… Volt olyan eset, hogy a gyümölcsösünkben egyszerre harminc ember érezte úgy, hogy nekik termelünk. A korai cseresznyéből mi semmit nem láttunk, leszedték. A férjemmel és a fiammal kimentünk a gyümölcsösbe, este későn kimaszkírozva, air soft puskával kicsit megijesztettük őket. Utólag elmesélve viccesnek is tűnik, már mi is nevetünk rajta, de valójában szomorú, hogy a sajátját meg kell védenie az embernek a migránsoktól, akik gyümölcsre voltak éhesek, de a sátorra, létrára is fájt a foguk – mesélték egymásnak adva a szót.
Csupaszív gazda, most civilben (Fotó: Gergely Árpád)
Miért szeretik a földiepret?
– Mert finom, kóstolja meg!
Másabb-e a Sárkány-földieper, mint a ki tudja honnan érkező, piacon kínált?
– A házi eper mindig aromásabb, sok napfényt kap. A miénk is. Bár mi is piacozással kezdtük, Bánatba mentünk, Kikindára jártunk, akkoriban a vásárlóerő is nagyobb volt, az emberek bátrabban költekeztek, több volt a pénz. Akkor az ára is jobb volt. Némi túlzással azt is mondhatom, hogy a többi áruhoz képest nincs egyenes arányban a földieper, mert húsz éve is ennyiért adtuk. Amikor már láttuk, hogy nincs értelme útra kelni vele, elkezdtük háztól árulni.
A háztól vásárolnak, Máriától, első kézből (Fotó: Gergely Árpád)
Ez már annyira bejáródott, hogy egymás után jönnek a házhoz az emberek.
– Nehéz volt ezt megszoknunk, de jól bejáródott rendszerré vált. Jó helyen is vagyunk, kitártuk a kapujainkat és sokan megállnak, nemcsak helyiek, hanem átutazók is. Sokan vissza is jönnek még messzebbről is, mert nemcsak édes a földieprünk, hanem nem vetünk be olyan turpisságokat, ami egyes helyeken megszokott, hogy timsóval szórják be, hogy az összehúzza a bőrét és tovább frissnek tűnjön. Ettől a földiepertől még senki nem kapott kiütést – magyarázták.
A gazdaasszony biztos többféle felhasználási módját ismeri a földiepernek.
– Süteményeink elengedhetetlen hozzávalója, de mivel életmódváltásba is kezdtünk, arra is ügyelünk, hogy tartósítószermentesen használjuk fel. Készül belőle turmix, lekvár, de a férjem a húsok mellé is előszeretettel fogyasztja kompótként. Volt olyan évünk, amikor nem volt szép a termés a jég miatt, akkor likőrt és pálinkát készítettünk. Sok-sok gyümölcs kellett kevés nedűhöz, de az íze kárpótolt bennünket, másoknak is tetszett. Olasz vadászok kedvence lett – így vélekedett Mária.
Ezek szerint itt is vannak árnyoldalak, na meg kártevők.
– A meztelencsiga ellenség. De ha virágzásnál szórunk eléjük, érésre eltűnnek. A tetűt sikerült kivédenünk idén. Tavaly a bakhátat kezdte ki a varjú és kilyuggatta, a csepegtetőt tette tönkre. Vannak itt is buktatók, amikre oda kell figyelni – magyarázták.
Most a befektetéshez képest olcsó a földieper, ami sok termelőt lázít.
– A befektetés nőtt, az eladási ár viszont maradt. Most 200-tól 500 dináros áron tudjuk adni. Az a szerencsénk, hogy korán terem az eprünk, de ha később lenne, nem lenne kifizetődő egyáltalán, hogy még olcsóbban adjuk. Nem mondhatjuk, hogy meg lehet belőle gazdagodni, de egyikkel pótoljuk a másikat – mondta Mátyás, aki elárulta, hogy a húszezer tövön kéttonnányi terem, első évben a legtöbbet adja a tő, majd lassan elaprózódik a termés. Igazuk van azoknak, akik lázadnak! Mi családi vállalkozásban csináljuk, némi segítséggel, de ha ez lenne a fő bevételi forrásunk és munkásokat kellene fizetni, biztosan nem érné meg! Ebben a korban már nem kezdünk máshoz, ehhez értünk, ezt szeretjük. Hallom, hogy egyesek száz dinárért adják a föld végéről, ezt szinte nem is értem, hogy lehetséges. Meggazdagodni nem lehet belőle, de megélni kis haszonnal talán igen – mondták mindketten.
Mária és Mátyás (Fotó: Gergely Árpád)
Esetleg támogatáshoz folyamodnak-e?
– Nem. A magunk erejéből próbálunk boldogulni – felelte Mátyás.
Mik a terveik?
– Szép lassan, a földieperrel együtt megöregedni. Mivel derékfájós a földieperszedés, gondoltuk, hogy áttérünk másra, de ezt mászva is lehet szedni. Gyerekeink úgy tűnik, hogy nem viszik majd tovább a termesztést. Az édesapám napszámos ember volt, és mesélte, hogy a gyümölcs májustól szeptemberig van, ezt észben tartottam és szeretjük a gyümölcsöt. A kukoricába, búzába nem tudok azonnal beleharapni, a gyümölcsbe igen. Amikor a kislányunkat kérdezték, hogy mivel foglalkoznak a szülők, azt válaszolta, hogy anya gyümölcstermelő, apa földműves, így valahogy van ez most is, anya a kereskedő, aki el is adja a földiepret, apa pedig a földet műveli. A legjobb visszajelzés pedig az elégedett vásárló, aki még kóstolót is hoz a sütiből vagy a lekvárból, ami Sárkány-földieperből készül. Nem tudom, hogy hogy csinálom, de jó! Hát így próbálkozunk.
