A hidegháború egyik ikonikus története, hogy Hruscsov szovjet pártfőtitkár a cipőjével veri az asztalt az ENSZ közgyűlésén. A sztori valóban magával ragadó – csak éppen azóta sem tudjuk, pontosan mi történt azokban a percekben. Az biztos, hogy a világszervezet 15. közgyűlése már eleve felfokozott hangulatban kezdődött 1960-ban, mivel a korábbi évtized végének enyhülése után számos incidens – legfőképpen az U-2-es amerikai kémrepülőgép Szovjetunió feletti lelövése az év májusában – növelte a feszültséget a két blokk között. Az ülésszak fő témái Dél-Tirol, a menekültek, valamint a dekolonizáció kérdései voltak. Már a nevezetes eset előtt is voltak említésre méltó ülések, Fidel Castro például egy rekordhosszúságú, 4,5 órás beszédet tartott, de a nagy pillanatra 1960. október 12-én tartott 902. plenáris ülésen került sor.
ELSZAKADT A CÉRNA
Az biztosnak tűnik, hogy a kérdéses percekben a fülöp-szigeteki küldött, Lorenzo Sumulong beszélt a szónoki emelvényen. Sumulong a még mindig gyarmati sorban élő népek azonnali felszabadítását követelte – ez még valószínűleg elnyerte a szovjet főtitkár tetszését –, ám később azt is szóba hozta, hogy a Szovjetunió súlyosan korlátozza a kelet-európai országok önrendelkezését, és igyekszik „magába olvasztani” azokat. Ekkor szakadt el a cérna Nyikita Hruscsovnál. Ami ezután történt, arról zavaros, egymásnak ellentmondó beszámolók maradtak fent. A történet „klasszikus” változata szerint a főtitkár előbb levette a cipőjét, majd azzal verte az asztalt a beszéd alatt, végül pedig felrohant a pulpitusra, és Sumulongot „Amerika talpnyalójának” nevezve igyekezett a küldöttet erővel eltávolítani az emelvényről.
Ezután az ülést berekesztették, Hruscsov pedig elviharzott, majd hamarosan haza is repült Moszkvába. Mások viszont úgy emlékeznek, hogy előbb volt az amatőr birkózó-bemutató, és csak utána került elő a cipő, amely éppen a dulakodás során esett le Hruscsov lábáról. Megint mások viszont semmiféle cipőre nem emlékeznek, szerintük a kétségkívül magából kikelt Hruscsov csak az öklével verte az asztalt. Vannak, akik a fizika egzakt világába igyekeznek száműzni a választ: szerintük ugyanis a nem csak politikai értelemben véve jelentős súlyú főtitkár a terem szűk padsoraiban képtelen lett volna lehajolni, hogy lehúzza és kezébe vegye lábbelijét.
MIÉRT NINCS RÓLA FELVÉTEL?
De hogy ennyi ne legyen elég, megint mások szerint az egész jelenet megrendezett volt, és Hruscsov valóban verte egy cipővel az asztalt, de közben mindkét lábán cipőt viselt… A főtitkár visszaemlékezéseiben büszkén vállalta, hogy cipőjével az asztalon dobolva igyekezett nagyobb hangot adni tiltakozásának – csak éppen egy másik ülésre teszi az egész történetet. Hruscsov unokája pedig úgy emlékezett, hogy nagyapja szoros, új cipőt viselt aznap, amelyet már korábban levett, majd azután kapta fel az egyiket, miután az asztalt verve leesett az órája a földre.
Az igazán nagy kérdés az, hogy a világ vezetőinek kamerák és tudósítók garmadája előtt zajló tanácskozásán hogyan történhetett olyasmi, amit nem lehet képekkel, film- vagy hangfelvétellel igazolni. Éppen ez a legfontosabb érv az anekdota ellen: „Minden kamera Hruscsovra irányult. Nem mulasztottuk volna el lekapni, ahogy a cipőjével veri az asztalt, ez súlyos szakmai hiba lett volna” – fogalmazta meg a Life magazin jelen lévő fotósa. (Ő egyébként úgy emlékszik, hogy a főtitkár levette, majd az asztalra tette a cipőjét, néhányszor meglengette, majd visszavette és elment.)
A tévétársaságok archívumában sincsenek meg a felvételek, így minden bizonnyal bele kell nyugodnunk, hogy soha nem tudjuk meg, mi is történt pontosan az ülésen – mindenesetre mind az anekdota, mind annak utóélete jellemző epizódja a hidegháborús évtizedeknek ( BBC History,24.hu).
FIGYELEMELETERLÉS VOLT A CÉL
Más megvilágításba helyezi a történetet, illetve színezi azt a Bekiáltó internetes portálon Kabai Domonkos Lajos. Szerinte a kérdéses ENSZ közgyűlésen Hruscsov “mutatványának” célja az volt, hogy a magyar ügy háttérbe kerüljön és ezt sikerült is elérnie.
“Jól megtervezett és kivitelezett manipuláció volt a szereplés, hiszen a Szovjetunió kelet-európai jelenléte, ezen belül a magyar kérdés háttérbe szorult. A médiában is, sőt ott igazán. Hruscsov akkori beszédírója Alekszej Adzsubej, az Izvesztyija, a Pravda után a második legfontosabb szovjet napilap, főszerkesztőjének visszaemlékezése szerint, a delegáció, a pártfőtitkárral az élen, arra törekedett, hogy széttördelje az ülést, s elterelje a figyelmet arról, hogy a nyugati országok megbélyegzik a Szovjetuniót a budapesti felkelés leverése miatt. Emiatt tekintem az akciót a manipulációtörténet részének, méghozzá a politikai manipulációénak. És, tisztesség ne essék szólván, a nyugati média be is kapta a horgot. Mi több, rá is tett nem egy, hanem sok lapáttal.
Merthogy a show-nak a szavakon és a gesztikuláción túl volt egy igazán szokatlan mozzanata. Történetesen Hruscsov annyit emlegetett cipője. Pontosabban egy olyan lábbeli, amit félig cipőnek, félig szandálnak mondanánk, mert a felső része nem zárt volt, hanem bőrpántok fogták össze. Ez a cipő-szandál ott látható a címképen, a Nyikita Szergejevics ülőhelye előtti asztalkán. Hogy miként került oda, arról sokan sokfélét beszélnek. Erről írta karcolatát Zöldi László, amihez csak annyit tennék, hogy Hruscsov fia, a jelenlévő Szergej úgy emlékezett: “A cipő lesodródott a bejáratnál összesűrűsödött tömegben, ezért a testőrök hozták apja után. Így került az asztalra a lábbeli, s volt kéznél, amikor csapkodni kellett vele.”
MILYEN CIPŐRŐL BESZÉLÜNK?
Csöppet sem lepődnék meg azonban, ha ez a variáció szintén a zavarkeltést szolgálta volna, akár utólag is. Annál inkább, mert Andrej Gromiko, aki már ekkor a Szovjetunió külügyminisztere volt, emlékiratában* így beszéli el a dolgot: „Macmillan (Harold Macmillan brit kormányfő – KDL) különösen éles szavakkal illette a Szovjetuniót és barátait. Ekkor hirtelen Hruscsov lehajolt, levette a cipőjét és erősen csapkodni kezdte vele az asztalát.” Igen ám, de van mozgókép, mely szerint ezt nem csak ülve, hanem helyéről felállva is megtette. Legalábbis a RAI olasz televízió összeállítása szerint. Ám a felvétel nem ugyanabban az öltözékben ábrázolja a szovjet vezetőt, s mellette sem Gromiko látható. Úgyhogy van itt kérdőjel, nem is egy. Ami viszont biztosan hamisítás: a New York Times által közölt fénykép, amelyen Hruscsov az emelvényről szónokol, kezében egy cipővel. Csakhogy ezt egyetlen filmfelvétel sem igazolja. A tiszteletre méltónak kikiáltott lap, bizony manipulálta a fotót: a szovjet vezető kezébe montíroztak egy cipőt. Amint az e cikk után látható fazonja nem azonos az asztalon lévőével. Már ha az ember egyáltalán még képes hinni a szemének. De akárhogy is, a dolognak ez a vetülete a sajtómanipuláció-történet része. A sok szóbeszéddel együtt, amit szintén tekintélyesnek mondott nyugati lapok fotósai és szerkesztői terjesztettek. Ám ez aligha volt a szovjet vezetés ellenére, mert a lényegről terelte el a figyelmet. Márpedig éppen ez volt a fő célja a Kremlnek – olvasható a szerző internetes portálján.
