A Magyar Szó napilap tavaly ünnepelte fennállásának 77. évfordulóját. Ebből az alkalomból a lapkiadó kft. – hagyományosan – díjazta munkatársait az egy-egy munkaterületen elért, kimelkedő eredményeikért. Minden év végén a vállalat megköszöni a legjobbaknak azt, hogy szorgalmas, esetenként önfeláldozó hozzájárulásukkal emelték a lapkiadóház tekintélyét. Tavaly a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Szakszolgálatának az Év munkatársa díját Krezić Anikó, a pénzügyi és számviteli osztály vezetője érdemelte ki, míg a Forum Nyomda díja Miglinci Magdolnához, a bélyegosztály főnökéhez került. Elbeszélgettünk velük azokról a dolgokról, amelyek első hallásra talán akár unalmasnak is tűnhetnek olvasóink számára, azonban hibátlan elvégzésük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy lapkiadóházunk sikeresen működhessen.
LESZ-E FIZETÉS PÉNTEKEN?
Krezić Anikó pontosan 21 évvel ezelőtt, februárban állt munkába a Magyar Szónál, úgyhogy a tavaly év végi ünnepségen két vonalon is elismerték hozzájárulását fejlődésünkhöz: díjazták két évtizedes munkásságát, és az Év munkatársa díja is hozzá került.
– Ez valóban különleges élmény volt számomra. Már egész kicsi gyermekként az volt a vágyam, hogy egyszer, ha majd megnövök, egy nagy vállalatnál dolgozhassak. Nagy boldogsággal tölt el, hogy a vágyam teljesült. Először a Forum nyomdarészlegébe osztottak be, a pénzügyi részlegben dolgoztam, később a szakszolgálati szektorban, pontosabban a könyvelőosztályon kaptam megbízást. 2010-ben léptettek elő a pézügyi-könyvviteli osztály főnökének, ezen a pozíción a mai napig különböző fajtájú kihívással nézek szembe. Feladataim közé tartozik az osztály munkatevékenységének megszervezése, összehangolom a munkafolyamatot a törvényes rendelkezésekkel. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan tanulnom kell, követni a változások ütemét, állandó továbbképzés szükséges a munkám elvégzéséhez. A pénzügyi részlegben egy munkanap igen dinamikussá válhat, különösen a hónapnak abban az időszakában, amikor a béreket, járandóságokat, szerzői tiszteletdíjakat kell kifizetni, na meg akkor, amikor az adóbevallási jelentéseket kell leadni. Érdekes a havi és az időszakos pénzügyi jelentések előkészítése is, akárcsak a zárszámadás kidolgozása. Nyugodtan állíthatom azt, hogy abban a szolgálatban dolgozom, amelyhez a leggyakrabban intézett kérdés: „Lesz-e fizetés pénteken?” Pályafutásom során talán a legbüszkébb arra az időszakra vagyok, amikor bevezettük az Ipos könyvelési szoftver használatát, ez az újítás egységesítette szakszolgálatunk tevékenységét azoknak a szolgálatoknak a munkájával, amelyek vevőinknek számlázzák termékeinket, és a nyomda egy bizonyos részével is. Ez az informatikai rendszer feltérképezi a modern, üzleti társadalom igényeit, egyszerűbbé teszi, meggyorsítja és összehangolja a munkafolyamatokat. Májusban nagy vállalkozás elé nézünk, ugyanis akkor fogjuk bevezetni az E-faktura elnevezés alatt futó, állami szintű rendszert. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy fokozatosan megszüntetjük a papíralapú számlák kiállítását. Eleinte csak a jogi személyként nyilvántartott ügyfeleinket érinti a változás, az, hogy a számlák átkerülnek elektronikos formátumba. Szakszolgálatunk a Magyar Szó nevében elfogadta ezt az újdonságot, fel kell rá készülnünk műszakilag, és az elméleti tudást is meg kell szereznünk – mesélte kolléganőnk, aki – ünnepeltként – azt szeretné, ha egységesen, egyesített erőbevetéssel még sokáig megmaradnánk üzleti világunkban, és ha lapunk még sok-sok születésnapját megünnepelhetné. Szereti a munkaját és a munkahelyét, örül annak, hogy a csapatunk része lehet.
A BIZALOM A LEGFONTOSABB
A bélyegosztály főnöke grafikai szakközépiskolában tanult Újvidéken, 1984-ben, tüstént az iskola elvégzése után munkába is állt lapkiadó házunk könyvkötészeti osztályán. Miglinci Magdolnát egy éven belül áthelyezték a bélyegosztályra, ahol nagyon sok volt a munka. Azóta is ott dolgozik.
– Akkoriban sokkal nagyobb példányszámban jelentek meg a bélyegek, mint most, az egész Jugoszláviának nyomtattunk. A belgrádi pénzverde és mi, a Forum nyomda láttuk el az országot bélyegekkel. Több milliós példányszámokról beszélünk, úgy postai, levélbélyegek, mint gyűjtőknek szánt bélyegek. Ez utóbbi az úgynevezett alkalmi, időszaki bélyeg. Ezeket már egy évvel a megjelenés előtt megrendelik, például, ha Mozartnak kerek évfordulós születésnapja lesz jövőre, akkor már most tervbe veszik a bélyeg kibocsájtását. Előre rögzítik tehát, bejelentik az alkalmi bélyeg megjelenésének időpontját, a folyamat nem késhet. Ezek mellé nyomtathatók borítékok, képeslapféle kártyák, ezeket Belgrádban párosítják bélyegeinkkel, ott pecsételik őket. A gyűjtők így vásárolják meg. Ma már sokkal kisebbek a példányszámok, mint régen, most már csak Szerbia számára nyomtatunk. Tavaly óta csak mi nyomtatunk bélyegeket, a pénzverdében többé nem foglalkoznak ezzel. A Forum értékpapír-nyomtató részlege tehát 1982-ben nyílt meg, nagy megtiszteltetés volt ez akkor is és most is. Az akkori, műszaki igazgató, Lajos László kezdeményezte, ő hozta be a perforáló gépet és a munkát. Az ofszetnyomdában Váll András nyomdász volt, szaktudásának és tapasztalatának köszönhetően ő lett az osztály főnöke, Harangozó Károly pedig mindig talált munkát. A könyvkötészetről jöttünk át mindannyian dolgozni, a bélyegnyomás új technológia volt, nem lehetett iskolában kitanulni. Együtt tanultunk mindig valami újat, saját tudásunkból haladtunk előre, a főnök vezetésével. Soha nem volt semmi baj, mindegyik, kinyomtatott ívet háromszor ellenőriztük, és ellenőrizzük ma is. Nem csúszhat be hiba, soha sem hiányzott semmi, felesleg sem volt. Most öten vagyunk az osztályon, de ez gyakran kevésnek bizonyul, hiszen az elvégzendő munkára előirányzott idő egyre rövidebb. A nyomtatástól a leadásig néha csak egy hetünk van, ez kevés idő. A bélyegszakmában a bizalom a legfontosabb, mivel a pénzhez hasonlóan értékpapírként kezelik, így a nyomdában törvényes szabályozás mellett történik a nyomtatás. Nem dolgozhat itt akárki, bizalmat élvező, ellenőrzött személyekre van szükség. Mi nem is foglalkozhatunk bélyeggyűjtéssel, nem is tudom, hogy a bélyegeinkkel mi történik. Nemrégiben a SPENS épületében véletlenül megláttam, hogy egy idős bácsi alkalmi bélyeget vásárol… Azt hiszem, hogy Szerbiában most 30 dinárba kerül a levélbélyeg, ez a legkisebb. Mostanáig 27 dináros volt ez a bélyeg, mivel ebből sok megmaradt, most nyomunk hozzá 3 dinár névértékű bélyegeket, és kettőt kell a borítékra ragasztani. Vannak 35, 60, 80 stb. névértékű bélyegek is, ezek már külföldi díjszabások. Belgrádból, a Srbijamarka cégből kapjuk az előkészített sablont, első naptól kezdve, amikor még Jugomarka név alatt működtek, velük dolgozunk együtt. Mindannyian nagyon sokat nézünk, vadásszuk a nyomtatási hibákat, az osztályunkon mindenkinek már károsult a látása. Az osztályunk munkáját jól megszerveztük, mindenki segítőkész, ha kell, hétvégén is bejárunk, nehogy lekéssük a leadási határidőt. Tavalytól személyes bélyegeket is nyomtatunk, ilyeneket valamikor régen már nyomtattuk, most ismét. Vállalatok rendelnek belőle, alkalmi ünnepségeikre, reklámcéllal, magánszemélyek is, például lakodalmas meghívók postázásához – meséli Magdolna.
Kolléganőnk tíz éve főnök az osztályán, a kisujjában van a munkája, nagyon szereti.
– Szép munka, soha semmi nem esik nehezemre. Azonban nem lennék ennyire elégedett, ha nem lenne olyan jó a csapat, mint amilyen jó. Büszke vagyok a munkánkra, élvezettel nézem termékeinket. Haragszunk, amikor nagyon rövid az idő, de annál boldogabbak vagyunk, amikor leadjuk a munkát. Köszönet és hála a csapatnak is, az előkészítőknek, a nyomdászoknak és a vágóknak is, nélkülük nem menne – meséli Miglinci Magdolna, akit különösen boldoggá tesz az, hogy cégünk vezetősége felfigyelt szorgalmas munkájukra, és díjjal jutalmazta azt.
| Újvidék város napja alkalmából tematikus bélyegsorozat készült nyomdánkban. Két fajta bélyeg készült, gyűjtőknek szánták őket, 30 és 80 dináros áron. A polgármester is kapott belőle, azonban senki, sehol nem tett említést arról a büszkeséggel eltöltő tényről, hogy a bélyegek itt, helyben készültek! Tematikus képeslapokra ragasztva kerül forgalomba, a példányszám kétszer 25 ezer. A bélyegiparban, akárcsak az értékpapírgyártás egyéb szektorában is fontos a pontosság, minden apró mozzanat számít. Nem történhet meg az, hogy néhány példánnyal többet vagy kevesebbet nyomtatnak. Az ötvenezer bélyeg az pontosan ötvenezer. |
