Rendszerint már április végén megkezdődött a készülődés a palicsi parkban. Nem tudom, másoknál hogy volt, de a palicsi majálist, a munka ünnepét, annak idején munkaakciók előzték meg. A park megtelt általános iskolásokkal. Mindenkinek gondosan ki volt osztva a munkaterülete, mi pedig, gyerekek, gereblyével a kezünkben, mosollyal az arcunkon, tele munkakedvvel (na jó, sokszor ez elmaradt, de a társaság kárpótolt a koránkelésért) jelentünk meg a parkban. A lekaszált füvet és az eldobált szemetet (igaz, akkor arra csak elvétve volt példa) mi szedtük össze. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akit munkával tanítottak meg arra, hogy szeressem és becsüljem a környezetemet.
Mindig nagy izgalommal vártuk a majálist, és a legszebb emlékeim sokaságából éppen innen válogathatok a legtöbbet.
A május elsejéhez hozzátartozott, hogy mindig sok vendég fordult meg nálunk. A két tó között élni mindig is kiváltság volt, hiszen a tavasz érkezése itt mutatkozott meg először a vándormadarak érkezésével, majd a melegebb estékkel, a békák kuruttyolásával... ám május elsején a csend oázisa emberforgataggá változott, az évek során pedig egyre zajosabb lett. A palicsi majális tízezreket csábít már a Palicsi-tó partjára. Talán az 1999-es bombázások és a tavalyi kijárási tilalom szakította meg a hagyományokat... Mégis a szüleimnél évről évre olyanok fordulnak meg, akiket máskor egész évben nem láttunk. Sokszor ért minket meglepetés, rokonok, rég nem látott barátok kopogtattak be az ajtón. Valódi átjáróházzá változott az otthonunk ezekben a napokban, szinte egymás kezébe adták a kilincset a látogatók.
Habár vendégekből sohasem volt hiány, a nap fénypontja mégsem ez volt, hanem a korai ebéd! Különösen, amikor gyerek voltam. Amikor még nem volt vidámpark, vagy csak egy kicsi, amikor inkább piknikhangulat uralkodott Palicson és amikor a katonaság nemcsak a rézfúvósokkal ébresztette a szabadkaiakat ezen a napon, hanem az ebédet is ők főzték. Üstben. Miféle nyársra húzott ökör, milyen húsos szendvics, a katonai babgulyásnak nincs párja, különösen akkor, ha azt a tóparton, a tavaszi nap sugarai cirógatásával fogyasztja el az ember.
Az évek múlásával egyre nagyobb szerepet kapott a baráti társaság, velük együtt pedig a Tőzeg erdőben a táborozás. Fontos mozzanata volt ez a fiatalságunknak, hiszen ekkor születtek szerelmek, a közös sütögetések, főzések, tábortüzes barátkozások, zenélések mellett barátságok mélyültek el. Akkor volt az igazi élmény, amikor sütött a nap, de semmivel sem ért kevesebbet, ha esett. Bebújtunk egymás sátrába és tréfákkal, társasjátékkal próbáltuk elütni az időt. És ha a víz elmosta a sátort... hát tanultunk belőle. Az ügyetlenek a sátorállításnál a barátok segítségét kérték, persze a legjobb helyeket az erdőben mindig a legügyesebbek foglalták el.
Legtöbben a szabadban és kirándulóhelyeken töltötték a majálist (Pesevszki Evelin felvétele)
A majális mindig is a barátkozásról szólt. Még akkor is, amikor a munkám során éveken keresztül igyekeztem a majális fergetegéről szóló beszámolóim mellett rámutatni a szakszervezeti aktivitásokra, a munkásréteget érintő nehézségekre, a munkanélküliségre, a vállalatok magánosításának visszásságaira.
Visszatekintve, a munka ünnepének előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor a munkások a teljes kizsákmányolásuk ellen emelték fel szavukat, a napi 10–16 órás munkaidő helyett azt kérték, hogy nyolc órára csökkentsék azt. A követelés azonban akkor süket fülekre talált, sőt a tüntető munkásokat a gyártulajdonosok már alkalmazni sem akarták.
Száz év távlatából a munkások élete sokban megváltozott, ám a mai napig csorbulnak a jogaik, vagy azért, mert a munkaadó nem tartja azokat tiszteletben, vagy egyszerűen a rendszer mond sokszor csődöt és az igazságszolgáltatás is esetenként lassú, vagy éppen drága, a járulékok kifizetését sokan nem engedhetik meg maguknak. Több helyen nem fizetik ki az alkalmazottaknak a túlórát, ami jogi szempontból feketén való foglalkoztatásnak számít. Visszaélnek a munkaszerződésekkel is, amivel csorbulnak a munkások jogai, mert például a munkást számos felelősséggel terhelik, míg a munkaadó minden felelősség alól mentesül a foglalkoztatottja iránt, vagy a munkások a szerződés alapján nem mehetnek szabadságra, még betegszabadságra sem. A járvány pedig csak rontott ezen a helyzeten.
A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján a foglalkoztatottak száma 2 920 900, míg a munkanélküliek száma 321 000. Vagyis a foglalkoztatottak aránya a múlt év utolsó negyedében 49,7 százalékot tett ki, míg a munkanélküliek esetében 9,9 százalékot. A munkanélküliek között jelentős arányban vannak a 15 és 24 év közöttiek, hiszen 32,4 százalékuk éppen ezt a korosztályt érinti.
A számítások azonban ezzel nem ölelik fel a teljes munkaképes lakosságot. A statisztikai hivatal a munkaképes lakosság 44,9 százalékát a nem aktív kategóriába sorolja, jelentős részük háztartásbeli, vagy éppen olyan, aki huzamosabb ideje nem keres aktívan munkát.
A munkanélküliek száma a statisztikai adatok ellenére azonban jóval nagyobb, hiszen mint arra az állami szervek rámutattak, a 60 eurós támogatásra, amivel a munkanélkülieket kívánja az állam támogatni, mintegy 600 ezer ember jogosul. Ez kétszer magasabb, mint a hivatalos statisztikában feltüntetett munkanélküli-arány, igaz, azok az adatok a múlt év utolsó negyedére vonatkoznak, új adatokra csak júniusban lehet számítani, és egyesek szerint tömeges felmondások történtek az év elején, januárban és februárban, de akkor is ez az adat messze nem fedi a nem aktív kategóriába soroltakat.
