A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet tevékenysége olyan mértékben szerteágazó, hogy szinte felsorolni is lehetetlen a szegmenseit. Vezető és kezdeményező a vajdasági magyar közgyűjteményi és információs szolgáltatásokban, a magyar közművelődési élet egyik fő szervezője és a tudományos kutatások kezdeményezője és vezetője. Feladatai közé tartozik a vajdasági magyar nemzeti közösség kultúrájának dokumentálása, kutatása és bemutatása, szakkönyvtárak és internetes adatbázisok kialakítása és működtetése, szakmai képzések, információszolgáltatás, tanácsadás, a kulturális értékek bemutatása, társadalmi hatásának, a művelődési intézmények változásának vizsgálata, a művelődő közösségek tevékenységének elemzése, ezek fejlődését szolgáló kísérletek végzése, továbbá egyéb tudományos és közművelődési szolgáltatások.
Ezúttal egy szintén rendkívül fontos tevékenységét vettük górcső alá, méghozzá a különböző hagyatékok tárolását és feldolgozását, valamint mindazon témákat, amelyek ezzel összefüggésben állnak. Ez magában is egy óriási feladatkör. Vázsonyi Csillát, az intézet munkatársát erről kérdeztük.
– A VMMI könyvtára, ahol most is vagyunk, igen speciálisnak számít olyan szempontból, hogy kizárólag a vajdasági magyar kultúrához kötődő dokumentumokat gyűjti. Az itteni vagy az innen elszármazott szerzők műveit. Azt is, ami helyben és azt is, ami külföldön jelent meg, magyar nyelven vagy fordításban. Elsősorban könyveket és folyóiratokat, de például van egy igen jelentős aprónyomtatvány-gyűjteményünk is, melyeket településenként rendezünk. Kultúrához kötődő rendezvények meghívói, szórólapjai, különféle prospektusok... Ezek kuriózumoknak számítanak, hiszen nem minden könyvtár gyűjt ilyesmit.
A hagyatékokat is gyűjtitek és feldolgozzátok. Erről mit tudnál elmondani?
– Igen, ezekkel is büszkélkedhetünk, elég sok hagyaték került mára hozzánk. A teljesség igénye nélkül felsorolnék néhányat. A birtokunkban van például Szeli Istváné, Dévavári Zoltáné, Bányai Jánosé, Penavin Olgáé, Bodor Anikóé, ami egyébként különösen jelentős. A kisebbik része áll könyvekből, a jelentősebb pedig a néprajzi gyűjtéseinek hangzóanyagából. Szintén itt van még Kovács Endre doroszlói néprajzkutató, Deák Ferenc drámaíró, Gerold László gazdag hagyatéka is. Magyarországról sikerült megszereznünk a szolnoki Szabó Gulyás néprajzkutató házaspár hagyatékát, ami egy különösen szép könyvanyag, személyesen is nagyon büszke vagyok rá, és igen hasznos számunkra a népművészeti programok megszervezésekor. Nagyon hálásak vagyunk érte az örökösnek, külön azért is, mert jelentős mértékben segített, hogy ez az anyag átjuthasson az országhatáron.
Milyen különlegességeket tudnál még említeni?
– A Deák-hagyaték esetében tudnám például megemlíteni, hogy a díjai is hozzánk kerültek. Mindenféle emlékérmek, diplomák. Emellett itt vannak még Weisz Zoltán, a régi magyarkanizsai amatőr színjátszók rendezőjének hagyatékából a szövegkönyvek is.
Hol tudjátok mindezt tárolni?
Felülnézetből a VMMI csodálatos könyvtára (Szögi Csaba felvétele)
– A külső raktárunkban, a volt zentai laktanya egyik részét kaptuk el erre a célra. A körülmények teljesen megfelelnek erre a célra, az épületet nagyon szépen felújították. Mi polcrendszerrel láttuk el. Ami a méreteit illeti, arról azt kell elmondanom, hogy egy ilyen volumenű közgyűjtemény számára soha nem elég a raktárhely... (nevet) Kezdetben azt gondoltuk, ez a helyiség hosszú ideig bőven elég lesz, aztán nagyon hamar megtelt. Ezentúl sajnos nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit fogadhatunk be, annál is inkább, mert sajnálatos módon nem tudunk elég gyors tempóban haladni a feldolgozással, hiszen óriási anyag vár még erre...
Mielőtt ezt a helyet elkaptátok, hogyan tudtátok kezelni ezt a problémát?
– Azelőtt egy ennél jóval kisebb külső raktár állt a rendelkezésünkre.
Szelektáltok-e a felkínált anyagok között?
– Valóban nagyon sok felajánlást kapunk, és mi minden esetben el is megyünk és meg is nézzük az anyagot. Ha úgy gondoljuk, hogy értékes lehet, akkor be is fogadjuk. Azután valami módon el is helyezzük.
Mi mindent takar a feldolgozási tevékenység?
– Elsősorban a katalogizálást, hogy bekerüljön az anyag a könyvtári katalógusunkba, egy raktári rendszerbe, hogy azután minden visszakereshető legyen. Ez az elsődleges feladat. Ezt követi a digitalizálás, hogy mindezt digitálisan is elérhetővé tegyük.
A papíralapú, a fotós és a hangzóanyagokon kívül rendelkeztek esetleg filmekkel is?
A feldolgozásra váró könyvek (Szögi Csaba felvétele)
– Igen, ezeket egyelőre egy belső archívumban őrizzük, mivel a VAMADIA-nak nincs még filmtár része. De egyszer arra is sor fog kerülni.
Kik férhetnek hozzá ezekhez az anyagokhoz?
– A könyvtárba bárki betérhet, mindenkit szívesen látunk. Az online katalógusunk az interneten szintúgy bárki számára elérhető az opac3.vmmi.qulto.eu címen. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, nemrég újult meg az integrált könyvtári rendszerünk a Magyar Nemzeti Tanács segítségével. A program neve Qulto, amelybe a régi adatbázisainkat már át is mentettük, a továbbiakban pedig ebbe katalogizáljuk a gyűjteményünket.
Mik az új rendszer előnyei?
– Ez egy professzionálisabb, stabilabb rendszer. Különbözik a régitől, és az átállásnál persze mindig akadnak nehézségek, de egyszerűen csak meg kell szokni az újat, s én úgy látom, ez arra késztet minket, könyvtárosokat, hogy professzionálisabb módon dolgozzunk. A rendszer egyébként vizuálisan is frissebb, tehát aki az online katalógusunkat meglátogatja, az azt ebből a szempontból is jobban élvezheti.
Visszacsatolva: Tehát az érdeklődők megtekinthetik a hagyatékokat is...
– Igen, azt a részét, ami már feldolgozásra került.
Mi a helyzet azokkal, akik kutatásokat végeznek? Akik szeretnék kézbe is venni az anyagokat?
– Ennek az a legmegfelelőbb módja, ha előre bejelentkeznek nálunk, elmondják, milyen témát szeretnének kutatni, és akkor mi is fel tudunk rá előre készülni.
Mi a jellemző, kik érdeklődnek leggyakrabban?
– Leginkább azok a személyek, akik a napi- és hetilapokat, valamint a folyóiratokat kutatják. A gyűjteményünk ezen része azért is jelentős, mivel a Magyar Szó és a hetilapjaink évfolyamainak a kezdetektől szinte minden példánya megvan nálunk. Ugyanígy szép számmal vannak kisperiodikáink, helyi hírlapjaink is Vajdaság teljes területéről, melyek egy-egy községhez tartoznak.
Miben látod a fő jelentőségét ennek a minden tekintetben óriási gyűjteménynek?
– Napjainkban rendkívül fontos, hogy sok mindent egy helyen megtaláljunk. Találhatunk itt párhuzamot a nagy internetes adatbázisokkal, de ugyanúgy a hatalmas bevásárlóközpontokkal is. Az ember bemegy, és egy helyen mindent meglel, amire szüksége van. Tulajdonképpen mi is erre törekszünk, hogy egy helyen minden fellelhető legyen, ami a vajdasági magyar kultúrával kapcsolatos. És egy gyűjtemény csak akkor használható, ha rendezve van, nyilván van tartva. Ezen a téren még rengeteg munkánk van, és egyébként is, ez egy végtelen történet...
Nyitókép: Felülnézetből a VMMI csodálatos könyvtára (Szögi Csaba felvétele)
