A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete az Év Újságírója díját írott sajtó kategóriában idén Fehér Márta, a Hét Nap újságírója érdemelte ki. Fehér Márta 2017 óta a hetilap munkatára, de korábban dolgozott a Szabadkai Rádiónál, a Magyar Szónál és a Pannon RTV-nél is, vagyis egy olyan újságíróról van szó, aki az újságírás szinte minden műfaját megjárta, a rádiózást, a televíziózást, valamint a nyomtatott sajtót, és ennek is további két formáját, a napilapot és hetilapot. Emellett foglalkozik rendezvényszervezéssel, létrehozta a Boldog Birtokot, és még a C típusú vezetői engedélyt is megszerezte, mindezt pusztán kíváncsiságból. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy e sokoldalú újságíró nyerte el e rangos elismerést. A díjazás kapcsán felkerestük Fehér Mártát, és az újságírói hívatásról, megjelent interjúkötetéről, jövőbeni terveiről kérdeztük.
Gyerekkorod óta újságírónak készültél, vagy csak később határoztad el, hogy ezt a hivatást választod?
– A családi háznak köszönhetem azt, hogy újságíró lettem. Apukám nagy hírfogyasztó volt, és ezt közösen műveltük kiskorom óta. Ez azt jelenti, hogy az összes létező híradót, külpolitikai műsort megnéztük, együtt olvastuk a Magyar Szót, a Hét Napot, majd a Naplót. Apukámnak volt egy álma, hogy a két lánya közül az egyik legyen tanár vagy újságíró, a másik pedig orvos. Főként a magyartanáraimnak, és úgy általában a tanítóimnak, tanáraimnak köszönhetem, hogy felkeltették bennem az érdeklődést a környezetem iránt, hogy lehetővé tették azt, hogy megfelelő információkhoz jussak, csiszolták az íráskészségemet. Aztán édesapám bement a Szabadkai Rádióba és ott elújságolta, hogy van egy jó tollú lánya, és megkérdezte, hogy elfogadnának-e engem tanulónak. Így kerültem a Szabadkai Rádióba Soltis Gyula kezei alá, utána pedig a Magyar Szóban Kisimre Ferenctől és Árpási Ildikótól tanulhattam rengeteget. Később, amikor az induló Pannon RTV-be jelentkeztem, akkor szintén Árpási Ildikó volt az, aki megadta nekem a bizalmat és a lehetőséget arra, hogy tanuljak. Utána pedig Bodzsoni Istvánnak köszönhetően kerültem bele egy nagyon-nagyon mély vízbe, amit a Közügyek hírháttérműsornak a szerkesztése és műsorvezetése jelentett. Végül pedig, amikor elegem lett az információ-áradatból, és váltani szerettem volna egy kicsit nyugodtabb életmódra, akkor befogadott a Hét Nap szerkesztőségébe az akkori főszerkesztő, Talpai Lóránt, és az igazgató, László Edit. Valahogy így váltam újságíróvá.
Egy ideig a Pannon RTV Közügyek hírháttérműsorának volt a szerkesztője és műsorvezetője (Pannon RTV)
A felsorolásból kitűnik, hogy az újságírás szinte minden műfaját kipróbáltad. Voltál rádióban, televíziós kamera előtt, és a nyomtatott sajtóban is kipróbáltad magad, sőt ezen belül napilapnál és hetilapnál dolgoztál, illetve jelenleg is hetilapnál dolgozol. Mégis melyik műfaj áll a legközelebb hozzád? Hol tudtál legjobban kiteljesedni?
– Amikor bizonyos műfaját műveltem az újságírásnak, akkor abban mindig „otthon” voltam és jól éreztem magam. Ez vonatkozik a rádiós újságírásra is, a nyomtatott újságírásban eltöltött tanonckoromra is, és aztán a Pannon RTV-s korszakomra is. Ahogyan formálódott a személyiségem, ahogyan változtam az idők során, úgy változott az is, hogy milyen módon és miről szeretném tájékoztatni az embereket. Úgy gondolom, hogy az újságíró hitelességét elsősorban ez szabja meg, hogy jártas-e a műfajban, benne van e abban a pörgésben, amit az adott médium megkíván. Úgy érzem, a helyemen vagyok most a Hét Napban, de a helyemen voltam a Pannon RTV-ben, kamaszkoromban külmunkatársként a Magyar Szónál, és még előtte a Szabadkai Rádióban is. Mindegyik helyen azt kaptam, amire szükségem volt, és ezért végtelenül hálás vagyok a Jóistennek.
Mekkora a különbség a különböző újságírói műfajok között? Hogyan készül egy anyag például egy rádióban és hogyan egy napilapnál?
– Óriási a különbség. A rádióban például a hang döntő fontosságú. Gubás Ágota, akitől szintén sokat tanultam, egyszer azt mondta nekem, hogy én kiabálok, így nem lehet az emberekkel kommunikálni, nem lehet így a rádióban beszélni, és hozzátette, hogy megtanít engem, hogyan kell ezt a műfajt művelni, hogyan kell csendesebben kommunikálni, habár én nagy hangú, harsány ember vagyok. Utána sok beszédórán vehettem részt a Pannon RTV-ben, és csiszoltam beszédkészségemet. A Pannon RTV-ben ugyebár rádió és televízió is működik, és mindkettő műsorának az elkészítésében rövidebb-hosszabb formában részt vettem. A televízióhoz pedig a hang mellett hozzátartozik a megjelenés, a kamera előtti szereplés. Emellett az anyagoknak az elkészítése itt sokkal több időt vesz igénybe. Egy egyperces televíziós vagy rádiós bejátszáshoz egy percnél sokkal több kép és hanganyag rögzítése szükséges, hogy aztán a végleges anyag valóban a lényeget adja vissza. A nyomtatott sajtóban viszont azt szeretem, hogy itt kitehetem a diktafont és kötetlenül beszélgethetek az emberekkel. Az alany észre sem veszi, hogy interjú zajlik. Ebből a beszélgetésből aztán a végén kerekítem ki a történetet. Most az újságírásnak azt a műfaját művelem, amikor igyekszek minden természeti értékből, emberből valamilyen történetet kanyarítani, mert minden ember, minden hely itt Vajdaságban egy történet. Most éppen ebben a történetmesélésben szeretek gondolkodni.
Munka közben a Hét Nap szerkesztőségében (Apró József felvétele)
E gazdag és sokoldalú szakmai út oda vezetett, hogy idén megkaptad az év újságírója díjat. Mit jelent neked ez a díj? Meglepett, hogy idén te részesültél az elismerésben?
– Meglepett a díjazás. Több helyütt is hangot adtam annak, hogy nem számítottam rá. Úgy érzem, hogy nem műveltem semmi korszakalkotót ebben az időszakban, egyszerűen csak írtam a cikkeket. Erre a felvetésre azt a visszajelzést kaptam, hogy éppen ez a jó, hogy ez tükröződik. Amennyire meglepődtem, annyira megörültem a díjnak. Nagy boldogságot jelentett számomra az a gyönyörű köszöntő, amit főszerkesztőmtől, Tóth Líviától kaptam, emellett a helyszínen nagy szeretettel fogadtak a kollégák. Számomra nagyon fontosak a jó hangulatú, emberi beszélgetések. Gyönyörű élmény volt számomra. Külön fontos, hogy Levente fiam volt a kísérőm, mert ezeket az értékeket neki is szeretném átadni.
Ha már szóba került a köszöntő, abban külön kiemelték a Vajdaság én így szeretlek című könyvedet, amely 2019-ben a Hét Nap Lapkiadó Kft. gondozásában jelent meg, és 2020-ban szerb nyelven is kiadták. Miről szól ez a könyv?
– Egy interjúkötetről van szó, amely tartományi pályázatra készült el, viszont tartalmazza mindazt, amit Vajdaságról már rég el szerettem volna mondani interjúk formájában. Saját ötletből lett ebből egy sikeres pályázat, köszönhetően annak, hogy az igazgatónő, László Edit az első pillanattól kezdve támogatta ezt az ötletet. Maga az interjúkötet Vajdaság különböző szegleteiből keres ki egy-egy különböző nemzetiségű, érdekes embert, és az ő történetén keresztül mutatom be azt, hogy mennyire gazdagok vagyunk mi itt természeti értékekben, kultúrában, valamint azt, hogy minden emberi sorsban valahogy visszaköszön a kisebbségi lét. Számomra minden ilyen beszélgetés maga volt a kincs.
Fehér Márta írott sajtó kategóriában nyerte el az elismerést (Hodolik Boglárka felvétele)
Egy ilyen elismerés után mik a további terveid?
– Az újságírást valamilyen formában szeretném a továbbiakban is művelni. Szeretek írni. Ez egy személyes élménye az embernek. Írni valakiről és valamiről az egy nagyon személyes és intim dolog. És mivel nagyon kíváncsi ember vagyok, nagyon sok mindenbe belefogok. Időközben pusztán kíváncsiságból szereztem C típusú vezetői engedélyt tehergépjárműre, mert valahogy ez is megfogott. Időközben létrehoztam Tótfaluban a Boldog Birtokot, egy olyan kis helyet, ahol a természettel és a háziállatokkal közös térben élünk. Ezt sok embernek szeretném megmutatni különféle rendezvények keretében. A rendezvényszervezések is az életem részévé váltak.
Szerepel-e a tervek között egy újabb könyv megírása, esetleg fontolóra vetted-e a fent említett interjúkötet folytatásának elkészítését?
– Életem fontos része a vallás és a hit, maga a Jóisten. Épp ezért abban gondolkodom, hogy egy hasonló interjúkötet, mint a Vajdaság én így szeretlek megírni, megjelentetni, és ezzel megmutatni azt, hogy az emberek életében hogyan van jelen és munkálkodik az, amit Istennek vagy szeretetnek nevezünk. Ez nem egy hittérítő könyv lenne, ahogy a Vajdaság én így szeretlek sem a multikulturalizmusról szóló kötet lett, hanem az embereken, tájakon keresztül mutatta be a mai értékeket. Ugyanígy értéknek gondolom azokat az embereket, akik önmagukból adnak a közösségnek, abból, amit a Jóisten tehetségként nekik adott.
Nyitókép: Fehér Márta írott sajtó kategóriában nyerte el az elismerést (Hodolik Boglárka felvétele)
