Kolostorkertek, gyógyító szerzetesek és gyógynövényeik címmel tartott előadást a minap a Hagyományok Háza székházában Nagy Zsolt, az MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoportjának munkatársa. A nagyböjti programot az előadó foglalta össze.
„A népi gyógyászatról szóló előadássorozat részeként ezúttal a kolostori és népi gyógyászat kapcsolatáról adtam áttekintést. A témát a húsvét előtti időszakhoz időzítettük, s az ünnepre való felkészülés fontos része volt.
Minorita szerzetesek 1935-ben Marosvásárhelyen (Levelezőlap, magántulajdonban)
Az összefoglaló vezérfonala a kolostorkertek és szerzetesrendek kertjei volt, de az előadássorozat tematikája alapján a gyógynövénykultúra, és annak kapcsolata a népi kertkultúrával is fontos része volt a rendezvénynek. Nagyon sok a tévhit a szerzetesrendekkel kapcsolatban, így ezekre is kitértem.
Az előadás második felében egy konkrét példán, a marosvásárhelyi minorita szerzetesrend kolostorkertjén keresztül mutattam be, hogy ugyan e szerzetesrendek elzártak voltak a külvilágtól, de ugyanakkor nagyon nyitottak is voltak a világ felé.
Minoriták által működtetett gazdasági iskola tanulói Kézdivásárhelyen 1940-ben (Forrás: CsNM és Székely Tájház)
Kik is a szerzetesek, mely szerzetesrendek kertészkedtek, tehetjük fel a kérdést. Nagyon fontos, hogy a szerzetesrendeken belül is meg kell különböztetni a szemlélődő, kontemplatív irányzatokat, s az úgynevezett aktív szerzetesrendeket. A kolostorkertek kialakításában az utóbbiak játszották a fontosabb szerepet. Ők azok, akik tanítanak, betegeket ápolnak, szegényeket gondoznak, s a nagyvilágban is megfordulnak missziós céllal. Kapcsolatokat ápolnak, s ezáltal is bővíthetik füvész ismereteiket.
A benedeki regula mondata – Ora et labora (Imádkozzál és dolgozzál) – közismert, s beilleszkedik a már említett minoriták háztörténetében leírtakba: „Egy kis testi munka üdítőleg hat a lélek munkálkodására is.” Ennek szellemében a kerti munka az Istennel való kapcsolattartásnak is módja és eszköze, s emellett hasznos is volt.
Nagy Zsolt
Szent Benedek a VI. századtól regulájában megszüntette a korábbi remeteség intézményét, s kötelezővé tette, hogy ezek a szerzetesek állandó helyen éljék életüket. Ez a helyhez kötődés a kolostorkerteket is megalapozta. A szerzetesi fogadalomban szerepel a tisztaság, az engedelmesség és a szegénység. Az utóbbi ígéret alapján a szerzetes önmaga számára semmit sem birtokolhatott, de a közösségnek lehetett vagyona, amibe a kert is, s az abban termett növényeket feldolgozó patika is beszámított.
Az évezredes tudásban a folytonosságon van a hangsúly, így a mai gyógyító rendek nagyban támaszkodhatnak a VI. századtól dokumentálható ismeretekre. Írott források is rendelkezésre állnak a XI. századtól, s a receptúrák a mai gyógyszerbiztonságnak, hatósági elvárásoknak is teljesen megfelelnek. Ezek a gyógynövények nem mellékesen élvezeti, fűszer-, aromanövények, s bizonyos mennyiségben biztonságban használhatóak.
Természetismeret átadása – Thalhammer János jezsuita szerzetes és növendékei 1912-ben (Forrás: Fortepan/Jezsuita Levéltár)
Húsvét közeledtével az idetartozó – vidékenként változó – gyógynövényekre is érdemes kitérni. Ami közös bennük, hogy a nagyböjt után ismét hús kerül az asztalra. Ennek olyan vonatkozása is van, hogy ismét emészthetővé kell tenni az étkeket, így előtérbe kerülhetnek azok a fűszer- és gyógynövények, amik ezt elősegítik. A teljesség igénye nélkül említhetem a rozmaringot, a kígyófüvet, a mentát, a zsályát és a bazsalikomot. De ne feledkezzünk meg a tormáról és a hagymafélékről sem: salottahagyma, medvehagyma, újhagyma, fokhagyma. Mind megszépítheti ünnepi asztalunkat.”
Információ: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/oktatas/program/eloadas-sorozat-nepi-gyogyaszatrol/20230323-1700
Nyitókép: Természetismeret átadása – Thalhammer János jezsuita szerzetes és növendékei 1912-ben (Forrás: Fortepan/Jezsuita Levéltár)
