Vajdasági gólyafészkek

Honnan az ötlet, hogy felvidéki, anyaországi, majd pedig vajdasági – bácskai és bánáti, szerémségi – településeket foglaljon versbe? Ahogy a verseket olvasva leszűrhető, sok esetben személyes tapasztalat, élmény, de nem kis kutatómunka is kellett, hogy megragadja azt, amit a költő, a virtuális vagy valósan odautazó látogató lényegesnek tart egy adott településről. Hogyan történt ez az anyag-, jobban mondva élménygyűjtés?

– Mivel sok falujáró verset írtam a múltban, unokaöcsém felvetette a kérdést, miért nem gyűjtöm őket össze egy kötetbe. Igen ám, de én szerettem volna valami újat is létrehozni egy esetleges kötettel. Arra gondoltam, hogy a környékünkhöz közeli járások magyarok által is lakott falvait, városait verselem meg, hisz a régi verseim is erről a tájról íródtak. Így született meg a Csatangoló, ami valóban elnyerte az olvasók tetszését, ráadásul Madách-nívódíjban is részesült. Ezt a kötetet ma már lehetetlenség beszerezni. Aztán a kiadóm biztatására folytattam a faluversek írását, megjelent a Barangoló, s ekkor már tisztult a kép, úgy döntöttem, Szlovákia valamennyi magyar kötődésű települése verset érdemel. Mivel Covid-időszak volt, a kulturális rendezvények is szüneteltek, kihasználtam ezt a „kényszerszabadságot”, elkezdtem kutatni, könyveket, internetes szövegeket, cikkeket olvasni, sőt, helytörténész barátaimat is bevontam a munkába.

Hamarosan megíródott a Lófráló és a Bóklászó. A rádiós interjúkban arra bátorítottam a felvidéki magyarságot, hogy a szülőföldünkön is rengeteg szép látnivaló van, menjenek, ismerjék meg közelről a Felvidéket, ha már külföldre nem utazhatnak a járvány miatt. Aztán magyarországi biztatásra megírtam a Vándorlót, a számomra legfontosabb anyaországi járások falvairól, városairól szóló helytörténeti verseskönyvet, amiben a néprajz, a történelem és a költészet találkozik.

Aztán tavaly novemberben jött a gondolat, pont a születésnapomon, mi lenne, ha folytatnám a sorozatot a határon túli magyarsággal. Január végére megírtam a Kárpátalja, a Muravidék és a Drávaköz településeiről szóló versikéket. Sajnos, miután Dupka György hathatós segítségével befejeztem a Kárpátalját, kitört a háború, Oroszország megtámadta Ukrajnát. S mivel a volt Jugoszlávia magyarlakta területei közül már csak a Vajdaság hiányzott, Kovács Jolánka bátorítására és segítségét igénybe véve megírtam a vajdasági településekről szóló verseket. Szerémséggel kezdtem. Ott ugyan még nem jártam, de középiskolai történelemtanáromtól, Pukkai Lászlótól egy életre megtanultam, hogy ez a terület a török idők előtt szőlészetéről, borászatáról híresebb volt, mint ma Tokaj vagy Eger. Vajdaságról két kötet fog megjelenni: a Vajdasági gólyafészkek – Bácska és a Vajdasági gólyafészkek – Bánság, Szerémség. Nagyon meglepett, hogy Vajdaság mennyire sokszínű, történelemben, művészetekben gazdag hely.