Amikor magyar nyelvű rádiózásunkról írunk vagy beszélünk, akkor óhatatlanul meg kell említenünk Szimin Bosán Magda nevét! Ezt teszem most én is. Ugyanis Szimin Bosán Magdának nemcsak rádiózásunk megalakulásában, életre keltésében volt meghatározó szerepe, hanem rádiózásunk létjogosultságának megteremtéséhez, erőteljes kibontakozásához is érdemben járult hozzá.
Szimin Bosán Magda 1922. február 22-én, Zentán született. Általános és középiskoláit Zentán, Szabadkán, Újvidéken, Zomborban és Nagykikindán végezte. 1949-től (rádiózásunk születésének kezdetétől) egészen nyugdíjaztatásáig, 1980-ig, az Újvidéki Rádió szerkesztője, majd 1950-től főszerkesztője volt.
Szimin Bosán Magda, aki most lenne százéves, egy emberöltőt töltött az Újvidéki Rádióban. Szerényen, valami mélységes elhivatottsággal tette a dolgát. Rádiózásunk első úttörőivel, legendás újságíróval, nagyon hamar nevet, rangot teremtett az Újvidéki Rádiónak. Ugyanis már az indulásnál a tájékoztató műsorok hitelessége volt az, amelyre felfigyeltek, nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem a szomszédos országokban is. Szimin Bosán Magda meg is jegyezte: „Létérdekű híreinket, közleményeinket szinte lesték az emberek, nemcsak itthon, hanem főleg Magyarországon, Romániában és Csehszlovákiában is… Ez volt az az idő, különösen a sztálini érát követő években, amikor naponta száz és száz levelet kaptunk bel- és külföldről egyaránt!”
Ezúttal azonban terjedelmesebb formában igyekszem szólni a Rádiószínházról, amelynek születését, az első perctől kezdve, Szimin Bosán Magda nemcsak szorgalmazta, hanem meg is valósította! S a Rádiószínház társulata hamar megtalálta a helyét az elektronikus média különös, de mégis vonzó világában, és létjogosultságát néhány esztendő után már azok sem kérdőjelezték meg, akik kezdetben talán fenntartással fogadták a megalakulását. Szimin Bosán Magda azonban nemcsak létrehozta a Rádiószínházat, hanem annak erőteljes kibontakozásában is meghatározó szerepet töltött be. Így, például, már az indulásnál a nyelvi igényesség volt az, amit a társulat minden tagjától elvárt. S itt kell mindjárt megemlíteni, hogy Szimin Bosán Magda már közvetlenül az Újvidéki Rádió megalakulása után kapcsolatot teremtett a Magyar Rádióval (s ezt a kapcsolatot nagyon hamar őszinte, igaz barátság jellemezte) aminek köszönve már jött is ide hozzánk, Újvidékre, a rádióhoz, a Magyar Rádió egyik kiváló szakembere, Fischer Sándor, aki főleg a bemondókkal, rádiós riporterekkel, a színészekkel foglalkozott. S ugyancsak rádiózásunk segítségére jött Deme László, Benczédy József, Lőrincze Lajos.
S hogy Szimin Bosán Magda mennyire komolyan vette a nyelvi tisztaságot, bizonyítja az is, hogy felkérte Ágoston Mihályt, a mi ismert neves nyelvészünket, egyetemi tanárt, hogy nyelvi szempontból kapcsolódjon be a Rádiószínház társulatának a munkájába. És a tanár úr jött, és közel egy esztendőn keresztül dolgozott velünk, színészekkel. S őszintén bevallom, hogy mi nemcsak tiszteltük a tanár urat, hanem végtelenül becsültük is, és örömmel dolgoztunk vele. És őriztük nyelvünket, annak tisztaságát, hangzásának épségét! S a Rádiószínház ezzel a nyelvi igényességgel járta be nemcsak a Vajdaságot, hanem az anyaországot is!
Szimin Bosán Magda, „A Novisad-i Rádió nyilvános műsorai 1955–1975 között” című, közel 100 oldalas kiadványában, (Bosán Magda „füzetnek” evezte a kiadványt) többek között a nyilvános műsorok jelentőségéről írt. Így, például, megjegyzi: „A rádió dolgozói, újságírói, művészei ismeretlenek maradnak a hallgatóközönség előtt, nehezen válnak népszerűvé. Ezért törekszenek ma a rádióállomások műsorosztályai arra, hogy helyszíni közvetítésekkel, terepi riportokkal, sok ember megszólaltatásával, de leginkább nyilvános szórakoztató, kulturális és zenei műsorokkal, közvetlen kapcsolatba kerüljenek a hallgatókkal. Rádiónk igazgatósága időben felismerte ezt a tényt és újságírói, zenei szerkesztőségei kezdettől fogva igyekeztek Vajdaság helységeiben, sőt az ország határain túl is, minél több nyilvános fellépést szervezni.
És ugyancsak az említett kiadványban, „füzetben” írja Szimin Bosán Magda: „A rádió színészegyüttesének létezése is sürgette a nyilvános műsorok státuszának megoldását. A rádiószínészeknek, hogy művésszé fejlődjönek, életbevágóan fontos volt a publikummal való közvetlen kapcsolat. Végül, 1965 decemberében, az M-stúdió megnyitása, egy szisztematikus zenei és drámai tevékenység kezdetét jelentette!”
Szimin Bosán Magda értékteremtő munkásságát nem szabad elfelejtenünk. Példaképül szolgálhat azoknak, akik rádiózásunkat, és immáron televíziózásunkat éltetik. Mindenekelőtt nyelvünk, anyanyelvünk iránti elhivatottságát kell (kellene) figyelembe venni. A nyelvi igényesség mellé kellene felsorakoznia mindazoknak, akik a rádióban és a televízió műsoraiban, a nyilvánosság előtt megszólalnak. Igen! Szimin Bosán Magda, a maga végtelen közvetlenségével, szerénységével, hűségesen, egy emberöltőn keresztül, magyar nyelvű rádiózásunk, eggyé kovácsolódott nagy „családjával” az Újvidéki Rádiót olyan rangra emelte, amelyre méltán büszkék lehetünk.
