Az ÉMPE nemrég lezajlott Szabadkai Nyári Akadémiáján az űrkutatásról is szó volt. Lehetőségek az oktatásban, az iskolapadtól a világűrig címmel dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos tartott előadást, aki egyebek közt azt taglalta, hogy a technológia milyen nagy szerepet tölt be az oktatásban és a mindennapi életünkben, de szólt az űrkutatásról, a műholdakról, az újabb programokról és arról is, hogy ezekben miként vehetnek részt a diákok.
– Néhány évtizede még azt gondolhattuk, hogy a világűr egy érdekes dolog, jó vele foglalkozni, de oly sok minden más is van a világon. Közben pedig ez a terület valahol észrevétlenül, a mélységekig integrálódott az emberiség tevékenységébe, a világgazdaságba és a társadalmainkba is. Ha most ezt az ún. lábat hirtelen kirántanánk az emberiség alól – és ne is gondoljunk feltétlenül emberi ügyködésre –, például a Napnak váratlanul lenne egy erős kitörése, amely a Föld körüli térséget érintené, ettől pedig használhatatlanokká válnának a műholdjaink, akkor az jó nagy bajt okozna. Ha akartuk, ha nem, ezek az eszközök megváltoztatták a világot körülöttünk. Fontos tehát felkészíteni a gyerekeket, hogy nekik ebben a társadalomban kell helyt állniuk, és megtanítani őket arra, hogy az új technológiai eszközökkel helyesen bánva, egy sokkal jobb világot építhessenek. Ma már nem kérdés az, hogy akarunk-e foglalkozni az űrtevékenységgel. Ezt ránk kényszeríti az élet akkor is, ha nem tetszik nekünk. A Szputnyik–1 műholddal, 1957 októberében az emberiség elérte a Kármán-vonalon túli térséget. Tizennégy hónap múlva, 1958 decemberében Eisenhower amerikai elnök beszéde már műholddal jutott el a világűrbe. Valószínűleg akkor még az amerikai társadalom sem fogta fel, hogy az emberiség ezzel egy történelmi küszöböt lépett át, és mennyire fontos szerepet töltenek be azok, akik az első műholdakat a pályára állították. Létrejött az ún. műholdas távközlés, és megszületett az is, amit az angol zsargonban úgy nevezünk, hogy Global Village, a globális vagy világfalu. Összement alattunk ez a bolygó, olyan mértékben, mint még soha azelőtt. Ha belegondolunk, korábban birodalmak emelkedtek fel vagy süllyedtek el, ha megkaptak vagy nem kaptak meg egy-egy információt. Ez az, ami végérvényesen megváltozott. Most nem is űrkorszakban élünk, hanem űrkorban, mert a korszaknak talán van eleje és vége, de a kor elindul, és nem látjuk a végét. Amikor a fiataloknak tartok ismeretterjesztő előadást, mindig elmondom, hogy előttük is születtek emberek, és a világ nem velük kezdődött. Nincs azzal baj, ha ők ezt így gondolják, ez a fiatalság energiája, ennek örülni kell. Viszont tudniuk kell azt is, hogy semmi sem történt meg magától. Azt, hogy egy okostelefon, valójában egy számítógép lapul a zsebünkben, amin keresztül az internettel egyből elérjük a világ minden pontját, nem egy csettintéssel értük el. Ha mondjuk, Bangladesben születik egy kétfejű borjú, akkor azt reggelre már mindenki tudja a világon. Őrületes információ-robbanásban élünk, de ez nem egyik napról a másikra történt, hanem évezredek alatt, tudósok egymás munkáját folytatva, adott esetben kataklizmák közepette is folyamatosan építették az emberiség tudását. És ettől vált elérhetővé a világűr a mostani generációknak – fejtette ki Ferencz Orsolya, aki azt is taglalta, hogy a technológiát nézve valójában milyen világban élünk.
– Ez már nem a mérnökök világa, ezt villamosmérnökként is mondom, persze továbbra is nagy szükség van a mérnökökre, de ez egy interdiszciplináris terület. A természettudományoktól indultunk, mostanra pedig ott tartunk, hogy majdnem akkora vagy még nagyobb szükségünk van például felkészült közgazdászokra, hiszen egy teljesen új típusú világgazdasági szerkezet áll előttünk, ahol egészen másmilyen szabályok lesznek érvényesek, mint a földfelszíni gazdaságban. Nagyon nagy szükségünk van a felkészült jogászokra is, akik értik azt, hogy mivel állunk szemben, és tudják azt, hogy jogilag hogyan lehet ezeket a kérdéseket szabályozni. És nagy szükségünk van a társadalomtudósok válaszaira, mert egy megváltozott szerkezetű társadalmat hozott létre ez a technológia. Nem a mérnökök vagy a plazmafizikusok fogják megválaszolni azt, hogyan kell egy társadalmat felépíteni, amikor ilyen elképesztő technológiai eszköztár áll a rendelkezésünkre. A biztonságpolitikában is fontos, mostanra a nemzetek szuverenitásának a sarokkövévé vált az, hogy az országok rendelkeznek-e ilyen technológiával vagy sem. A 21. század kincse az adat, az adatot továbbítani kell, valahogy eljuttatni, ahhoz pedig technológia kell. Ennek az évszázadnak a kulcsa a technológia birtoklása, az értése és a használása. Azt is látjuk, hogy egy új versenyfutás zajlik a Holdért. Ez az emberiség következő kontinense. Mit csinálunk a kontinensekkel? Emberi szokások szerint gyarmatosítjuk, és ezt fogjuk most is tenni. Lehet ezen vitatkozni, azt mondani, hogy nem szép dolog. Mérnökként nem vagyok abban a szerepkörben, hogy morálisan megítéljem, helyes-e az, amit az emberiség tesz. Csak azt tudom megmondani, hogy az emberiség meg tudja-e tenni, erre pedig a válaszom az, hogy igen. A Holdért való versenyfutás tulajdonképpen sosem ért véget, csak alábbhagyott a nyugat részéről, és az emberek is kicsit beleuntak. Most már pedig nem csak Amerika és Oroszország (anno Szovjetunió) versenyez a Hold birtoklásáért, megérkeztek más szereplők is, Kína, India, arab országok, Izraelnek önálló holdprogramja van. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy amikor azt látjuk, hogy egy tízmillió fős országnak megéri az űrtevékenységet magas szinten művelni, akkor Magyarország vagy a Kárpát-medence más országai jogosan formálnak-e igényt arra, hogy részesei legyenek ennek a történetnek. Úgy gondolom, hogy igen, jogosan. Kitűzhetünk magunk elé célul reális űrprogramok megvalósítását, és ezt tette a magyar kormány, amikor 2021-ben elfogadta a nemzeti űrstratégiát – hallottuk Ferencz Orsolyától, akinek elmondása szerint ez érinti a pedagógusokat is.
– A HUNOR-programban (Hungarian to Orbit), 2025 elején tervezünk egy magyar űrhajóst eljuttatni a nemzetközi űrállomás fedélzetére, és az ő programja az oktatás részét is képezné. Azt szeretnénk elérni, hogy a Kárpát-medence minden iskolájából egyszerre legyen kapcsolható az űrállomás, és így lehessen megtartani például egy-egy fizikaórát – tudtuk meg Ferencz Orsolyától, aki kitért arra is, hogy képzéseket és több programot is terveznek tartani.
– Űrlabor programot hoznánk létre középiskolásoknak, izraeli mintára, ahol a diákok kisméretű műholdakat építenének. Izraelben nyolc műholdat építenek évente középiskolások, fel is lövik őket és ezek működnek. Óriási feladat előtt állunk, és ebben mindenkire szükség van, igyekszünk is megadni az oktatásban a szükséges segédanyagokat. Ez nagyon fontos lehet, gondoljunk csak bele abba, hogy a Covid idején mekkora szerepe volt a technológiának a távoktatásban és a távmunkában. Ezek részben műholdakon keresztül zajlottak. Az is kiderült, hogy e technológia nem csak nagy általánosságban fontos egy-egy gazdag ország számára. A technológia nélkül már most a járvány idején teljesen összeomlott volna a világgazdaság – hallottuk Ferencz Orsolyától, aki azt is mondta, hogy minden, amit elindítanának, azt kiterjesztenék az egész Kárpát-medencére, mert azt szeretnénk, ha minden magyar oktatási intézmény számára hozzáférhető lenne.
