A múlt szombaton Szivácon a 130 éve született és 90 éve elhunyt Szenteleky Kornél költő, író, szerkesztő, műfordító, irodalomszervező, orvos munkássága, emléke előtt tisztelegtek a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság szervezésében.
A Bazsalikom-díjat Brenner János vette át szerkesztői, konzultánsi és lektori munkásságáért, amelyet Agárdi Gábor, a Pannon RTV igazgató-helyettese méltatott.
Agárdi Gábor: Fej és szív
A magyar haiku legnagyobb alakjának, írónak, költőnek, drámaírónak Fodor Ákosnak a gondolatait idézném:
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra...
A szerkesztő ezt teszi nap mint nap. Iróasztala felett görnyed, izzad, a szerzőnek vagy a megrendelőnek pedig nem ígér mást, csak azt amit Winston Churchill ígért a harcba induló briteknek: vért és verejtéket. Nem hiába mondja a mindenkori humorista, hogy nincs idő a gólörömre. Hiszen a siker után jön a következő feladat, azután sorra a többi. A szerkesztő, a műfordító személyét pedig Mihail Eminescu soraival is jellemezni lehetne:
S fölemeltelek, drága társ,
Hogy messze láss, hogy messze láss!
Ugyanis a jó szerkesztő gyomlál, ás, alapoz, épít és teremt. S mindenekelőtt felemel, alkotót és befogadót, abból szoborva amit kap.
Mindez elmondható a Bazsalikom-díj idei kitüntetettjéről, Brenner Jánosról. Az indoklásban szerepel, hogy a szerb–magyar középszótáron végzett szerkesztői munkájáért, ennek elektronikus verzióján való közreműködéséért, Györe Géza A horvát és a szerb irodalom magyar recepciója című, 6500 tételt és 3000 nevet tartalmazó, két évszázadot felölelő bibliográfiájának szerkesztéséért, illetve a magyar–szerb frazémaszótáron végzett jelenlegi munkájáért, valamint több szerb–magyar, magyar–szerb tankönyv, kézikönyv, tanári kézikönyv, szótárfüzet szerkesztői, konzultánsi és lektori munkásságáért. Sorolhatnánk.
Kós Károly író, építész mondta, hogy: Valakinek itt kell lenni, akinek feje is van és szíve is. János pedig mindkettővel rendelkezik.
Kálóci Karola
Brenner János: A könyv mögött*
Kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Bazsalikom-díj odaítélése kapcsán mindazoknak, akik támogatásukról biztosítottak. Örömmel tölt el a díj, valamint a köszöntések, gratulációk, amelyeket az elmúlt hetekben kaptam.
Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy ezt a díjat a mai napon nem műfordítói tevékenységért ítélték oda, hanem szerkesztőként kaptam meg. Olyan emberként, aki „szerkesztői magányba” burkolózva a szerző – ha úgy tetszik: a (mű)fordító – és a könyv mögött bújik meg, amennyire csak lehet: észrevétlenül. Ha pedig valóban képes arra, hogy ne magát helyezze előtérbe, akkor lesz igazán sikeres egy kiadói-kiadási együttműködés, amelynek eredménye a nagybetűs KÖNYV.
Tagadhatatlan tény, hogy többéves szerkesztői-kiadói munka kellett a Burzan–Kacziba-féle Szerb–magyar középszótár munkálataihoz; e szótár elektronikus verziójának előkészületeihez; az Andrić Edit tanárnő által összeállított magyar–szerb frazématár munkáihoz; de még idesorolhatjuk Györe Géza igen terjedelmes bibliográfiáját, amely a horvát és a szerb irodalom magyar recepcióját összegzi több ezer tételben. Ezek mellett amolyan felüdülés volt egy-két szépirodalmi művel foglalkozni, szakkönyvet, publicisztikai kiadványt, képzőművészeti albumot szerkeszteni. Ám e könyvek kapcsán azzal foglalatoskodhattam, amit igazán szeretek, ami igazán közel áll hozzám.
Feljebb magányról és kiadói-kiadási együttműködésről beszéltem. Nemcsak a szerkesztő kap most díjat, hanem – úgy érzem – ez a díj azoknak is szól, akik szintén egy-egy könyv mögött dolgoznak, és a nevük, munkájuk sosem vagy ritkán kerül előtérbe.
Szóljon tehát ez a díj a műszaki szerkesztőknek, a lektoroknak-korrektoroknak, a jogi-pénzügyi személyzetnek, a forgalmazóknak, támogatóknak, és végül, annak a személynek is, aki lehetővé tette a munka zökkenőmentes, zavartalan elvégzését. Csak ilyen együttműködés és légkör eredményezhet jó könyveket. Olyan könyveket, amelyeket akár a jövőbeni Bazsalikom-díjasok vehetnek kezükbe, adott esetben az ő munkájuk megkönnyítése céljából.
*Elhangzott Szivácon, a Szenteleky-napon a Bazsalikom-díj átadásakor
Nyitókép: Kálóci Karola
