A Híd Irodalmi Díj bírálóbizottsága mérlegelve a vajdasági magyar könyvkiadás 2022. évi produkcióit szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy a 2022. évre szóló Híd Irodalmi Díjat Lovas Ildikónak a Szép Amáliák című, a Forum kiadó gondozásában megjelent regényéért és Maurits Ferencnek az Arcversek-vázlatok egy mappához címet viselő, szintén a Forum által megjelentetett verseskötetéért ítélte oda.
EREDETI PRIZMATÖRÉSBEN
A zsűri értékelése szerint Lovas Ildikó Szép Amáliák című, a szó minden értelmében nagy regénye, amellett, hogy tényirodalmi alkotás, egyben társadalom-, kultúr- és helytörténeti könyvépítmény is.
Olvasása közben a valóságunk míves elmesélésének dimenziójában érezhetjük magunkat.
A cselédregény szereplőinek kisebbségi sorspoémái egyként szólnak a huszadik századi nemzettest megküzdéseiről is.
A feldolgozhatatlan(nak tűnő) transzgenerációs traumák szavakká hevülnek, a kimondás felold(oz)ást nyújt, mert, idézem:
„A leírt szavak nem történetet írnak, hanem alakítják a történetet – ki gondolta volna, hogy a kettő között nemcsak éles, de átjárhatatlan a távolság?”
Tehát a nagybetűs író jelent teremthet, de legalábbis alakítja azt. Ilyenformán a Szép Amáliák a val(l)óság jövő(nk)be mutató-kutató könyve.
A külső tény(ező), tényerő, hogy a szerző mögött most is, e könyv esetében is nagy vagy talán minden eddigi előtanulmányánál hatalmasabb kutatómunka van, és ugyancsak a tőle megszokott módon alázattal viszonyul a témához. ,,Közeli” helyszínek Zombor, Apatin, Bácstóváros és az ,,örök város”: Szabadka. Jellemzi a művet a legalább három rétegű regényszerkezet, a kollektív traumatematika: hogy egy nép elszakad, visszakerül, majd ismét elcsatolódik…önmagától…? Szép Amália meg Schön Amália és a főhősök generációs lenyomatai, vagyis a kilencszázas évek női történetei, nemcsak önmaguk elmesélései, hanem nemzet-, sajtó-, meg társadalomtörténetek, sok-sok lágy poézissel is, úgy mint például ez a szövegkép:
,,Másnap, április 12-én, nagyszombaton megérkeztek a magyar csapatok Szabadkára. Ez senkit sem ért meglepetésként, hiszen már nagypénteken megindult a támadás, ahogyan a szerb hadsereg hátrált, úgy hatoltak előre a magyarok. A tavaszi táj pedig, a Ferenc-csatornától egészen le Újvidékig békésen tűrte a testén vonuló seregeket.”
A regényjelleg, meg sok minden más vonulat mellett tanulmánykötetet is díjazunk most a Szép Amáliákkal.
Lovas Ildikó nálamnál szakavatottabb méltatója, Bordás Győző ezt a könyvet – idézem: ,,a vajdasági magyar tényirodalom nagyregényének” nevezi.
Valóban, kívül, belül súlyos erejű könyvről van szó.
A cseléd, helytelen, mégis bizonyosképpen ,,helyes” félreolvasásban családregény ,,a 20. század traumáira abból a szempontból is rávilágít, eredeti prizmatörésbe helyezi azokat, hogy a különböző irányzatok, a karrierút lehetősége hogyan tereli szereplőinket szociáldemokrata meggyőződésből egy káderéletútba” – fogalmaz könyvismertetőjében Tóth Eszter Zsófia.
Egyet tudunk érteni azokkal, a nem csak szakmai, hanem értő olvasói véleményekkel is, amelyek Lovas Ildikót bátor írónak nevezik. Egyrészt nagyívű, nem csak mostani regényvállalkozásokért, vállalásokért, másrészt pedig tűpontos és fontos meg sodró felvetéseiért is, amelyekből hadd hangozzék el néhány itt:
„Úgy fogunk elmúlni a világból, hogy háborúk és forradalmak közt akadtak békés perceink.”
„Csak addig nem fontos, miből vagyunk, amíg nem tépnek ki belőlünk egy darabot, felmutatva a vértől csepegő belsőséget: na, milyen a zsigereid nélkül?!”
,,Nem tudom, mi van velem, de mintha életben akarnék maradni.”
A több idősíkban zajló és a síkok között virtuózan mozgó cselekmény nemcsak visszanézésre, összenézésre készteti az olvasót, hanem előre is mutat. A cselédsorba álló, abban élő nők múltbéli (és személyes emlékeimről a Doroszlóról Zomborba ,,szógáni” járó asszonyok még élénken bennem élő, valós) képéről elém vetítődik a mintegy modern kori cselédség, a napjainkban külföldi vendégmunkára járó, beteg-, idősápoló asszonyok (nem ritkán lányok) személye. Hasonló feltételek: idegenbe költözés, a háztartás ellátása, jelenlét 24 órában, cserébe koszt és kvártély… Múló idő, az önmagát újra játszó, a magára visszautaló történelem riasztó jelenségei, észlelései ezek… Ugyanakkor addig biztosan nincs mitől tartanunk, amíg a leírt szavak teremtő és formáló erejében bízni lehet. Ezt a hitet köszönve a magam és a bírálóbizottság többi tagja nevében is szeretnék gratulálni Lovas Ildikónak a Szép Amáliák című kötetért, most átadásra kerülő Híd Irodalmi Díjhoz! – áll L. Móger Tímea, a zsűri tagja méltatásában.
SZÖVEG ÉS KÉP PÁRBESZÉDE
Maurits Ferenc a hatvanas évek óta a vajdasági magyar művészeti élet meghatározó alakja. Számos képzőművészeti-irodalmi kötet, album szerzője.
Szombathy Bálint szerint „Maurits Ferenc megjelenésével tartalmi-formai minőségét tekintve egy új, a nemzetközi művészet standardjaira közvetlenül kapcsolódó és helyi előzmények nélküli egzisztencialista irányzat jelenik meg a délvidéki magyarok művészetében.”
A művész, mint ahogy Bányai János írta róla, több mint negyven éve, „ősidők óta rajzolja és írja, festi és gondolja ezt az életrajzot, ezeket a remegő vonalakat, mintha csak más sem lenne az egész élet, mint kísérlet ennek az ősgubancnak a felfejtésére”.
A vonalak poétikáját írta meg Maurits Ferenc Arcversek – vázlatok egy mappához című kötetében, mellyel a 2022-es év vajdasági magyar könyvtermésének legkiválóbbjai között található, a Híd Irodalmi Díj kitüntetettje. A négy ciklusra tagolt kötet rajzok és versek találkozásaként életműve emblematikus elemeit vonultatja fel, mindegyikhez egy verset kapcsolva. A képek és versek együtt hatnak, együtt értelmezhetők. A rajzok és a lecsupaszított nyelvezet, a letisztult szöveg és forma párbeszéde továbbgondolásra késztet bennünket. Maurits Ferenc művészetével újabb dialógusokat és távlatokat nyit meg a kortárs vajdasági magyar irodalom értelmezésében. Gratulálunk a Díjhoz! – írta laudációjában Lódi Gabriella, a zsűri tagja.
* Elhangzott december 27-én a díjátadó ünnepségen
Nyitókép: Virág Gábor, Lovas Ildikó, Maurits Ferenc és Saigmeister Peity Laura, fotó: Ótos András
