Közhely manapság, hogy azt mondják, ezek a kamaszok nem tudnak mást, csak a mobiltelefonjukat nézni, holott ezért nem ők a hibásak, a technicizált társadalom, és a felnőttek által felépített társadalom löki őket ebbe a viselkedésbe.
Az atomizáltság
Gyakori vélekedés, hogy a mobiltelefon atomizálttá teszi a társadalmat, és az embereket. Ha jól belegondolunk, ez nincs így. Az, hogy ki mennyi közösségi életet él függ a belső szükségleteitől és a környezet kínálta lehetőségektől is. A történelem során bármilyen társadalom is volt, mindig éltek benne emberek, akik megvoltak magukban, és a mobiltelefon helyett az eget, a füvet, a rovart, vagy a madarakat és ki tudja még mi mást néztek. A közösségben pedig a mai fiatalok sem a mobilt nézik akkor, ha érdekli őket más. Gondoljunk csak bele, hányan járnak fesztiválokra, koncertekre és hasonló közösségi helyekre, sőt ezért sokszor nem is keveset fizetnek. Ez inkább azt mutatja, hogy éhezik egymás társaságát, és így lenne máskor is, ha a társadalmi sablonok nem szorítanának mindenkit egy szűk útvonalra.
A felnőtt generációk ismerik ennek a súlyát, amikor a munkahelyi és az otthoni rutinokról van szó, hiába akarnának többet szórakozni, barátkozni, a munkahely, és az otthoni munka egyfajta monotóniába szorítja őket. Nem véletlen, hogy az így élő felnőttek a kamaszokat is monotóniába szorítják. A monotóniából a felnőttek is a mobiltelefonjukkal szoktak kilépni, de az is gyakori eset, hogy rágyújtanak egy cigarettára, esetleg találnak valami TV műsort amit érdemes nézni (miközben esetleg nagyokat káromkodnak a reklámok miatt). Észre kellene venni, hogy a kamaszok mobilhasználatának a társadalmi valóság az oka. A mobil által visszajelzést tudnak kapni egyből, a reklámokat pedig el tudják kerülni miközben a távoli baráttal beszélgetnek. Sőt a mobil eszközök közelebb is tudják őket hozni egymáshoz, amikor általa egy beszélgetést, szórakozást egyeztetnek. Voltaképpen a felnőttek is erre vágynak, de nincs meg hozzá az eszközük, vagy nem tudják használni, vagy a nagy rohanásban elvesztették az ismerőseiket, barátaikat. A felnőttek jó része is kapcsolattartásra használja a mobil eszközöket, egy részük még arra is, hogy tudja merre van a gyereke. A mobil telefon tehát nem atomizálja a társadalmat, hanem ellenkezőleg sok kapcsolatot tesz élővé.
A kamaszok egyébként is keresik magukat, helyüket a világban és nem nagyon kíváncsiak a szüleikre, ez így van rendjén. Ha nem lennének okostalefonok, akkor sem lennének bőbeszédűbbek, és akkor is kizárnák a szüleiket az életük bizonyos részeiből.
Én úgy látom, hogy nem az okostelefonok hozták létre az atomizáltságot, hanem az atomizáltság egyik tünete a mobiltelefon használata.
A rajt-cél élet
A ma embere egy rajt-cél életmódban él. Az odaérés, vagy elhalasztás stresszében. Ez vonatkozik a kamaszokra is. Reggel általában szól az ébresztő, és aztán a reggeli rutinoknak időre meg kell lenniük, hogy az iskolába pontosan oda lehessen érni. Pedig még a közmédia is a nézhető műsorokat nagyon későn vetíti. Mintha az lenne a célja, hogy másnap kialvatlan tömegek kószáljonak a munkahelyükön vagy az iskolában. Így a kialudt, vagy kialvatlan fiataloknak sokszor a buszra kell rohanni, majd várakozni a járműre, hiszen az van, hogy egy perc késés jobb esetben 30 perc késést jelent, rosszabbik esetben akár órákat is, tehát jobb odaérni előbb és várakozni egy kicsit. Ám a várakozásnál nincs inproduktívabb dolog bárki meghallgatna ilyenkor egy dalt, vagy megnézheti, mi van a közösségi médián. A várakozás után a kényelmetlen és büdös buszokban való zötykölődés következik, ha sikerül ülőhelyet találni és nem bömböl valami zene, akkor itt is értelmes időtöltés a monil által élhető közösségi, vagy figyelemeltérítő élet.
pixabay.com
Az élet egyébként tele van napi, heti, havi, és éves rajt-cél helyzetekkel. Ráadásul ezek olyanok, hogy az ember érdemben nem hathat rájuk. Vegyünk egy példát: a fiatalok, amikor elindulnak a szomszédos országba megnézik, hogy mennyit kell várakozni az egyes határátkelőhelyeken. Ezt 30 és 50 éve is megtették volna az akkori fiatalok, ha lett volna rá módjuk. Ezen kívül van olyan online csoport is, amelyben egy autóvezető, aki egy frekventált cél felé megy, közzé teszi, hogy hány szabad férőhely van az autójában. Ezt a viselkedést nem a mobil telefonok hozták létre, hanem az, hogy az autós és az utazó fiataloknak is kevés a pénze.
Ezen kívül a kamaszokat a társadalom működése egyszer „összetrombitálja”, máskor „szétzavarja”. Mintha nem volna igény a stabil közösségekre. Ráadásul a középiskolások jelentős része már végleg letett arról, hogy valamit is akarjon az iskolától, hiszen soha nem kapta meg az empatikus odafigyelést és a kitüntetett figyelmet. Régen ezt a problémát úgy oldották meg, hogy kifelé bámultak az ablakon, vagy a padban képregényt olvastak esetleg sugdolóztak, vagy IX-OX-ot játszottak óra közben (Én mindezeket csináltam). Tehát az iskolai unalom problémáját sem a mobiltelefonok hozták létre.
Az idősebbek biztosan emlékeznek rá, hogy milyen ambivalensen várták az iskolakezdést szeptemberben. Egyrészt véget ért a szép nyári élet, másrészt pedig találkoztak az ismerősökkel. A mobil telefonok segítenek áthidalni az ilyen kommunikációs gátakat, és általuk bármikor találkozhatnak a baráttal ismerőssel, ha éppen ahhoz van kedvük.
Egyszóval amikor a felnőtt társadalom azon filozofál, hogy a kamaszok miért bújnak a mobiljukba, akkor arról is el lehetne gondolkodni, hogy kik és milyen társadalmakat hoztak létre.
A mobil kapcsolatok megkerülhetetlensége
A mai fiatalok nem buták, pontosan látják milyen életet élnek a szüleik, ami egyáltalán nem vonzó számukra. Azt is sejtik milyen élet vár rájuk, ami ellen bizonyára úgy érzik, nem tehetnek, így értelmesebb dolognak tűnik, ha nem foglalkoznak vele. A mobil telefonozás pedig egy menedékút is a valóság elől is. Régen is voltak ilyenek, a gombfocizás, a bélyeggyűjtés, jelvénygyűjtés és hasonlók. Esetleg megírták a gondolataikat a „kedves naplómnak”. Ezen kívül a kamaszok, társat is keresnek maguknak, ami jóval könnyebb volt néhány évtizede. A ma társadalma ebben nem segít nekik. Egészen régen a farsangi időszakban, valamint az idős asszonyok aktív hozzájárulása mellett igyekeztek összehozni a fiatalokat. Ez után a már javarészt urbánus közegben voltak a diszkók, ahol nézelődni és ismerkedni lehetett, ma már ezek is kimentek a divatból. A mai világ azt is eredményezte, hogy szinte nem tudnak együtt szórakozni a különböző generációk, de a fiatalok sem, mert általában nincs sehol ilyen hely. A virtuális közösségi oldalak ilyen értelemben segítséget nyújtanak, tehát miért ne használnák ki ezt a lehetőséget.
Az okos telefonok tehát eszközök, amelyeket emberek használnak, hogy saját igényeiket kielégítsék. Ezek az igények a mobil eszközök nélkül is léteznek. Ha a való élet érdekesebb lenne, akkor kevesebbet használnák őket. Vagyis a mobiltelefonok használata és a társadalmi sivárság egyenes arányú összefüggésben vannak. És a sivárságért általában a mai világhelyzet a felelős, azok a nagy társadalmi folyamatok, amelyek szétszaggatják a közösséget, és atomizálják az embereket. A mobilhasználat nem az ok, hanem a tünet.
Nyitókép: pixabay.com
