A Pendergast-sorozat hetedik epizódjának magyar fordítására mindössze öt évet kellett várni, ez az átfutási idő korábban hosszabb volt, az írópáros népszerűségének növekedésével később egyre rövidebb lett. A regény eredeti címe The Book of Dead, vagyis a Halott könyve1, ebből lett magyarul Elátkozott völgy2, ami korántsem baki, hiszen Gieler Gyöngyi az angol műfordítók egyik legpontosabbja, nagyon is megalapozottan módosított a regény címén. A megtalált ereklye, meg az Ereklyetartó után már unalmas is lett volna egy tárgyról, egy könyvről (ami voltaképpen nem is könyv) elnevezni az újabb epizódot, még ha történetesen a halott(ak) könyvéről is esik benne szó.
A halott ebben az esetben egy egyiptomi fáraó. A regény olvasása előtt érdemes felidézni emlékezetünkben, hogy a XX. század elején egy Howard Carter nevezetű brit régész a Királyok völgyében (hoppá, gondoljunk a magyar címadásra!) felfedezte az időszámításunk előtti XIV. században uralkodott Tutanhamon fáraó temetkezési helyét. Egy nemesember finanszírozta a munkát, ami során Carter nyolc év kutatás után, 1922-ben feltárta a 3300 évvel korábbi uralkodó sírját. És ekkor terjedt el a fáraó átkáról szóló történet, ami számos regényes és filmes feldolgozást ért meg a későbbiekben.
Történt ugyanis, hogy a múmia mellett kincseket rejtő sírkamra feltárását követő egy év alatt szepszisben meghalt az expedíciót finanszírozó Lord Carnavorn meg még 26 személy az ásatáson résztvevők közül. A haláleseteket a sírkamrában évezredeken át szunnyadó mikroorganizmusokhoz, a mumifikálás során használt gyolcsokhoz, illetve a színhelyen feltételezett erős radioaktív sugárzáshoz kötötték, de a fáraó átka lett a legnépszerűbb elmélet. Ami meg azért nem helytálló, mert az expedíció 26 tagja közül 20 még tíz év múltán is életben volt, a Lord után a fáraó álmának megzavarásáért leginkább felelős Carter 16 évvel élte túl az „évszázad legnagyobb felfedezését”.
Ám miként működhet a fáraó átka, ha egy egyiptomi uralkodó sírkamráját teljességében egy amerikai múzeumba hurcolják? Ha már (a sorozatban ismét) múzeum, akkor ott van a bájos Nora Kelly, aki később a New York-i Természettudományi Múzeum régészeti osztályának vezetője lesz, és ott sertepertél Constance gyámlányával Pendergast „nagyon különleges ügynök”, akit nyomban gyilkossággal vádolnak meg és letartóztatnak. Ilyesmi nem gyakori az FBI ügynökei közt, de sorozatvezető regényhősünkkel általában nem szokványos dolgok történnek meg. Az egyiptomi sírkamrát természetesen nem azért szállították át és állították újra össze New Yorkban, hogy ott őrizgessék, hanem a múzeum fő látványosságaként bemutassák a közönségnek, ennek ellenére a bemutatót váratlanul lefújják.
Amikor újra rászánják magukat, még nagyobb felhajtást és pompát terveznek, a tárlat megszervezését Norára bízzák. Az előkészületek során azonban hullani kezdenek a régésznő munkatársai, jó, hogy kéznél van az enciklopédikus tudású jeles múzeumbarát Pendergast, aki a börtönben is jól feltalálta magát.
A regény talán legütősebb része éppen az ügynök börtönben töltött ideje, ahová öccse juttatta mesterkedéseivel, a többi kissé elsikkadt mellette, van itt bomlott elme, gyilkosság, üldözés és feszültség, családon belüli konfliktus és dráma, sőt tragédia, de olykor mintha üresen járna a malom. Preston és Child olyan szerzőpáros, amely mindent szeret tudni témájáról, és ebből minél többet átadni az olvasónak. Az ő fejük sem káptalan, ezért alaposan utána szoktak járni a dolgoknak. Egyiptom témájában nem nyújtották a maximumot, többet is elárulhattak volna a három évezreddel ezelőtti világról, vallásról, babonáról, mágiáról, vagy csak én olvastam volna (még) többet ezekről. Még a múzeumi tárlat leírása is kissé laposra sikerült, amihez képest a technikára és a technológiára utaló kitérőik remekbe szabottak. Annyit viszont megkapunk tőlük a témáról, amennyit egy krimiolvasó megérdemel. Talán annál többet is. Ám nem is időzhettek sokat a szerzők a régmúltban, hiszen üldözőbe kellett venni Pendergast gonosz lelkületű öccsét, akivel Constance, az FBI-ügynök gyámleánya némi, gyermekáldással járó szerelmi liaisonba keveredett, és az üldözés Európán át Szicíliába vezet, és ott ér véget, miként a sorozaton belüli három részes ciklus is. Pendergastra újabb rejtélyek és sorozatgyilkosok várnak a sorozat folytatásában.
Annak ellenére, hogy ez a könyvajánló nem sikerült a leglelkesítőbbre, jó és izgalmas, érdekfeszítő, mozgalmas a regény – a hiba oka abban kereshető, hogy már sokat olvastam a Preston–Child szerzőpárostól, és ennek tükrében az Elátkozott völgy nem került a ranglistám élére. Miként a végére sem.
(A szerző megjegyzése: mindazok a könyvek, amelyekről ebben a rovatban írok, megjelenésük idejétől függetlenül üzleti forgalomban vannak, beszerezhetők.)
1 Pontosabban az egyiptomi Halottak Könyvéről van szó, ami a túlvilágban segít eligazodni imák és a leselkedő szörnyek titkos nevének felsorolásával, ami nem könyv, hanem a sírkamra falán feltüntetett emlékeztető utasítás.
2 Egy névelő különbséggel létezik Michael Mansfield: Az elátkozott völgy című, 2022-ben megjelent boszorkányhistóriája is – ez nem az a könyv.
