Június 4-e a trianoni békediktátum évfordulója, ám manapság a nemzeti összetartozás felemelő napja is. Nem valamiféle csinnadrattás, külsőségekben megnyilvánuló ünnep, hanem egy csendes, bensőséges, szívet, lelket melegítő, méltóságteljes nap.
Néhány soros részletet idézek Semjén Zsoltnak, a Magyar Kormány miniszterelnök-helyettesének 2020. május 25-én, a magyar Országgyűlésben elhangzott felszólalásából: „Tisztelt Ház! A nemzetpolitika legnagyobb tette és a magyar közigazgatás talán legnagyobb vállalkozása a honosítás. Ezekben a napokban ennek különös aktualitást ad egyfelől a trianoni nemzetszétszakíttatás 100. évfordulója, másfelől a kedvezményes honosítás 10. évfordulója.
2010. május 26-án fogadta el az Országgyűlés 98 százalékos többséggel az állampolgársági törvény módosítását, ami a határon túli magyarság számára megteremtette az egyszerűsített honosítás lehetőségét. A számok tekintetében: a Kárpát-medencében az egyszerűsített honosításnak köszönhetően 940 ezren tettek állampolgársági esküt, míg a diaszpórában az állampolgárság-megállapítás lehetőségével élve, illetve hagyományos módon mintegy 160 ezren kapták meg a magyar állampolgárságot. Erre a munkára büszke lehet az Országgyűlés, a magyar közigazgatás, a külhoni magyar szervezetek, az egyházak, önkormányzatok. Az életben, így a közéletben is sok minden mulandó, de a honosítás műve maga a történelem!”
Azt hiszem, nemcsak hiszem, hanem az egyszerű halandó meggyőződéssel vallom is, hogy a honosítás történelmi jelentőségét megkérdőjelezni egyszerűen nem lehet! Nem lehet, mert mint írásom címe is hangsúlyozza: összetartozik az, ami ezer esztendeig összetartozott! S ennek a mondatnak egyértelmű, valós üzenete, a magyar nemzetpolitika legfontosabb tényezője, meghatározója. S hogy ez így van, a magyar Országgyűlés 2010. május 26-án, az állampolgársági törvény módosításával kapcsolatos döntése a bizonyíték! S hogy ez a „módosítás” mit jelentett, azt a magyar nemzet legszebb történetének legszebb fejezete őriz, az a fejezet, amelyet egymillió-százezer honfitársunk fogalmazott meg (eddig)!
Befejezésként, Magyar Örökség díjas írónknak, Dudás Károlynak, a Nem éltünk gyöngyszigeten című könyvéből igyekszem néhány mondatot idézni (a magyar Országgyűlés, 2010. május 26-ai döntése után fogalmazta meg mondanivalóját): „A többség érzi és érti a pillanat nagyszerűségét. Annak a mondatnak a lélektől lélekig eljutó üzenetét, amelyet anyaországunk egyik jeles politikusa az Új kezdet napján, a Kossuth téren – immáron a nemzet terén – fogalmazott meg: „Kilencven keserves esztendő után Isten hozott, Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja...”
Be kell vallanom, hogy amikor először olvastam el ezeket a sorokat, és most is, amikor gépelem, egy kicsit másként is értem, érzem mondanivalóját. Ugyanis a nemzet fogalma és szótári jelentése az arab nyelven egyértelmű a család fogalmával. S ezért aztán, nem tagadom, úgy éreztem, hogy akkor, ott a nemzet terén, anyaországunk, az a Nagy Család, rég nem látott gyermekeit köszöntötte, ölelte magához! És ez a Nagy Család köszönti ezt a mai napot, június 4-ét.
