Csupa ellentmondás a mai, közösségi hálókon, a YouTube-on, tehát a legnépszerűbbnek számító/nevezhető internetes oldalakon fellelhető zenék többsége, sőt, az azokat a hálóra felpakolóik nagyképűsége arcbamászó is tud lenni ám.
Van, amely hollókárogással megspékelt „nyugtató”- lassan-hullámzó-sodró ütemeket vet fel, van, amely azt állítja magáról, hogy ez (999Hz) maga az isteni frekvencia, miközben a józan ész közbeszól: a valódi alfa-agyhullámok 7–14 Hz-esek, nem pedig több száz Herzesek, és a 2.5 vagy még több GHz-en (!) működő átlagszámítógép, amellyel legtöbbünk „el van látva”, vagy 24 órás felügyeletért fizet a mobilszámlával, és saját maga pakolja fel a világhálóra egy piciny beígért, pár „like”-ért, tetszésnyilvánításért a lelkének belső mélységeit.
A „meditatív”, ám teljesen nagy átverésnek bizonyuló, teszem azt: 432 „a szeretet/szerelem” frekvenciájára hangolt két és félórás YT-klipek olcsó digitális animációval „dúsítva”, mint a radiáció, igyekeznek a komputeres grafika előnyeit népszerűsíteni, habár semmi sem természetellenesebb, mint az, amit a viszonylag szolid tempóban (általában), ám ritkábban természeti, ténylegesen szép képekkel illusztrált videoanyagot felvillantani százszorosan.
Hiszen konzumprodukciók ezek is, és köztudott tény – habár sok-sok igen pozitív hatású, például ellazító zongorazene is fellelhető a világhálón –, hogy minden ezer nézettségért cca. 7 dollár jár a feltöltőnek. Van azonban a már említett, nem-hókuszpókuszos, s az önmagát nem harsányan reklámozó, és nem irritáló zenék klubja (azért tárgyaljuk épp a YouTube-on fellelhető zenei tartalmakat, mert ez a legnézettebb „adó”, s a közös nevezőre jutás talán így a legakadálymentesebb. (Olyan, amely képes valóban alfa-szintre lazítani a feszült, munkahelyi gyűrődéstől, a magány gyötrelmeitől megfélemlített, a kényszerű egyedüllét gyötrelmeitől megviselt emberi lelket, amely hajlamos állandóan a jövő köré aggódni lázálmait, megszelídíteni, és ellazítani, egészen a kőkemény egopáncél szép, lassan történő sebhelyoldásától. Igen, ilyen zene is bőven akad az említett csatornán, amelynek nem vagyok hivatott reklámot csinálni, épp ellenkezőleg, a Bandcampen és Soundcloudon is akad szép számmal színvonalas összjátékú együttes. De ami csak akár zenei téren kissé is létezik, azt szinte kötelező feltölteni a „Tube”-ra.
Pénzgyűjtő versenyszellem uralja, tehát, továbbra is, a spirituálisként feltüntetett zeneklipeket, az igazi spiritualitás minden fellelhető nyoma nélkül.
Konzum, nagyipar, gyorshasználat, kuka, azaz „recycle bin” – amíg nem volt magyar nyelven is elérhető a Windows. Egyes városok esetében pedig, pl. Barcelonában, a közszféra is Linux-alapú programot használ ahhoz, hogy a város, a polgárság javára, s ne a világ leggazdagabb embereinek egyikének-másikának vagyonát gyarapítsák anyagilag, tehát: az egész „municipalitás” Ubuntut, Lubuntut, Kubuntut használ, ingyenes alapon letölthető, de viszonylag „nehéz” programnyelven íródott szoftvert. Amely viszont igenis felhasználóbarát, és az „open-source computing”, tehát a nyílt forráskódú operációs rendszerek családjához tartozik. Amelyeknek a megírói nem csupán biznisz-gondolkodású emberek voltak, a svéd származású Linus nevű zsenije nyilvánvaló, már annál a ténynél fogva is, hogy nem fejlődött egész iparág aköré, hogy ki adja el a leghatékonyabb vírusvédelmi, illetve anti-track (nyomkövetés-ellenes) és zsaroló kártevők elleni programot. Nos, érthető, hogy a sötét korunkban, mivel tényleg olyan, mint amilyen, a megsemmisítés istennőjének kora, amelyben Kali, a Mammon és sok hasonló, negatív erő járja pénzcentrikus, ősgonosz táncát, akár a föld élete árán is, amelyet módszeresen teszünk tönkre.
De, a fő témára, a zenére visszatérve, kijelenthetjük, hogy bizony hatásos terapeutikai oldala is van kóros állapotoknál a nyugalmi állapotot varázsló, letisztult és fenséges zeneklipeknek. Már, ha sikerül megtalálni azt, amelyikkel a legnagyobb harmóniában működni tudunk. Illetve, amelyik nem kelt bennünk negatív élményeket, diszharmóniát, hanem, épp ellenkezőleg: az agyonstresszelt ember részére meghozza a belső, lelki békét, egy olyan világban, ahol mindenki rohan, ember támad ember ellen, minden jogos ok nélkül, és a béke – főleg a világbéke – mindig csak egy távoli álom maradhat csupán, s a minőséges meditatív zene meghozza a szívnek az enyhülést.
Kellő hangoltság nélkül a legjobb zene is rossz, a leglazább, vagy éppen a felesleges lazaságból kirántó, vitális zene (s itt nem a tu-ci–tu-ci zenére, s nem az acid-house-ra gondolok, sem a modern gépzenére), hanem a nagy klasszikusokra, a mai napig felülmúlhatatlan zongora- és orgona, illetve hegedű–mesterkomponistákra, zeneszerzőkre, akik nem a káoszt növelik a lélekben, és az elidegenedést, de az emberi szív melegével érnek el hozzánk, ha visszanyúlunk több száz éves kottáikhoz egy-egy professzionális előadásban, tökéletesen színes, és megvágyandó polaroidot kapunk.
Persze, ízlések, és pofonok… Azonban kevés embert hallottam eddig, aki Mozartra, illetve a legcsodálatosabb módon gyógyító, pozitív, tiszta, emelkedett szellemiségű, gyógyító J. S. Bachra azt mondta volna: Ez nem!
A világháló egyik előnye, hogy nem a csupán és csakis az „erre” vagy „amarra” az estére felkínált program(zene) jöhet, de a nagyon nagy paletta nagyon sok nüansza közül választhatunk. Becsüljük ezt, ebben az értékek, s egyre kevesebb emberi érzés nélküli, hűlő világban, mint pozitív eredményt.
