Szinte lehetetlen lenne nem lelőni a poént, úgy mesélni a Nincs idő meghalniról, noha az eredeti, angol cím sejtetheti: a (k)No(w) Time to Die elmés szófacsarósdi-kiejtésbeli módon (Tudd, itt az idő meghalni). Állítólag már tizenöt éve egyezett meg ebben a producerekkel, az EON munkatársaival Daniel Craig, így ér véget az érája.Több nukleáris robbanófejet szállító rakétát irányítottak a saját, az M.I.6 Brit Titkosügynökség emberei a szigetecskére, amely a rosszfiú, a gonosz lángész családjának birtoka. És ahogyan a Bond-filmekben lenni szokott, testileg is csúf Lyutsifer Safin (Rami Malek) – még egy monologizáló, az angolt kemény akcentussal beszélő, sebhelyes arcú Bond-gonosz –, aki az M.I.6-tól eltulajdonított Héraklész nevű extraveszélyes szuperfegyvert „továbbfejlesztette”. Bond számára sem kiút a szituációból, sem remény a további életéhez fűződően nincs, hiszen minden érintés szerelmével, Madeleine Swannal (Léa Seydoux) és közös gyermeküknek érintése is halálos lenne, a nanorobotokkal és génláncokkal működő szuperfegyver révén, amely képes meghatározott embereket megtámadni DNS-láncuk nyomán. Miután megmentette a világot még egyszer, s elvarrattatott sok, főleg a Spectre-ből (2015.), és a többi ezt megelőző craiges Bond-történetből is fennmaradt szál, visszaadja életét a Teremtő kezébe a robbanások bevárásakor.
M-met Ralph Fiennes alakítja, a játszma végkimenetel-missziója pedig: 1) Visszaszerezni a Héraklészt 2) kiiktatni Valdo Obruchevet (David Dencik), az oroszt, aki a Héraklészen dolgozott, de segített a rosszfiúknak, még Londonban, hogy kezükre játssza a fegyvert, valamint kiiktatni a fegyver modifikációjával őt megbízó Safint, 3) biztonságban tudni Madeleine Swann tudósasszonyt. Cary Joji Fukunaga rendező epikus (163 perc játékidő!) filmjének cselekménye a kislány Swannal kezdődik, amikor is Lyutsifer gépfegyverrel lemészárolja az anyját, majd a kislány után ered egy vékony jégtakarón, amely be is szakad a kis Swann alatt, ám megkíméli életét. Hogy miért? Mert Mr.White, (Mads Mikkelsen) aki előzőleg felbukkant a Casino Royale-ban, Swann apja, anno lemészárolta az ő családját, de őt futni hagyta, ami információ szinten van közölve a sztori során (s itt felvetődik a kérdés, vajon a háttérsztorik színesítik-e a karaktereket, vagy csak a puszta motívumokra vetnek fényt, azaz csupán grandiózus módon leegyszerűsítik azokat – és a színészek által megformált figurákat). Olaszországban, Materában folytatódik a cselekmény, Bond már a C.I.A.-nek dolgozik, ám, épp a feledés napjának ünnepén érkeznek dr. Swannal a helységbe, fülig szerelmesen egymásba, mindenki papírfecniket éget, rájuk írva az elfeledendőt, titkokat, hogy beáramolhasson a pozitív, új energia. Így tesz dr. Swann is, és az azt követő napon Bond is, ám fecnijét az alig-kihevert Vesper Lynd nevével amint elégeti annak sírja előtt, már robban is a bomba a kapellában, le is teríti Bondot, s indul a keménykötésű akció. Időközben kiderül, Blofeld (Christoph Waltz, nagy formátum – szintén az előző részből ismerhetjük) elérte, hogy a börtönből bionikus szemével irányítsa a Spectre alvilági szervezetet, de már túl is járt az eszén Lyutsifer Safin. Bond játékszerei, amiket használ, nem esnek távol a ’60-as évekbeliektől, a film pedig szigetével a jövőre 60 éves első 007-es James Bond-filmre, a Dr No-ra emlékeztet. Felfegyverzett, kapcsolókra működő Aston Martinja több tucat gránátot is kigurít az őt Materán üldözőbe vevő keménylegényeket megsemmisítendő, lámpáinak helyéből forgóhengeres géppisztolyok virítanak, s, habár visszavonult az M.I.6-tól, s helyét átvette Nomi (Lashana Lynch, ő ideiglenesen az új 007-es). Craig-Bondot Félix Leiter (Jeffrey Wright gyönyörű lazán jeleníti meg) C.I.A-s barátja halála után, és egy Logan Ash névre hallgató áruló (Billy Magnussen) szökése, valamint a világ legveszélyesebb fegyvere hollétének kérdése gyorsan M.I.6-os helyére zökkentik vissza. Beugrik Ana de Armas egy üdítő kubai jelenetre, kettejük lövöldözős tánca a Spectre-gyűlés előtt, amelyen sokan lelik halálukat, nem annyira fűszertelen, mint Bond és dr. Swann viszonya, amelyből hiányzik a szenvedély(esség).
