A nőket évszázadokig nem engedték a színpadra, hiába írtak hősnőket és istennőket a színházi darabokba, jó ideig azokat a szerepeket is kizárólag férfiak játszották. Még a modern írónak számító Shakespeare hősnőit is férfiak testesítették meg. Angliában 1660-ig illegális volt női színészt foglalkoztatni. A britek akkor láttak először színésznőt a színpadon, amikor 1629-ben egy francia társulat lépett fel náluk Bourbon Henrietta Mária angol királyné támogatásával. A közönség tagjai mélységesen felháborodtak, a színésznőket pedig almával dobálták. A legenda szerint II. Károly uralkodót egy alkalommal megváratták az előadással. Amikor értetlenkedve kérdezte, mégis miért kell várakoznia, közölték vele, hogy a királynét játszó férfi színész még borotválkozik. Ekkor hangzott el a király szájából a mondat, miszerint mostantól minden női szerepet játsszanak színésznők. Így vonult be a történelembe Margaret Hughes 1660-ban, mint az első angol színésznő.
Az Egyesült Államokban a 19. század vége és a 20. század eleje hozta meg az áttörést a nők számára; Japán és Kína már sokkal nehezebben adta meg magát; az első magyar színtársulatot pedig 1790-ben alapították meg Budán. A nők ekkor már szerepelhettek színpadon, sőt olyan sztár színesítette ezeket a korai előadásokat, mint Déryné Széppataki Róza. 1948 és 1990 között Magyarországon összesen 15 nő kapott színházrendezői diplomát. 1*
Egykor női írók műveit nem állítottak színpadra és a női rendező ismeretlen fogalom volt. Nagyot fordult a világ. A filmművészet jeles női képviselői manapság dívaként élvezhetik a hírnevet.
Az egyetlen nő, akinek filmstúdiója volt
A Casterman kiadónál a J-L Bocquet és Catel páros 2019-ben képregényben jelentette meg az úttörőnek számító első női filmrendező életrajzát, tisztelegvén a kivételes tehetség előtt.
Alice 1873-ban született Franciaországban. Titkárnőként kezdte pályáját Léon Gaumont stúdiójában. Férjével, a szintén filmes Herbert Blaché-val, 1907-ben Amerikába költöztek, ahol megalapították a Solax Stúdiót. Ő lett az első női filmproducer. A mai napig ő az egyetlen nő, akinek saját filmstúdiója volt. Idővel akadtak követői, de Alice valóban egy igazi úttörő.
Franciaországban női filmesnek lenni bonyolult volt: lépten-nyomon féltékenységgel és megvetéssel találkozott. Ő maga vallotta, hogy hazájában nőként nehéz volt kiteljesednie és szinte lehetetlen volt egy férfi főnökének lenni. „Nincs kétségem afelől, hogy egy nő törekvéseit még mindig megnehezítik a gyengébb nem elleni erős előítéletek azokon a területeken, ahol évszázadok óta a férfiak dominálnak.” 2* Ekkor a nőknek még szavazati joguk sem volt, fűzőt hordtak, és a férfiak szolgálatában álltak, bármi legyen is a munkájuk. Alice-t Franciaországban sokáig nem ismerték el. Hiába, senki sem lehet próféta a saját hazájában; de az Egyesült Államokban megélte a hírnevet, a sikert, és rengeteg pénzt keresett. Az Atlanti-óceán túloldalán nőnek lenni kevésbé tűnt problémásnak.
Elfeledve, mert nő?
A képregénybe ágyazott életrajz készítésekor Catel-nek ez az első gondolata. Alice előtt a szebbik nem még nem forgatott filmet. Minden mozilátogató ismeri a Lumière testvérek vagy Louis Gaumont nevét, de ki emlékszik Alice Guy-ra, vagy a mintegy 700 rövidfilm valamelyikére? Kevesen. Pedig ez a találékony és éleslátású nő munkájával hozzájárult a hetedik művészetnek nevezett filmművészet, a mozi alapkövének letételéhez. Azt, hogy nem sikerült felírnia nevét a filmtörténet nagyjai közé, ő maga is érezte. „Sikertelenségéhez” az is hozzájárult, hogy miután egy színésznő miatt elvált a szintén filmes Herbert Blaché-tól – akinek tévesen ítélték oda néhány filmjét – gyakorlatilag teljesen lekerült róla a reflektorfény. Lányával visszaköltözött Franciaországba, de még azzal sem sikerült elérni az áttörést, hogy 1953-ban a Francia Becsületrend Lovagjává választották. Szerencsére megírta visszaemlékezéseit és ebben az 1957-ből származó, ritka dokumentumban az akkor 83 éves filmrendezőnő elmeséli életútját, emlékeit a mozi születéséről. Így lehetőségünk van megemlékezni róla és tisztelettel adózni emléke előtt.
Filmjeinek nagy része elveszett
Ez is hozzájárult az évtizedekig tartó névtelenséghez. Rövidfilmjeit akkor még nem tekintették mozinak. Vásárokon mutatták be szórakoztató jelleggel. A tekercsek viszont törékenyek voltak, szállítás közben fokozatosan sérültek, mígnem többsége végképpen eltűnt. Mindössze 100 maradt fenn az utókor számára. Ma már csak tizenöt-húsz Alice Guy-filmhez férünk hozzá. Ennek ellenére joggal nevezik őt a világ első szépirodalmi rendezőjének.
Művészi meglátásai miatt mellőzték volna?
Elsőként a Lumière fivérek készítettek filmeket. A mozi történetének leghíresebb filmje: az Egy vonat érkezése La Ciotat állomásra, melyben a jármű egyszerűen befut az állomásra. Ezekhez a rövidfilmekhez nem írtak forgatókönyvet. Alig egy évvel a Lumière-film megjelenése után, Alice 23 évesen forgatta első filmjét: La Fée aux Choux, vagyis A káposztatündér című rövidfilmet, amely szintén egyetlen rövid jelenetből állt, de összehasonlítva a két filmet, Guy alkotása mégis eredetibbnek és izgalmasabbnak tetszik.
A káposztatündérben egy kedves nőt láthatunk, amint a kamerába mosolyog és csecsemőket szedeget ki egymás után a hatalmas káposztalevelek közül. (A francia folklór legendája kap így hitelt, miszerint ott nem a gólya hozza a babákat, de nem ám! A francia bébik a kertben születnek; a kisfiúk a káposztafejekben, a kislányok a rózsabimbókban. A káposztának egy bizonyos értelemben vett szexuális kicsengése is van, a szerelmesek partnerüket: „Mon petit choux”- káposztácskámnak (is) becézik, choux-choux suttogják kéjesen a fülükbe. 3*
Alice Guy elsőként kezd el forgatókönyvet írni. Az elsők között volt, akik fikciós narratívára építették fel filmjüket és elsőként használt speciális effekteket. Sőt, ő lesz az első rendező, aki színes bőrű emberekkel forgat, jóval az amerikaiak előtt: A bolond és pénze (1912).
A hölgynek vágyai vannak című filmben egy furcsa terhes nőnek teljesen szokatlan vágyai vannak. „A feminizmus következményei” c. filmjében a világot egyenesen a feje tetejére állította: a férfiak és nők szerepet cserélnek, átveszik egymás helyét. A férfiak varrnak, takarítanak, mosogatnak, a nők dohányoznak, újságot olvasnak... Egy nő pedig arra kényszerít egy férfit, hogy megcsókolja! A nézők ezt teljesen abszurdnak találták, és mindvégig nevettek.
Témái rendkívül sokfélék voltak: egyaránt rendezetett vígjátékot, drámát, irodalmi adaptációt, táncfilmet, úti filmet. Igaz, a maga módján és eléggé emancipáltan. Megtalálta a mindenkor felismerhető és egyéni stílusát. Újításnak számít munkájában az 1906-os The Birth, the Life and the Death of Christ, a kézzel utólag színezett, szinkronizált és többtekercses filmje. A korai film élvonalába sorolható csakúgy, mint az ugyanebben az évben készült Le Phonoscène – mely igazi találmány, a „film a filmben” módszer alkalmazásával forgatta. Társadalmi témákat is feldolgozott: az 1912-es Making an American Citizen című filmjében egy bevándorló pár amerikanizálódásáról mesél.
A szabad és független nő, a kor hírességeivel vállvetve volt a modern világ születésének szemtanúja, egyben megalkotója. Kortársai Gustave Eiffel, Louis és Auguste Lumière, Charlie Chaplin és Buster Keaton. Hosszú alkotói csend után 1969-ben, igaz, a Francia Becsületrend Lovagjaként, de elfeledve halt meg anélkül, hogy egyetlen filmjét látta volna.
2011-ben, New Yorkban Martin Scorsese beszédében ismét reflektorfénybe helyezte ezt a kivételes nőt. 2018-ban pedig elkészült az életrajzát feldolgozó dokumentumfilm, mely a Légy természetes (Be natural) címet kapta. A produkció mögé olyan színészek sorakoztak fel, mint Robert Redford, aki a film producere, vagy pl. Jodie Foster, a narrátor szerepében.
1* Szabó Attila, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatóhelyettese
2* Az idézet Alice Guy-Blaché a Moving Picture World számára írt 1914-es cikkében szerepel. Ugyanitt azt írja: „Semmi összefüggés nincs a mozgókép színrevitele és a nemi hovatartozás között, nincs semmi, amit egy nő ne tudna olyan jól megfogalmazni, mint egy férfi, vagy amiért ne válhatna egy nő ennek a művészeti ágnak technikailag is a mesterévé”.
3* szerk.
