Ezzel a címmel kaptam nemrég egy kis füzetet. A jellegtelen borító sem ijesztett el, hogy átlapozzam, és végül egyszuszra elolvassam.
Az Olaszországban élő Aleksandar M. Avakumović jogász-író saját kiadású, kétnyelvű füzetében a járványra vonatkozó gondolatok olvashatók szerbül és olaszul, párhuzamos oldalakon. Ha megnézzük a tartalomjegyzéket mindjárt szembeötlik a könyv jellege, a járványnak nevezett jelenség szellemi-lelki-közösségi összegzése és vele a szerző világlátása:
A Koronavírus – Rövid szakmaiatlan kalauz tartalma:
I. A nem emberi ember formatervezése
II. A társadalom új szerveződése
III. Új társadalmi értékek
Összegzés
Nem a nagyívű, szellemtörténeti mélység jellemzi ezt a füzetet, hanem a világos beszéd és a lélekre fókuszáló gondolatiság. Egyszerű nyelvezete és világos gondolkodásmódja szélesebb körben teszi érthetővé ezt a füzetet. Ennek ellenére még nem olvastam ilyen összegző véleményt a járványnak nevezett jelenségről, nemcsak azért, mert a média mindenhol a hivatalosnak mondott mantrát darálja, hanem mert a mélyebben gondolkodók felelősségteljes magatartással, a soha nem látott kelepcébe szorított hazai politikát is óvták a nemzetekre kényszerített mimikriről való hallgatással. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy teljeskörű leleplezésével valóban meg kell várni a stratégiai pillanatot, lévén az egész jelenség katonapolitikai módszerrel végrehajtott háborús folyamat. Fontos volt – valamennyire még most is az –, hogy a tömeghisztériával számolva éppen ne a hazai erőket gyöngítsük egy kiélezett helyzetben. Ugyanakkor az igazságnak nem szabad adósa maradni. Remek megoldás erre egy ehhez hasonló magánkiadvány, de lassan el kell kezdeni a nyílt beszédet a tömegek előtt is. Békésebb idők addig nem nem lesznek, ameddig a világhatalom utolsó fegyverfölénye, a média is el nem veszti hitelét. Koptatni kell, hiszen eme kard kicsorbulása csak a médiával való széles körű bizalmatlanság kialakulásával várható. De túl mindezen, a katonai harcmodoron is, fontosabb a mindennapi életünk megóvása, a lelki félelmek és torzulások feloldása, a szellemi tisztánlátás, a világos belső kép kialakulása. Hiszen most éppen életünket lopják el, végérvényesen, ha hagyjuk. Ennek összegzi különböző vetületeit rövid és velős esszéiben a szerző.
„(Ateizmus) Akik túlzottan elteltek önmagukkal, képtelenek hinni. Az ilyen emberek kifejezetten megijednek, ha azt mondják nekik, hogy a biztonságuk veszélyeztetett. A hívő embereknek a hitük által kapott természetes védelme a nemhívők számára érthetetlen. Az újabb kor kifejezett szándéka és óhaja, hogy minél több hitetlen ember legyen, akiket könnyebb megijeszteni.”
„(Veszélyes periféria) A társadalmonkívüliség többeknek mindezidáig talán a legjobb helyet és helyzetet biztosította. Sok megfáradt vagy okos ember került önként vagy erőszakkal a társadalom peremére, ott lelve megfizethetetlen békéjükre. Az újabb társadalmi berendezkedés azonban nem ismeri a perifériát, mindent egy abszolút ellenőrzött modellbe olvaszt, ahol semmi sincs már a széleken és minden egyedből kicsavarja az utolsó csepp életet is.”
„(A technika erőszakos beiktatása /AI/) Nehezen elképzelhető, hogy a technika végül az ember fölé kerekedjen, hacsak nem a zsarnokság formájában. Ám, ha mégis ehhez nyúlnának, akkor rosszul járnak, mert minden zsarnokságból csak por maradt. A mesterséges intelligenciával a tulajdonosok szeretnének természetellenes fölénybe kerülni. Mozgatórugója lehet ennek, hogy elégedetlenek a meglévő természetes intelligenciával vagy éppen annak hiányával.”
„(Meghiúsított közösségi lét) ... a korlátozásokkal (...) pont a közösség lesz tiltott formává, amely az életben maradás és a fejlődés legeredményesebb szerveződési alakzata.”
A fenti pár kiragadott részlettel próbáltam jelezni a füzet stílusát és gondolkodásmódját, remélve, hogy felkeltem e szerény kiadvány iránt az érdeklődést, amely sokban segítene világosabbá tenni a szándékosan nagy ködbe burkolt állapotokat. Megérdemelné, hogy több nyelven olvassák.
