A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban, nemrég dr. Osztovits Szabolcs a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium nyugalmazott vezetőtanára tartott előadást arról, hogy milyen is volt Petőfi Sándor a magán- és közéletben. Dr. Osztovits Szabolcs behatóan foglalkozott ezzel a témával, „Sors, nyiss nekem tért” – Petőfi Sándor életének krónikája címmel kötetet adott ki, amelyben nem csupán a költőről írt, hanem azokról is, akik közel álltak hozzá:
– Nagyon szép feladat volt. Érdekes dolgokat fedeztem fel Petőfi életéről, és több mint kétszáz más személyről, akik valamilyen módon kapcsolódtak hozzá – mondta dr. Osztovits Szabolcs, és mint azt megtudhattuk, a fő célja a kötettel az volt, hogy legendák nélkül, okiratok, kortársi visszaemlékezések és szakirodalmi munkák alapján rekonstruálja Petőfi Sándor életét és munkásságát, feltárja azt, ami nem annyira ismert vagy köztudott, és ebben nem vezette sem mítoszépítő, sem mítoszromboló szándék, a kötet nem azzal a szándékkal készült, hogy módosítsa a nemzettudatban élő Petőfi-képet.
Dr. Osztovits Szabolcs előadásában beszélt Petőfi családi életéről, szerelmeiről és a márciusi eseményekről is. Mi most a költő magánéletére összpontosítunk. Mint azt dr. Osztovits Szabolcs kifejtette, ismert mondás az, hogy Petőfiről szinte mindent tudunk, épp csak azt nem, hogy pontosan hol született és hol, hogyan halt meg. Ami a költészetét illeti, gondoljunk csak bele, 1842-ben jelent meg az első verse, 1844-ben az első kötete, 1848-ig pedig több mint kilencszáz verset írt. Azt is tudni, hogy fegyelmezetlen katona volt, és csak az ég tudja, hogy Bem apó miért szerette. Dr. Osztovits Szabolcs azt is felvázolta, hogy Petőfi hogyan nézhetett ki igazából. Úgy tudni, megközelítőleg 162 centi volt, ami akkoriban középtermetnek felelt meg, testalkatilag inas, vékony, de erős.
A könyv fedőlapja Barabás Miklós Petőfiről készült rajza alapján készült
– A lábai kissé görbék, rövidek – aminek később nagy hasznát vette gyalogláskor –, a haja sötét, hátrafésült. A bal szemfoga kiállt, ami nem tette vonzóvá, megnehezítette a színészi pályán való előrehaladását is, komoly beszédhibákat okozott, emiatt nem volt jó szónok sem. Petőfi ki nem állhatta a róla készült dagerrotípiákat, azt szerette, ha Orlai vagy Barabás festi le. Nem őt, hanem az idealizált alakját. Azt is tudjuk, hogy balkezes volt, nagyon szeretett labdázni, már diákkorában ügyes volt a longamétában, és szép volt a kézírása, aminek később nagy hasznát vette költőként, szerkesztőként és kiadóként is – hallottuk dr. Osztovits Szabolcstól.
Petőfi gyerekkora
Petőfi Sándor 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszakán született, vélhetően. Petrovics István és Hrúz Mária 1818-ban házasodott össze:
– Egymásra találtak, de évekig nem lett gyerekük. Mindketten szlovákok voltak, ezért joggal fogalmazódik meg a kérdés, hogyan lesz egy szlovák gyermekből a legnagyobb magyar költő. Ehhez kellett egy soknemzetiségű monarchia. Petőfi születési helye kérdéses, a legvalószínűbb a Kiskőrös, ami alapvetően szlovák nemzetiségű település. Szlovákul zajlott Petőfi megkeresztelése, az istentisztelet és a lakoma is. Ami pedig a változó időket illeti, az apa tudta azt, hogy a németek után a magyarok jönnek, neki pedig tervei voltak, ezért amikor Kurucz Zsuzsanna legendás hírű dajka hozzájuk került, meghagyta neki, hogy csak magyarul beszéljen Sándorral.
Petőfi apja hentes-mészáros volt. Ezzel kapcsolatban sokáig félreértések voltak, sokan úgy tartották, hogy rosszul éltek. Ez azonban nem teljesen igaz, hiszen akkoriban ez egy megbecsült és jól megfizetett szakma volt.
Petőfi gyerekkoráról leginkább az utólagos, ötven év utáni visszaemlékezésekből tudunk. Apja Kecskemétre íratta be evangélikus általános iskolába. Akkoriban Kecskemét a harmadik legnagyobb város volt Magyarországon, Budapest és Debrecen után. Itt három évet töltött, hamar megtanult olvasni és írni. Ezt követően azonban többfelé tanult, és a tanulmányi évei nagyon hullámzóak voltak. Ahol jó volt neki, ott jól tanult, ahol nem, ott alulmaradt – tudtuk meg dr. Osztovits Szabolcstól, mint ahogyan azt is, hogy akkoriban a nyelvek tanulása nagyon fontos volt, Petőfi pedig tudott szlovákul, magyarul, latinul, franciául, németül, bizonyos szinten angolul, tanult görögül, de megpróbálkozott az olasszal és a spanyollal is. Amit még fontos megjegyezni, hogy egy időben egy céllövölde vezetőjénél lakott, és ott tanult meg lőni. Nagy változás a számára 1838-ban következett be, jött egy nagy árvíz, ami nagy károkat okozott az apjának. Ekkortól kezdett el Petőfi önálló és önellátó lenni.
Petőfi szerelmi élete
Mint általában a fiataloknál, nagy költőnk életébe is beköszöntött a szerelem, és tette ezt többször is:
– Petőfi sok szerelmet akar velünk elhitetni, erre mondja Illyés Gyula azt, hogy a költő mindig szerelmes. Nem is mindig konkrétan valakibe, hanem a szerelembe. Itt visszakanyarodunk oda, hogyan nézett ki Petőfi, hogy nem számított vonzó férfinak, a hölgyek leginkább nem is tudták, hogy szerelmes beléjük, mert félénk volt. Csapó Etelke is kinevette a félénksége miatt, hozzá írta Petőfi a Cipruslombok Etelke sírjáról című versciklusát. Sokan megdöbbentőnek tartják e sorokat:
Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon!
Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,
Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:
Lengett fölötte a fehér halál.
Hogyan lehetett valaki szép a halottas ágyon. Ezt Petőfi túlzott szentimentalizmusának is tartották, pedig Etelke tényleg nagyon szép volt. Azt hitték tetszhalott, nem is akarták eltemetni, hátha felébred. Petőfi két hétig minden éjszaka járt ki a sírjához, végül a barátai szóltak neki, hogy most már fejezze be.
Mednyánszky Berta sem tudta azt, hogy Petőfi szerelmes belé, szépen elbeszélgettek, de ebből még ez nem volt egyértelmű. Egyszer egy előadáson vettem részt, ahol arról is szó esett, hogy Petőfit igazán csak egy nő szerette, Pila Anikó, aki egy nagyon szép cigány lány volt, és alkalmankénti két pengőért látogatta meg esténként Petőfit. Ez a költő koltói időszakában történt, Teleki Sándor kastélyában. Akkor már a házasságot tervezték Szendrey Júliával, mi pedig csak találgatni tudjuk, hogy Petőfinek volt-e egyáltalán szexuális tapasztalata – hallottuk dr. Osztovits Szabolcstól.
A nagy szerelem
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságát a magyar irodalom egyik legnagyobb szerelmi kapcsolatának tartják:
– Nem könnyű eset. Szendrey Ignácról, a leendő apósról sok rosszat elmondtak, de legyünk őszinték, vajon hozzáadnánk akkoriban az okos, jómódú kislányunkat egy olyan figurához, mint Petőfi? A fiatalok azonban kitartóak voltak, ő pedig mégis belegyezett. A pár Koltón töltötte a mézeshetet, elkérték Telekitől a kastélyt, és senki más nem volt ott rajtuk kívül. Nem tudni pontosan mi minden történt, de Szendrey Júlia ki akart ugrani az ablakon, Petőfi pedig – a sok szép verse mellett –, megírta A szerelem országa című versét, az öngyilkos, magukat felakasztó ifjakról. Júlia addig könyörgött, míg végül felmentek Pestre.
Tulajdonképpen Júlia sem számított nagyon vonzó nőnek. Az igaz, hogy extrém volt és figyelemfelkeltő, cigarettázott, pipázott, szivarozott. Erre azt szokták mondani, hogy George Sandot utánozta, ez lehetséges, de arra is gondolhatunk, hogy akkoriban az orvosok egyenesen tanácsolták a dohányzást, mert úgy tartották, fertőtleníti a torkot. Júlia nem vezette a háztartást, reggel a Pilvaxban megkávéztak, ebédet hozattak, este teáztak. Ezt már Jókai írta meg, aki hozzájuk költözött. Ha Petőfiről és Szendrey Júliáról van szó, azért abba is gondoljunk bele, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb szerelmi története mindössze huszonkét hónapig tartott – fejtette ki dr. Osztovits Szabolcs.
@kep = A könyv fedőlapja Barabás Miklós Petőfiről készült rajza alapján készült
