A múlt hétvégén egy rendhagyó kiállítás nyílt Zágrábban. Fahrudin Šadić ismert horvát festőművész Zaustavljena suza címet viselő önálló kiállításán legalább 20 monumentális művét állította ki a Boszniai Kulturális és Informatív Központban, a Bosznia-Hercegovina Nagykövetségen, az Ilića 44-ben.
A kiállítást Rusmir Agačević költő és irodalmár nyitotta meg, majd Zoran Perković, a nagykövetség vezetője és természetesen Fahrudin Šadić festőművész is üdvözölte a jelenlévőket.
A meghívottak nemcsak a festményeket nézhették végig, hanem e mellett zenei- költészeti est tanúi is lehettek, ami már védjegyévé vált az ismert művésznek. Ebben az évben, márciusban is volt egy kiállítása Šadićnak, amelyen Ibrica Jusić is fellépett, valamint Rešat Avmedovski is szavalt. Igazi performansz volt ez a javából.
A mostani kiállításmegnyitó után a zenei-költészeti esten szintén jeles művészek és előadók léptek fel. Elsőnek talán Emil Gabrić ismert hegedűművészt említeném meg, aki szabadkai származású, de évek óta Zágrábban él és dolgozik (s akivel sikerült megismerkednem és magyarul beszélgetnem). Itt volt Ismet Kurtović, a Drugi način együttes gitárosa és énekese, valamint Rešat Avmedovski is.
A megnyitó után komplex művészeti élményben részesülhettünk, ami nagyon szép példa volt arra, hogy a művészetek kiegyenlítik s átfedik egymást. A művészeti ágak összefonódása (jelen esetben a festészet, zene, irodalom) egy felejthetetlen élménnyel gazdagított bennünket.
Fahrudin Šadićról tudni kell, hogy évekig Jelsán élt és alkotott, jelenleg Zágrábban van a lakhelye. Számos kiállítása volt Európában (Berlinben, Aspenben, Milánóban), de Amerikában is.
A zágrábi kiállításon az újabb festményeit állította ki, amelyeken motívumaiban is elrugaszkodott korábbi művei témájától. Kedvelt témáiból itt is találkozunk az ajtó szimbolikával, a női princípium ábrázolásával, a bárkával, a tengeri sétánnyal (ahol kizárólag esernyős embereket ábrázol), de már hiányzik az ablak jelkép, s az élethű telivér lovai sincsenek itt).
De van helyette más, egy egészen új Fahrudin Šadić-féle rálátás a világra, egy letisztult forma és tartalom, amelyben az élet győzedelmeskedik, s mindezt nemcsak a szimbolikával éri el, hanem a színek alkalmazásával, vegyítésével is. Ahogy a katalógus előszavában Sead Alić, zágrábi filozófus írja: „ Az élet sokkal szebb lenne, ha olyan lenne, mint Fahrudin Šadić festményei. „..." Isten hozott benneteket abban a világban, ahol a színek illatoznak és beszélnek..."
S valóban, a színkavalkád az, amely meghatározza a művész legújabb alkotásait. Szubtilis módon elevenedik meg előttünk a táj, a pipacsmező, a tenger hullámai, amely óriási veszélyt rejt, de ebben a meglátásban az élet igenlését hirdeti, még akkor is, ha tisztában vagyunk annak törékenységével.
Vannak más újításai is a művésznek, ez pedig a képből kilépő tárgyak, pl. a kalitka vagy a könyv ( a Tudás Könyve), vagy a Fészek, amelyen egy aranytojás látható. Elgondolkodhatunk itt a szimbolikán is, az ősi, női princípium elvén.
Úgy érzem, határokat feszeget Fahrudin Šadić, egyfajta transzcendens világot mutat be. A lét s a nemlét határaival foglalkozik. A vászonról pedig reflektál a válasz. Ami valójában a művész ki nem mondott ars poetikája.
Az életet, a létet reflektálják festményei. Kíváncsivá teszik a nézőt, mivel szeretnénk belépni vagy belesni azon az ajtón, ami előttünk áll, vagy a pipacsmezőben hemperegni... S még nem beszéltem a tenger hullámairól, amelyek szintén ott vannak Šadić vásznain.
Amíg a művész festményeit nézegettem, Emil Gabrić zenei aláfestése mellett csak Kosztolányi sorai jártak az eszemben. Mintha megelevenedtek volna a Mostan színes tintákról álmodom vers sorai.
Fahrudin festményein megtalálhatjuk a „...bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat"...de ott van a „ tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes rikító,...szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány...az égő-piros, a vérszínű, mint a mérges alkonyat..." (Kosztolányi Dezső).
Az Elfojtott könnyek címet viselő kiállításon kicsordultak az első könnycseppek...
