Nem véletlenül nevezik Kupuszinát a kertészek falvának

Sarkon van a, sarkon van a                                
Juhász Pali kocsmája.                                    
a falusi legényeknek                                    
Van az oda csinálva...                                    

– jegyezte le a dalt 1969 januárjában Kiss Lajos, a zombori születésű népzenekutató, mint az ősök palóc eredetét, nyelvét és szokásait féltve őrző nyugat-bácskai település egyik nevezetességét, arra is utalva, hogy az embert próbáló munka mellett – a kezdetektől a mezőgazdaság, ezen belül a kertészet az utóbbi évtizedben fogyatkozó lakosság fő megélhetési forrása – a közösségi alkalmak is nélkülözhetetlen tartozékai az életnek.

Nem véletlenül nevezik a kertészek falvának Kupuszinát, hiszen kitartó munkája révén ez az ágazat tette ismertté az itt élő, sokszor a természettel is viaskodó embereket, s a kertészetnek köszönhető a falu felemelkedése, a példás családi gazdaságok kialakulása.

A falu határában termesztett zöldségnövények nagy részét a zágrábi meg az eszéki piacon értékesítették a termelők, de jutott belőle a környékbeli piacokra meg a helybeli földműves-szövetkezet konzervüzemébe is – mert évtizedekkel ezelőtt ilyen feldolgozóüzeme is volt a falunak. Részben a piaci értékesítési viszonyok beszűkülése, részben a kertészetnél könnyebb munkát, kisebb ráfordítást, nem utolsósorban kevesebb munkaerőt követelő szántóföldi növénytermesztés térhódítása háttérbe szorította a zöldségnövény-termesztést, s a szerkezeti átalakulásba a virágkertészet is beépült.

– Munkaszokásaikkal és a mezőgazdaság szeretetével együtt őseink magukkal hozták hagyományaik, mindenekelőtt palóc nyelvjárásuk és színpompás népviseletük tiszteletét, őrizzük is ezeket az értékeket – mondja Rekettye Róbert, a helyi közösség elnöke, s bár szavai szerint elégedettséggel tölti el az itt élőknek a civil szervezeteken keresztüli tenni akarása, a falu rendezettsége, a népesség csökkenése aligha ad okot derűlátásra a falu távlatát illetően.

– A följegyzések szerint alig 100 évvel ezelőtt csaknem 3500 lakosa volt településünknek, az 1961-ben végzett népszámláláskor 3133 lakost írtak össze, hogy ez a szám 2011-re 1952-re, napjainkra pedig 1200 körülire zsugorodjon.

– Mi okozza a megállíthatatlannak tűnő hanyatlást?

– Mezőgazdaságból és a mezőgazdaságnak élő emberek élnek Kupuszinán, de az ágazat kiszámíthatatlansága miatt könnyebb megélhetési forrást keresnek a fiatalok.

– Kevésnek bizonyul, hogy olyan tartalmakkal rendelkezik a falu, amilyenekkel kevés település dicsekedhet?                    

– Kevésnek. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaságot munkahelyteremtő ágazatként emlegetjük, ezt a családi gazdaságok meg is erősítik, feldolgozóüzemekre, ipari kisvállalatokra lenne szükségünk, hogy itt tartsuk a fiatalokat. Ezzel a céllal építettük ki az ipari parkot a szükséges infrastruktúrával, de nem akad vállalkozó.

– Vitathatatlan a mezőgazdaság munkahelyteremtő szerepe, de azt sem hallgathatjuk el, hogy ebben az ágazatban ismeretlen a munkaidő fogalma. Családi gazdaságunkban kertészettel, gyümölcstermesztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkoztunk, mint a legtöbb kupuszinai piacoztunk is, de a gazdaság bővülésével és korszerűsítésével néhány éve csak ez utóbbira szorítkozunk. A gépek megkönnyítik és meggyorsítják a munkát, nincs szükség idénymunkások alkalmazására, mint pl. a gyümölcstermesztésben, ami a kiadások csökkenését is jelenti – kapcsolódik be a beszélgetésbe Buják Róbert gazda, azt is megjegyezve, hogy a szántóföldi növénytermesztésben is magasak a költségek, de ráfordítás nélkül nem remélhet jó termést a gazda.

                                              
                        

– Az utóbbi két évben alig volt jövedelme a növénytermesztőnek, de ha hiányos agrotechnikát alkalmazunk, kedvező időjárás esetén sem számíthatunk jó termésre, pedig már csak hozammal ellensúlyozhatjuk a depresszív árakat. A vetésforgó betartása, a talajminta-elemzés eredménye alapján való tápanyag-utánpótlás csökkenti a költségeket, a klímaváltozáshoz pedig FAO 350-520 éréscsoportú kukoricahibridekkel meg középérésű napraforgók termesztésével alkalmazkodunk.

– A Buják gazdaságban megkezdődött a vetés…

– A húsvéti ünnepek után benépesült a kupuszinai határ is, de nem csak a vetéssel vagyunk elfoglalva, figyeljük az ígéretes búzatáblákat meg a virágzó káposztarepcét is. A búzavetéseket csak úgy őrizhettük meg, hogy három hullámban irtottuk a rágcsálókat, ezenkívül védekezünk a kórokozók ellen is. A növényvédelemmel nincs gond, ellenben a szárazsággal már igen. Vetésmélységben van még nedvesség a talajban, ami elegendő a mag csírázásához és a keléshez, de ha a tenyészidő kezdetén nem kap vizet, azaz esőt a növény, csak sínylődik, erőtlen marad – veszi át a szót Buják Tibor, a fiatal gazdák egyike, aki IT-képzettsége ellenére is a mezőgazdaságot választotta.

– Vannak fiatalok, akik vonzódnak a mezőgazdaság iránt, de ez a vonzalom hiábavaló, ha nincs szülői háttér, már megalapozott gazdaság, ahol csak folytatni kell az előző nemzedékek munkáját. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családi gazdaságban teremtettünk munkahelyet, s szüleinkkel együtt gazdálkodva használjuk ki a mezőgazdasági gépeket. Előnynek számít, hogy a pályázatokon elnyert támogatásokkal szinte teljesen megújítottuk a gépállományt, s célunk a helyspecifikus termesztésre való fokozatos áttérés. Figyeljük és nyilvántartásba vesszük, hogy mely határrészek termőtalaja és mikroklímája felel meg leginkább egy-egy haszonnövény termesztésére, s ennek alapján alakítjuk a vetésszerkezetet és a vetésforgót, így mégha ha nem is jegyzünk rekordhozamokat, de biztos termést takarítunk be.

– A gazda munkája nem csak a termelésre és értékesítésre korlátozódik, adminisztratív tennivalói is akadnak, de amikor sokasodik a munka, nem szívesen áll sorban a tolóablaknál...        

– Képletesen szólva: megteszi ezt helyette a falugazdász – mondja mosoly kíséretében Pilin Endre, a nyugat-bácskaiak falugazdásza, és már folytatja is a gondolatmenetet:

– A tolóablakot már csak képletesen kell érteni, mert a digitalizáció a kezdeti gondok ellenére is felgyorsította és leegyszerűsítette pl. a nyilvántartást, a támogatások igénylését. A gazdáknak tavaly az időjárás és az alacsony terményárak okoztak gondot, nekünk, falugazdászoknak pedig az e-Agrar megismerése és alkalmazása, az ismeretek átadása, de főleg a fiatalabb termelők viszonylag gyorsan és könnyen elsajátították a tudnivalókat, alkalmazzák is azokat, de az idősebb gazdák szívesebben fordulnak hozzám, hogy legyek segítségükre az ügyintézésben.

– Szakmai tanácsot ad-e a termelőknek?

– Ezt a Mezőgazdasági Tanácsadó Szolgálat szakembereire bízom, de mivel gyakorlatom van a szántóföldi növénytermesztésben és a gyümölcstermesztésben, de még a virágtermesztésben is, információt adhatok egy-egy vegyszerről, a növényvédelmi teendőkről, de a szakember tanácsa a legmérvadóbb.

– Őseinket valamikor az serkentette a kertészkedésre, hogy kis területen gazdálkodva is minél nagyobb jövedelmet valósítsanak meg, s napjainkban ez a virágkertészetekre is érvényes. A szép, a virág iránt minden időben megvolt az igény, csak fel kellett kínálni a piacnak. Bár ez nem ilyen egyszerű, de az a lényege, hogy a kertész gondoskodását tükröző cserepes vagy egynyári virág mutatósabb, mint amelyet a háziasszony nevel – fogalmaz Péter István virágkertész, s mint mondja, folyamatban van az egynyári virágok értékesítése, de nem volt könnyű piacképes virágokat nevelni.

–  Az enyhe tél csökkentette ugyan a fűtési költségeket, de csak alapos tudással és agrotechnikai fogással tudtuk időzíteni a virágzást. Nem könnyű az értékesítés sem, hiszen az 1970-es években Vajdaságban 3-4 kertészetben neveltek egynyári virágot, ma pedig csak Kupuszinán 8 kertészet működik.

– A virágkertészetre is vonatkozik a növénytermesztés íratlan igazsága, mely szerint a biztos megélhetéshez és folyamatos fejlesztéshez egyre nagyobb területet kell betelepíteni minél több fajta, színű és színárnyalatú virágokkal. Négyezer négyzetméteres területet borító nagy légterű fóliasátrainkban több tucat egynyári virágot nevelünk, de mivel egyre nagyobb az igény a virágos bokrok meg díszfüvek iránt, ezek is a termékpalettánkra kerültek – magyarázza Buják István, azt is megjegyezve, hogy a fejlesztésben sokat segítenek a pályázatokon elnyerhető támogatások.

– Önerőből is lehet fejleszteni, csak sokkal lassabban, mint támogatással, s pályázat segített a nagy légterű növényházak megépítésében, az árnyékolófüggöny megvásárlásában, a teljes automatizálás, egyebek mellett a termesztőasztal beszerelésében, de munkánkban továbbra is meghatározó a kézi munkaerő.

– Nehéz-e értékesíteni a virágot?                            

– Nem panaszkodhatok a keresletre, hiszen sokan felkeresik kertészetünket, a piacokról üres ládákkal térek haza, Zomborban pedig állandó eladási telephelyünkön kínáljuk gazdag virágválasztékunkat. Annak ellenére, hogy megvan a kereslet a vágott virág iránt is, az más technológiát igényel, így a cserepes és egynyári virágok nevelésében és kínálatában igyekszünk élvonalban maradni.

– Örömmel mondhatom, hogy a kupuszinaiak nem csak a munkának élnek, több mint fél tucat civil szervezet tömöríti és mozgatja a falu apraját és nagyját – domborítja ki Toldi István, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, aki mesemondásával és háromszoros Mesefa díjával vált ismertté határon innen meg határon túl is.
 

– Szépek az egyéni elismerések és díjak, de ezeknél is értékesebb az emberek számára a kultúra, a hagyományok őrzése és tisztelete. Az amatőr színjátszó csoport immár 105 éves, a kupuszinai lakodalmat bemutató népi együttesről elegendő elmondani, hogy táncosaink 200 éves népviseletben lépnek közönség elé, 40 tagú rezesbandánk meg szinte egyedülálló Vajdaságban. Tárgyi néprajzi emlékeinket a tájház őrzi, míg dr. Silling István szellemi értékeinket gyűjtötte össze több kötetbe. Látjuk, fogyatkozik a falu lakossága, de abban biztos vagyok, hogy a gazdag tárgyi meg szellemi érték nem megy veszendőbe.

– Mélyen hívő, vallásukhoz ragaszkodó emberek az itt élők, amit a népi imádságok gazdag gyűjteménye csak megerősít. Olyan hivatásuk van a kupuszinaiaknak, a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés, amit a Természet, lényegében a Teremtő irányít, s ezt a ki nem mondott függőséget tiszteletteljes főhajtással fejezik ki – jegyzi meg ft. Kurin István plébános, aki a helybeli általános iskolában meg az egyház keretében is a hitoktatási órákon igyekszik erősíteni a Teremtő és az egymás iránti tisztelet.

– Ennek alapjait a családban helyezik le, s a jó alapra könnyű építkezni. Minden embernek a munka szavatolja a megélhetést, a felemelkedést. Jól tudják ezt, megtapasztalták a falubeliek is, de ezt a munkát áldásnak kell kísérnie, hogy örömünket leljük benne. Ne feledjük, a nehézségek leküzdését a hit segíti. Az a hit, hogy az ember soha sincs egyedül.