Van mire büszkének lenni

Magyarkanizsa és a sport összefüggésében elsőként alighanem a birkózás jut a legtöbb ember eszébe, főleg amióta másfél éve megépült a város történetének legnagyobb sportberuházása, a Vajdasági Birkózóakadémia. A helyi sportélet azonban ennél sokkal többről szól, és még ha az utóbbi időben talán kisebb figyelemben is részesültek, a nehéz körülmények ellenére a klubok többsége növekvő érdeklődésről vagy csapataik egyre szebb sikereiről számolhat be, esetleg arról, hogy az általuk felnevelt játékosok rangos külföldi klubokban is megállják a helyüket. Őket vesszük most sorra, kezdve a magyarkanizsai kézilabda- és asztalitenisz-élettel.

A gyógyfürdő hűvös sportcsarnokában januárban a Magyarkanizsai Kézilabdaklub elnökét, az éppen edzést tartó Ivković Ádámot raboltam el egy időre a felsős lányok elől, akik viszont komolyabb instrukciók nélkül is jól tudták, hogyan folytassák a bemelegítést a következő húsz percben.

– Magyarkanizsán régóta nagy hagyománya volt a kézilabdának, de a kilencvenes évek nehézségei során megszüntette működését a klub, amit 15 évvel később, 2012-ben már teljesen új vezetőséggel alakítottunk újra. Az elképzelés a kezdetek óta az volt, hogy utánpótlásklub legyünk, aminek több oka van, kezdve a helyi továbbtanulási lehetőségek csekély számától az anyagiakig. Ez azt jelenti, hogy általános iskolás gyerekekkel foglalkozunk. Kezdve a legkisebbekkel, akik számára három éve minikézilabda-edzéseket szervezünk, amelyen szivacslabdákkal, játékos módon vezetjük rá őket a sportra, és 10-11 éves korukban léphetnek feljebb. A nagyobbakat illetően a fiúknál és a lányoknál is van U12-es és U14-es csapatunk, akik szakképzett edzők kezei alatt dolgoznak, és versenyeznek is a Vajdasági Ligában. Nagy sikernek tartjuk, hogy négy nevezett csapatunk van, amelyek mindegyike legalább tizennégy gyereket számlál, hiszen a létszámigény miatt nem egyszerű csapatsportot működtetni egy ekkora településen. Heti három labdás edzésük van, az atlétikaklubbal való együttműködésünknek köszönhetően pedig egy napon az ottani edzők foglalkoznak a gyerekekkel. A klubtagok létszámával elégedettek vagyunk, velünk ezen a téren talán csak a birkózók tudnak vetekedni.

Érthető, hogy a körülmények miatt lehetetlen folytatni a versenyzést egy idősebb csapattal, de nem érződik kicsit félbehagyott munkának, hogy 14 éves korukban a legtehetségesebbek kezét is el kell engedni?

– Nemcsak az a célunk, hogy sportolókat neveljünk, hanem az is, hogy egy közösséget építsünk, ahova a gyerekek örömmel járnak, és barátokra lelnek. Minden évben igyekszünk egyre jobb feltételeket biztosítani és színvonalasabb munkát végezni, ennek köszönhetően pedig olyan felkészítést tudunk adni, hogy aki a továbbiakban komolyabban szeretne foglalkozni a kézilabdával, az innen kikerülve középiskolásként bármelyik magyarországi vagy szerbiai utánpótlásklubban képes megállni a helyét. Erre több példa is van a közelmúltból. Tőlünk került ki Urbán Tamás, aki első magyarkanizsaiként sikeresen felvételizett a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémiára. Aztán ott van Bödő Panna, aki a Győr világhírű női csapatának akadémiájára került, vagy Apró Botond, aki már három éve a Veszprém tehetségképzőjének a tagja, és 17 évesen már az U20-as csapatban játszik.

Mennyire küzdelmes fenntartani, sőt javítani a színvonalat az elvándorlás és a válságos idők fényében?

– Az anyagi részt illetően mindig matekoznunk kell. Rengeteget utazunk Vajdaság-szerte, a tavasszal és ősszel zajló szezon során minden hétvégén van forduló, és a szülők segítsége és együttműködése is sokat számít. Költségvetésünk 70-80 százalékát az önkormányzati támogatás jelenti, de ennek nagy részét a terem bérlete fel is emészti. Mindig vannak egyéb támogatóink, de sohasem olyanok, akikre hosszú távon biztos bevételi forrásként számíthatnánk. A munkánk legnagyobb elismerését viszont a gyerekek érdeklődése jelenti. A minikézilabdás képzést pár éve még öt fővel indítottuk, de immár huszonegyen vannak a csoportban. Emellett pedig a nyolcadikosok között is egyre többen akadnak azok, akik innen elköltözve is folytatják a játékot.

Csúcsminőségű terem

A Magyarkanizsai Asztaliteniszklubba nehéz úgy betérni délutánonként, hogy ne a labda pattogása adja a háttérmorajlást egy beszélgetéshez. Bár az itt bejegyzett tagok száma volt már jóval népesebb is a jelenlegi 30-35 főnél, Hegedűs Ferenc klubelnök és Fejős István szervezőtitkár lelkesen meséltek az egyesület sikereiről, legyen szó akár az eredményekről, akár a regionális elismertségről.

Milyen intenzitással zajlik a munka, és hány versenycsapata van a klubnak?

– Jelenleg három csapatunk versenyez különböző szinteken. A fiatal iskolásokból álló fiúcsapat az Észak-bácskai Ligában, a valamivel idősebb tagokból álló lánycsapat a II. Vajdasági Ligában játszik, a legnagyobb hangsúly pedig a felnőttférfi-csapatunkra helyeződik, akik a szerb I. ligában, vagyis az országos versengés másodosztályában szerepelnek. Három éve jutottunk fel ide, korábban a klubunk még sohasem járt ezen a szinten. Apró szépséghiba, hogy ezen csapat tagjai nem nálunk edzenek, hiszen többségük Magyarországon dolgozik vagy tanul, és komoly szervezőmunkát jelent egy-egy fordulóra összeegyeztetni, hogy a tízfős keretünkből ki tudja vállalni a játékot. Többen tagjai valamelyik magyar klubnak is, így párhuzamosan szerepelnek a két bajnokságban.

Ami a mi termünkben zajló munkát illeti, Nagy Némedi Gábor oktató a szabadidejében nagy szenvedéllyel foglalkozik a gyerekekkel. Persze a létszám, az új érdeklődők bevonzása nem csak nálunk probléma: nincs kollégium az itt tanuló utazók számára, a község területén pedig több mint harminc sportklub működik, akik az egyre csökkenő számú fiatalság figyelméért versengenek. Nekünk talán az iskolákba is nehezebb bejutnunk, mint azoknak a sportágaknak, amelyeket egy-egy tornatanár képvisel. Minden évben vannak olyan új tagjaink, akik hosszabb távon is folytatják, és persze érdemes minél korábban elkezdeni, mert annak van a legjobb esélye versenyzővé válni, aki már elsős-másodikos korától asztaliteniszezik.

Milyen körülményekre talál, milyen lehetőségei vannak annak, aki csatlakozik a klubhoz?

– A versenyek rendezésére is alkalmas termünk húsz éve épült, taraflex padlóborítása miatt viszont máig országos szinten is a legjobbak közé tartozik, hiszen a legnagyobb klubok közül is kevesen rendelkeznek ilyennel. Emiatt a tartományi ifjúsági és sportbizottság többször is használta már a csarnokot a legtehetségesebb gyerekek kondíciójának felmérésére. A szerbiai ifjúsági válogatott edzője is rendezett már itt előkészítő táborokat, a hírünk pedig a határon túlra is eljutott, hiszen decemberben Horvátországból és Boszniából érkező csapatok tartották nálunk a felkészülésüket az újvidéki újévi torna előtt. Ezáltal a mi gyerekeink is beleláthatnak abba, hogyan zajlik a munka a felsőbb szinteken, és tanulhatnak belőle. Emellett az elmúlt években többször is sikeresen pályáztunk akár támogatásra, amelyeket felszerelésre fordíthattunk, akár nyári táborokra, amelyeknek házigazdái lehettünk. A feltételek tehát adottak, szóval csak be kell sétálni, és az illető gyerek meg is fogta az isten lábát!

Melyik időszakot tartják a klub csúcsidőszakának?

– Attól függ, milyen szempontból nézzük. Azt is lehet mondani, hogy jelenleg éljük ezt, hiszen korábban sohasem volt még első ligás csapatunk. 15-20 éve persze jóval nagyobb létszámmal működtünk, viszont akkor a csapataink számára a Vajdasági Liga jelentette a plafont. Ennek viszont volt olyan pozitív hozadéka, hogy nem kellett országszerte utaznunk versenyekre, így a költségvetésünkből is könnyebb volt gazdálkodni. Ehhez képest most az önkormányzattól kapott támogatásunk szabad szemmel is jól látható hányadát emészti fel, amikor Nišbe kell elutaznunk egy fordulóra. Az előző szezonban a mi klubunkban játszott a temerini tehetség, az idén már Szuperliga-résztvevő Orosz András is, de olyanok is vannak, akik tőlünk indulva immár Európa-szerte megállják a helyüket. Ilyen Fejős Anna, aki Franciaországban, Magyarországon és a szuperligás Csókában játszik egyidejűleg, vagy Nagy Némedi Valentin, aki Németországban a Bréma edzője és az Oldenburg játékosa. Megemlíthető még Halász Ella és Halász Krisztián, akiknek szintén a mi klubunk jelentette az ugródeszkát, ma pedig magas szinten, a hazai bajnokságokban versenyeznek.