„Megerősítés és felhatalmazás”

Interjú Szöllősi Györggyel, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökével, a Nemzeti Sport főszerkesztőjével, aki évek óta Puskás-nagykövetként is tevékenykedik, sőt a legismertebb magyarról elnevezett felcsúti labdarúgóközpont korábbi kommunikációs igazgatójaként a magyarországi akadémiai rendszert is jól ismeri.

Puskás Ferenc életének és tágabb értelemben vett hagyatékának említésekor ma már elengedhetetlenül felmerül az Ön neve is, hiszen rengeteget tett ennek megőrzése érdekében. Mire a legbüszkébb ezek közül?

– A legbüszkébb talán a FIFA Puskás-díj létrejöttére lehetek, mégpedig azért, mert értékmegőrző hatását tekintve ez a legkomolyabb mind közül. Mesébe illő történet ez, ami egy budapesti szurkoló alapötletéből indult. Puskás Ferenc halálát követően megkeresett a szerkesztőségben, hogy egy globális góllövői díjat kellene elnevezni a futballtörténelem legnagyobb gólvágójáról. Erre volt, nem épp mai formájában ugyan, de egy részletesen kidolgozott tervezete, ami némi változtatáson átesve három éven belül valósággá is vált. Puskás Ferencné a segítségünkre sietett, és közvetítette az elképzeléseinket Sepp Blatter akkori FIFA-elnöknek. A Cristiano Ronaldónak átadott első különdíjig vezető utat most inkább nem eleveníteném fel, de fantasztikus dolognak tartom, hogy idén már a tizenegyedik Puskás-díjat ünnepelhettük, valamint azt is, hogy az aktuális világsztárok kapcsán évről évre felmerül Puskás neve. Olyan nagyságok érdemelték ki eddig, mint Ronaldo, Ibrahimović, Neymar, Szaláh vagy épp Giroud, ami hozzájárul Puskás örökségének megőrzéséhez, hiszen hatalmas nyilvánosságot kap, s minden évben legalább egyszer leírják a nevét egy kis túlzással a világ összes médiatermékében. Ráadásul ennek is köszönhetően a FIFA fontosnak tartotta, hogy a videójátékban is szerepeljen Puskás Ferenc az ikon kategóriában, ami meg ahhoz a hihetetlen jelenséghez segít hozzá, hogy a felnövekvő generációk is megismerik a nevét. Hiszen ő a futballtörténet egyik legnagyobbja volt, igazi klasszis, akinél régebben született világsztárra sajnos nemigen emlékszik már a kollektív emlékezet. Ezért is tartom olyan nagy szónak, hogy rá még emlékeznek, és ott forog a neve minden listán, minden összeállításban a legnagyobbak között.

2017-ben nevezték ki Puskás-nagykövetnek.

– Úgy fogom fel, hogy megerősétést és felhatalmazást kaptam ahhoz a munkához, amit már korábban is szívvel-lélekkel végeztem, hiszen már a Puskás Akadémia kommunikációs igazgatójaként is azon fáradoztam, hogy a névadó ismertsége és népszerűsége révén összekössük a magyar labdarúgás újonnan létrejött műhelyét Puskás korábbi klubjával, a Real Madriddal is. Így jött létre a Puskás Suzuki Kupa, amiből már tizenötöt rendezett meg a felcsúti akadémia, és vált állandóvá a szakmai kapcsolat az egyesületek között. Így sikerült hazahozni Magyarországra Puskás gazdag tárgyi örökségét. Ezekből a részsikerekből kifolyólag gondolta úgy a miniszterelnök és a külügyminiszter úr, érdemes lehetek arra, hogy a köztársasági elnöktől megkapjam a hivatalos nagyköveti kinevezést, aminek köszönhetően nagyobb mozgástérrel, illetve önbizalommal képviselhetem azt az ügyet, amit jószerével már évtizedek óta szívügyemnek tekintek.

A Puskás Akadémia sajtófőnökeként ott lehetett az indulásnál, kereteinek kialakulásánál. Mennyiben változott a magyar labdarúgás az akadémiai rendszer bevezetésével?

– A futballakadémiák egy lélektanilag elkeseredett sportági helyzet következményei. Megalakulásukat megelőzően semmilyen hivatalos koncepció nem volt a magyar labdarúgás megmentésére és föltámasztására. Néhány magánember ebben a kilátástalan helyzetben úgy gondolta, az elsivatagosodó magyar futballban létre kellene hozni néhány oázist, ahol intenzív és koncentrált labdarúgóképzés folyik majd, ahol bizony lehet világszínvonalú játékosokat nevelni. Ilyen volt elsőként a Várszegi Gábor támogatta MTK-akadémia, majd az alapítványi támogatással létrejött, felcsúti Puskás Akadémia és több központ, ahol azonosulni tudtak ezzel az elképzeléssel. Ezeket mind a kényszer és az elkeseredettség szülte, ám a hosszú és kitartó építkezést és munkát ma már siker koronázza, hiszen a magyar válogatott tavalyi, Wolwerhamptonban az angolok felett aratott 4:0-s diadalakor mind a négy találatot az ezekről az akadémiákról kikerülő fiatalok lőtték. Ez mindent elmond az intézmények fontosságáról és munkájuk sikerességéről. A semmiből indulva ma már gyakorlatilag egy szenzációra is képes csapatot tud kiállítani a nemzeti együttes. Az összkép bizonyára árnyaltabb ennél, mindig van min javítani, mindig lehet hatékonyabban dolgozni, de úgy hiszem, ez az eredmény magáért beszél. A válogatott játékosai egyre értékesebbekké válnak, egyre komolyabb együttesekhez igazolnak, ami szintén pozitív visszajelzés.

A határokon átívelő programoknak köszönhetően a külhoni fiatal sportolók is rendkívüli lehetőségekhez juthatnak már az anyaországban is, kétségtelen, hogy a sportolók csak profitálhatnak ennek bevezetésével.

– Fontos, hogy a magyarlakta területeken a külhoni sportolók és helyi magyarok is közösségi élményekhez jussanak, magyar csapatoknak és sikereknek szurkolhassanak, hogy a közösségek fiataljai magas színvonalon sportolhassanak, ugyanakkor legyen kiugrási lehetőségük. Az már csak hab a tortán, ha egyik-másik tehetség a magyar címeres mezről álmodva eljut oda, hogy közvetlenül az anyaországi csapatokat erősítse. Természetesen szó sincs arról, hogy mindenkinek el kellene jönni a szülőföldjéről, de biztos vagyok benne, hogy ez a lehetőség nagyban megkönnyíti azok dolgát, akik a jövőben Magyarországon képzelik el a jövőjüket. Nekik minden segítséget meg kell és meg lehet adni a helyi akadémiákon is.