A jelenleg tizenegy labdarúgóklubot tömörítő Magyarkanizsa–Zenta–Ada községi szövetségben június 18-án, az Adán lejátszott AFK–Sloga U15-ös bajnokival zárult le hivatalosan is a 2022/2023-as idény. A most véget ért szezonban a Tisza menti szövetség négy korosztályos bajnokságot is felügyelt, a testület égisze alá tartozó klubok felnőttcsapatai pedig a Tisza Menti Ligától egészen a női Szuperligáig képviselték a régiót. Közülük a legnagyobb sikert a magyarkanizsai női klub érte el, amely a 3. helyet szerezte meg a szerb élvonalban. Az elmúlt idény történéseiről Kovács Izabellával, a Magyarkanizsa–Zenta–Ada községi labdarúgó-szövetség titkárával beszélgettünk, aki a titkári pozíció mellett továbbra is aktív labdarúgó és játékvezető is, így szinte tökéletes rálátása van szűkebb pátriánk labdarúgására.
Az elmúlt idényben négy korosztályos bajnokságot is felügyeltetek a Tisza menti régióban. Biztos nem volt egyszerű feladat ennyi mérkőzést lebonyolítani, koordinálni. A klubok mennyire voltak partnerek ebben?
– A klubokkal folytatott munka összetett feladat, és részünkről nagy fokú rugalmasságot igényel. Az elmúlt idényben több egyesületnek is szerepelt korosztályos csapata felsőbb ligákban, így az említett kluboknak, az AFK-nak, a Vinogradarnak, a Tisza Nyersnek azok a rangfokozatok voltak a fontosabbak, amit nekünk el kellett fogadnunk. Voltak olyan időszakok, amikor mindezek miatt sok mérkőzést el kellett halasztani, a szezon végére azonban rendben volt minden, hiszen mind a négy korosztályos bajnokságot gond nélkül be tudtuk fejezni.
Kovács Izabella a titkári, a sportolói és játékvezetői szerepkörben is helytáll
Az általatok szervezett utánpótlásligákban az AFK az idén szinte mindent vitt, ugyanis a lehetséges négy bajnoki címből hármat is bezsebelt. Hogyan látod, mi volt az adai sikerek titka?
– Az adai sikerek titka a tervszerű építkezésben rejlik. A tavalyi idényben az AFK eredményei nem voltak ennyire kimagaslóak az utánpótlás terén, a kék-fehérek kitartó munkája azonban a mostani szezonra meghozta a gyümölcsét. Az adai klubnál jelen pillanatban minden adott a sikeres munkához. A fiatalokkal felkészült szakemberek foglalkoznak, és az AFK helyzetén sokat javított az is, hogy a topolyai TSC egyik alközpontjává vált. A Tisza menti régióban jelenleg az AFK számít az egyik legjobban működő és legjobban megszervezett klubnak.
A szövetségetekhez tartozó három községben jelenleg tizenegy futballklub működik. Ez a létszám lehetne-e akár több is?
– Harminc évvel ezelőtt a Tisza mentén szinte minden településen működött labdarúgóklub, ám azokat az időket a megváltozott demográfiai és gazdasági helyzet miatt már nem lehet visszahozni. Jelenleg Magyarkanizsa községben van a legtöbb működő labdarúgóklub, szám szerint hat, Zenta községben papíron három, de gyakorlatban inkább már csak kettő, míg Ada községben két fociklub működik. Arra nem látok reális esélyt, hogy mondjuk Kispiacon, Oromhegyesen, Felsőhegyen, Bogarason vagy Törökfaluban belátható időn belül újra beinduljon a labdarúgóélet. A mi feladatunk itt a szövetségben leginkább az, hogy a meglévő klubokat segítsük, és próbáljunk a klubokkal együtt minél több fiút és lányt bevonni az utánpótlásba.
A Magyarkanizsa–Zenta–Ada községi szövetséghez tartozó klubok felnőttcsapatai közül a magyarkanizsai női gárda érte el a legnagyobb sikert az elmúlt pontvadászatban, és ez személyesen is érint téged, hiszen te is a keret tagja vagy. A lányok miért tudtak ilyen kimagaslóan jó eredményt elérni?
– A TSC Magyarkanizsa sikerének titka leginkább az volt, hogy a nehézségek ellenére soha nem adtuk fel, és küzdöttünk a végsőkig. A tavaszi nyitófordulóban Belgrádban, a Zvezda B elleni bajnokin mi voltunk a nagy esélyesek, és nyernünk is kellett mindenképp, a várva várt gólunk azonban csak nem akart megszületni, annak ellenére, hogy helyzetünk volt bőven. Csapattársaim azonban nem csüggedtek, és a bírói ráadásban egy szöglet után csak sikerült bepréselni az ellenfél kapujába a győztes találatot. A Vojvodina elleni hazai mérkőzésen az újvidékiek egyenlítő gólja sem tört meg bennünket, és egy-két perc múlva már ismét nálunk volt az előny, a zimonyi Sloga elleni sorsdöntő bajnokin pedig kétszer is hátrányba kerültünk, ám ez sem szegte a kedvünket, és a végén 5:2-es diadalt ünnepelhetünk. A kupában, a negyeddöntőben kétgólos hátrányban is voltunk, ám onnan is vissza tudtunk jönni, és a végén mi jutottunk be az elődöntőbe. Ráadásul az igazolásaink is sikeresek voltak, hiszen olyan játékosok kerültek hozzánk, akik jól beilleszkedtek a magyarkanizsai közegbe, ez pedig a vezetőségünk munkáját dicséri. Sikerünk kapcsán a szurkolóinkat is szeretném megemlíteni, ők mindvégig mellettünk álltak, a hazai mérkőzéseinken mindig számíthattunk a buzdításukra.
A titkári munkakör és az aktív sportolói státusz mellett ott van még neked a bíráskodás is, amellyel immár tíz éve foglalkozol. A 2022/2023-as idényben mennyi időd jutott a játékvezetésre, és mely rangfokozatokban szerepeltél?
– Az elmúlt években jóval több időm jutott a bíráskodásra, és úgy érzem, hogy akkor el is értem azt a szintet, amit szerettem volna. A most zárult idényben a titkári feladatok és TSC-s szereplésem miatt már kevesebb bírói feladatot tudtam vállalni, de még így is szerepeltem a női I. ligában, a szerb szövetség által szervezett korosztályos nemzetközi találkozókon és a Fejlesztési Liga országos zárótornáján is. Emellett, ha kellett, akkor kisegítettem a Tisza Menti Ligában és korosztályos bajnokikon is. 2013 óta több száz mérkőzésen közreműködtem fő-, illetve segédbíróként, és erre nagyon büszke vagyok, mint ahogy arra is, hogy nemrég játékvezetőként részt vehettem Topolyán a Nemzeti Összetartozás kupán is.
Egy rövid pihenő után számodra hamarosan újra beindul a munka, a lányokkal július elején megkezditek a felkészülést az új idényre, a nyári átigazolási időszakkal pedig a szövetségben is beindul majd a nagyüzem. Titkárként és sportolóként mit vársz majd az új szezontól?
– A női csapattal magasra tettük a lécet, hiszen harmadikok lettünk az országban, és ez nem kis dolog. Ezek után természetesen nem lehet más a célunk, mint hogy újból bejussunk a felsőházi rájátszásba, ami nem lesz egyszerű, de hát azért vagyunk sportemberek, hogy a nehézségek ellenére is kihozzuk magunkból a maximumot. Titkárként nagyon bízom benne, hogy a szövetségben folytatni tudjuk a megkezdett sikeres munkát, ami számunkra már július 26-án elkezdődik, akkor veszi ugyanis kezdetét a nyári átigazolási időszak. Az egy sűrű időszak lesz, hiszen a nyár folyamán sokkal több az átigazolás, mint télen, a klubok pedig régi jó szokás szerint az utolsó napokban lesznek majd a legaktívabbak, ami a mi életünket sem könnyíti meg, mivel olyankor éjt nappallá téve kell dolgoznunk.
Fiatal korod ellenére már nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttél a sportban, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a Tisza mente labdarúgásának egyik meghatározó alakja vagy jelenleg, a női focin keresztül pedig országos ismeretségre is szert tettél. Mit adott neked eddig a sport, és meddig tervezel még a labdarúgásban dolgozni?
– Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt bekerültem egy olyan közegbe, amelyet nagyon szeretek, és amely azóta az életem részévé vált. Több mint száz bajnokin szerepelhettem labdarúgóként, játékvezetőként pedig közelítek a négyszázadik mérkőzéshez. A foci által eljuthattam például a szarajevói Željezničar legendás stadionjába, láthattam élőben a Sarajevo–Atalanta UEFA-kupa-mérkőzést, illetve a Budapesten megrendezett női Bajnokok Ligája döntőjét is. A futballal még huzamosabb ideig szeretnék foglalkozni, a titkári munkakört pedig a legjobb tudásom szerint művelni. Ez volt az első évem ebben a munkakörben, meglátásom szerint kell még legalább egy-két év, hogy megismerjem teljesen a szövetségben zajló munkát, hiszen ez egy összetett meló, amelynek rengeteg alkotóeleme van. Leginkább a puzzle-hoz tudnám hasonlítani, ahol minden részletnek a helyén kell lennie ahhoz, hogy megszülessen a várva várt eredmény.
