Május elején a szerb kupa versenyeivel megkezdődött a kajakosok szezonjának lényegi része, az ott elért eredmények pedig körvonalazták is a fiatalok számára az idei célokat. A zentai Tiszavirág és a magyarkanizsai Testvériség kajakklub vezetőedzőivel beszélgettünk a 2022-es és a távlati tervekről.
A belgrádi Ada Ciganliján tartott verseny sokaknak nem is az ottani megmérettetésről, hanem az év további részének megalapozásáról szólt, hiszen a kupán elért eredmények révén kvalifikálhatták magukat a válogatott keretébe, amelyből aztán két, a közelünkben sorra kerülő ifjúsági és U23-as nagy tornára, a belgrádi Európa-bajnokságra és a szegedi világbajnokságra vezethet út. Előbbit június 23. és 26., utóbbit pedig augusztus 31. és szeptember 4. között rendezik meg, földrajzi közelségük miatt pedig a megszokottnál is nagyobb lehetőséget jelentenek környékünk sportolóinak, hiszen ismerős mindkét közeg, és kevés utazással elérhetők.
A zentai Tiszavirág Kajakklub három junior versenyzőjével célozta meg a bő keretbe való bekerülést, és kettőjüknek, Gere Katalinnak és Subotić Igornak ez sikerült is – számolt be az eredményekről a klub vezetőedzője, Fehér Csaba. Ez még nem jelent számukra biztos belgrádi szereplést, hiszen részt kell még venniük egy június elején Pozsonyban rendezendő versenyen, amit a szerb szövetség keretszűkítésre is használ: ott minden számban két szerbiai egység fog rajthoz állni, és a jobbik mehet majd az Eb-re. Kata és Igor ott várhatóan egyaránt három-négy számban áll majd rajthoz, és szinte biztosra vehető, hogy néhányban kiharcolják majd az indulási jogot. Az Európa-bajnokságból pedig következik majd a világbajnokság: ahhoz, hogy a Maty-éren is ott lehessenek, az Eb-n kell majd döntőbe jutniuk, de ez már egy következő lépés.
A magyarkanizsai Testvériség Kajakklub is három versenyzővel vette célba a keretbe kerülést, ám a szerencse nem kedvezett a számukra: a kadét Nagy Lara és a junior Dobó Petra is csak hajszálakkal maradt el a célként kitűzött pozíciótól, míg Kovács Ádámot betegség hátráltatta a verseny napján. „Talán idén még túl fiatalok ahhoz, hogy bekerüljenek, de így is csak századmásodperceken múlt. Így a vajdasági és az országos bajnokságra készülünk, a legfontosabb nemzetközi megmérettetésünk pedig idén az Olimpiai Reménységek Versenye lesz, ahol Kovács Ádám és Nagy Lara már tavaly is ott volt, idén viszont, ha minden összejön, négy-öt versenyzőnk is kijuthat” – fogalmazott Apró István vezetőedző, aki a már említettek mellett Ladányi Lídia és Pavlov Saša teljesítményét is kiemelte.
A zentaiak hat-hét versenyző részvételében bíznak az Olimpiai Reménységek Versenyén, köztük Ladócki Ádámmal, Berec Balázzsal és Kobrehel Tamással, de Fehér Csaba szerint egy-két éven belül a 2007-es generáció tagjai is nagy dobásra lehetnek képesek, érdemes lesz tehát figyelni Ladócki Csongor, Simon Miklós, Cvejić Ognjen, Kelemen Panna és Mirković Aleksa nevét.
Az edző szerint ebben a korban nélkülözhetetlen, hogy ne csak fizikális, hanem mentális szempontból is foglalkozzanak a fiatalokkal. „A fejben való nevelés a legfontosabb ebben a korosztályban, és azt mondanám, hogy az edzésvezetés nagyobb részét a mentális felkészítés teszi ki. Olyat kell mutatnunk nekik, amit el tudnak hinni, és amihez fel tudnak nőni. Meg kell tanulniuk a helyén kezelni a biológiai érést és az ezzel járó frusztrációkat.”
A fenti jelenség szemléletes példájaként hozta fel Fehér Csaba a palánkai, 17 éves Dunja Stanojevet, aki az ifikorú lányok között idén a testi érés csúcsára ért, így a korosztályos válogatottban nagy dolgok várhatók tőle. Generációs ellenfeleinek, így például Gere Katának pedig azt kell tudatosítania, hogy ha idén nagyobbra nőtt köztük a különbség a vízen, az nem feltétlenül azért történt, mert ő nem készült fel kellően, hanem egyszerűen csak a biológia így akarta – és pár év múlva neki is eljöhet az ideje. „Komoly kutatások is készültek ebben a témában, amelyek szerint nagyon ritka, hogy azok a kajakosok, akik juniorkorban szállítják az érmeket, felnőttként is a csúcson maradnak” – mutatott rá az edző.
Eközben a legfiatalabbak bevonzása terén is új lendületet vett a két klub, hiszen egyre több gyerek akar és tud is megismerkedni a kajakozás rejtelmeivel. Magyarkanizsán és Zentán is gyarapodott az eszközpark, hogy egyszerre minél több minikajakos szállhasson vízre, utóbbi klubhoz pedig két új edző is érkezett, akik elsősorban a kicsikkel foglalkozva jókora terhet vesznek le Csaba válláról, és már senkit nem is kell visszautasítani a létszámlimit elérése miatt. Magyarkanizsán eközben Apró István a koronavírus-járvány kevés pozitív hozadékának egyikét emelte ki: mivel az elmúlt években nehezebb volt nyaralást tervezni, a korábbiaknál több szülő vitte a Tiszára, a nyári kajakiskolába a gyerekét. A tavaly érkezett újoncok közül pedig tizenöten döntöttek úgy, hogy idén is folytatják. Persze a lemorzsolódás az évek előrehaladtával elkerülhetetlen, a közép- vagy legkésőbb a felsőfokú oktatás megkezdésekor a legtöbben elhagyják szűkebb pátriájukat, ezzel kényszerűen eltávolodva nevelőklubjuktól is. A Testvériség Kajakklub már az önkormányzat előtt is szorgalmazta egy gimnázium létesítését Magyarkanizsán, hogy ezáltal a sportklubok is valamivel hosszabb időn át építhessenek fiataljaikra, de persze egy ilyen beruházás jóval összetettebb kérdés annál, mint hogy a kajakosok igénye legyen a döntő.
Alakul az állóvízprojekt
Egy évvel ezelőtt Állóvizet Zentának! című riportunkban foglalkoztunk a Tisza menti kajakklubokat sújtó legégetőbb problémával: kézenfekvő, hogy mindkét városban a folyón zajlanak az edzések, ez viszont komoly versenyhátrányt jelent számukra az országos és a nemzetközi mezőnyökben, hiszen az érmeket állóvízen osztják. „Emiatt technikailag és taktikailag sem tudjuk megfelelően felkészíteni a versenyzőinket” – panaszkodott most Apró István is a helyzetre, amelyben sovány vigaszt jelent, hogy a kanizsaiak és a zentaiak így is remekül helytállnak a számukra gyakran szokatlan körülmények között, másképpen „viselkedő” vízfelszínen zajló nagyobb tornákon. A klubok ideiglenes megoldásokkal igyekeznek áthidalni ezt az akadályt, és a versenyszerű körülmények érdekében idén közös edzéseket is tartottak a zimonjići DTD-csatornán, illetve a magyarkanizsaiak a Tisza–Palics-csatornára is kimentek, az utazás viszont a költségeivel, az időigényével és a felszerelés állandó mozgatásával nem lehet tartós megoldás.
Az elmúlt év során viszont Zentán mozgolódás indult ebben az ügyben, Fehér Csaba lapunknak beszámolt arról, hogy hamarosan egy víztározó tó változtathatja meg a csapat életét, amely tó mindössze 2,5–3 kilométerre lenne a város központjától. „Egy olyan tó létesítése van tervben, amely fő céljaként az öntözőrendszert szolgálná ki, mi pedig csupán a haszonélvezői lennénk. Az egész projektben csak egy kis porszem a kajakklub, viszont óriási lehetőséget jelentene számunkra, hiszen egy 1,2 kilométer hosszú vízfelületre tehetnénk szert ezáltal.”
A magyarkanizsai klub számára az állóvízhez való jutás kérdése egyidejűleg egyszerűbb és bonyolultabb. Hiszen ott van helyben a terebélyes vízfelület, a Testvériség Kajakklub folyóparti telephelyéről szinte csak át kell sétálni a töltésen, és már el is jutunk a téglagyár által kivájt és feltöltött mesterséges „bányatóhoz”, amely egykoron a sporthorgászok közkedvelt helyszínének számított, jelenleg viszont már jobbára érintetlenül áll. 750 méteres hosszúságával és 200–300 méteres szélességével maga lenne a Kánaán a kajakosok számára, ideális terep az edzésekre és a rövidebb versenytávokra való felkészülésre. Ez viszont egy újabb front, amelyen Apró Istvánék hosszú ideje falakba ütköznek: bár többször is próbálkoztak engedélyt szerezni a tó használatára, az osztrák tulajdonú vállalat részéről egyelőre nem látszik az akarat, amely az ügy előremozdításához kellene.
