Lapunkban néhány éve már beszámoltunk arról, hogy Nemesmiliticsen hosszú időszak, tizennégy év után újraalapították a helyi labdarúgócsapatot. A Jedinstvo Lemeš csapata annak a lépésnek köszönhetően immár a negyedik szezonját kezdte meg a zombori községi második ligában, úgy, hogy az elmúlt években rendszeresen a tabella előkelőbb felében szerepelt. A klub jelenlegi helyzetéről és a rövidebb-hosszabb távú célokról Szabó Lászlóval, a klub elnök-játékosával beszélgettünk.
Kijelenthető, hogy sikeres volt a csapatotok újraalapítása, hiszen a negyedik szezont kezdtétek meg nemrég a bajnokságban. Hol tartotok jelenleg?
– Stabil csapat lettünk az eltelt idő alatt, négy éve aktívak vagyunk, jó az együttműködés közöttünk. Ami a legnagyobb problémánk, hogy játékoshiányban szenvedünk. Van néhány játékosunk Őrszállásról (Stanišić) és Zomborból, így azért összejön a keret, de a fiatalok nem mindig fogják fel a kellő komolysággal a labdarúgást. A Zombori Labdarúgó-szövetségnek hála nincs gondunk az utazással és a bírók fizetésével, bőven elég forrást kapunk ezekre, sőt, labdákra és egyéb felszerelésre is jut a támogatásukból. A vezetőségben tízen vagyunk, mi oldjuk meg a csapat további anyagi szükségleteit.
Szabó László a klub címere mellett (a szerző felvétele)
Van egy nagyon jól kitalált nyári tornánk, augusztusban szerveztük meg már második évben. Ezen a falu utcái egymás ellen játszanak, egy egész napos eseményről van szó, és nagyon jól érzi magát a közösség. A falu nagy részét érinti ilyenkor a labdarúgás. Kommentátorunk, Milan nagyon jól végzi a dolgát, ő is nagyban hozzájárul a hangulathoz. A helyi szponzorainknak köszönhetően pedig minden más szükséges ételből és egyébből van elég. Ezen az akción a csapat jó bevételt tud elkönyvelni.
Milyenek a körülmények a bajnokságotokban, a Zombor községi második ligában?
– Csak hét csapat szerepel, a kiscsapatok nagyon szenvednek ezen a szinten. A pénz lenne még a kisebb gond, de a játékoskeretet mindenhol nehéz összeállítani, kevesen fociznak.
A valamivel jobb labdarúgók pénzért játszanak. Mi nem tudunk senkit sem megfizetni, másrészt szerintünk az előbb-utóbb egyébként is problémákhoz vezet, hiszen ha a „külföldiek” közül valakit megfizetünk, akkor egy idő múlva a helyiek is elkérnék a pénzt. Jó példa erre a csonoplyai csapat, amely jóval felettünk szerepel. Amíg volt rá forrásuk, erős csapatot építettek, majd amikor elfogyott a pénz, gyorsan szétestek, mert már nem tudnak fizetni az embereknek. Mi nem szeretnénk nehéz anyagi helyzetbe kerülni, mint tizennégy éve, akkor is az okozta a szétesést, hogy elfogytak az anyagiak, és nem maradtak itt játékosok, mert rajtam kívül mindenki máshova valósi volt.
Említetted, hogy mostanság a vezetőség is beszáll nálatok az anyagi problémák megoldásába. Ezek szerint a közösség is a magáénak érzi a csapatot.
– A vezetőségben helyi vállalkozók, megbízható emberek vannak, mindent biztosítunk, amire szüksége van a csapatnak, a locsolástól kezdve a mezekig, sportcipőkig… A pálya karbantartásához fontos fűkaszáló gépet is így tudtuk megvenni ezer euróért, egyenként mindenki bele tudott adni, és meglett az összeg. Új lelátót építettünk néhány hónapja egy támogatásból, ez is fontos volt a fejlődésünkhöz. Még azt tervezzük, hogy lefedjük, mert akkor nem menne tönkre olyan gyorsan.
A nemesmiliticsiek szépen karbantartják a pályájukat, balról látható az új lelátó (a szerző felvétele)
Szükség is van a lelátókra, mivel állandó nézőtáborunk van, és még törzsszurkolóink is vannak, mintegy harmincan-negyvenen, az Ultrasi Lemeš. Nagyon aktívak, zenével, tűzijátékkal segítik a csapatot. A teljes falu mögöttünk áll, bármiféle segítséget kérünk, mindig számíthatunk rá, amiért nagyon hálásak vagyunk. Szerencsére nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a megszűnéstől, a bezárástól kelljen tartanunk.
Hogyan tudjátok megoldani az edzéseket?
– Ez a problémásabb kérdések közé tartozik, mert nehezen tudunk összejönni. Szinte mindenki dolgozik a csapatból, ezért csak hetente egyszer tudunk edzeni. Nagy segítség viszont, hogy meg van oldva a világításunk, felszereltük a reflektorokat. Ez sokat fog jelenteni télen, hiszen a legtöbben négy-öt óráig dolgoznak, és már most is egyre rövidebbek a napok. Az edzéseken általában tizenhárom-tizennégyen jövünk össze, a meccseken még néhányan el tudnak jönni, akik hét közben a munka miatt nem tudják megoldani. Az edzőnk Popović Milan.
Hogy álltok a fiatalokkal, lehet látni az utánpótlás érkezését?
– Vannak fiatalok szerencsére, habár elég fiatal korosztály, kisiskolások. Az idősebbek közül néhány tizenöt-tizenhat éves focizik, őket hozzácsaptuk az első csapathoz. Sajnos ők nem olyan komolyan állnak a labdarúgáshoz, ahogy mondtam is. Nem járnak rendszeresen edzésekre, nincs meg bennük az az elköteleződés a sport iránt, ami egy más korosztályban talán jobban megvan.
Az első csapat épp a fiatalok miatt elég vegyes, én vagyok a legidősebb negyvenévesen. A jövő a fiataloké, de egyelőre még fontos, hogy mi, idősebbek is játsszunk, mert nincsenek elegen, a keretnek nagyjából a fele húsz év körüli.
Kevés meccset játszottatok még, az első két fordulóban volt egy fölényes győzelmetek és egy vereségetek, nehéz tehát komoly következtetéseket levonni. Mik a céljaitok?
– A bezdániakat megvertük az első fordulóban. Ők is komoly gondokkal küzdenek, úgy tudom, őket sok góllal vertük meg. A zombori PIK otthonában jól játszottunk, kihagytunk egy tizenegyest is, de balszerencsés gólokat kaptunk, és kikaptunk.
Az előző szezonokban ugyanebben a ligában voltunk, de mindig ott szerepeltünk az elsők között. Tavaly például Regőcén az első helyről döntő meccset játszottuk áprilisban, de úgy éreztük, hogy a bíró nem szerette volna, hogy mi nyerjünk. Pár perccel a vége előtt lehívtam a csapatot, amiért kaptam egy féléves eltiltást.
Az idei szezonban a feljutás a célunk, fel szeretnénk kerülni az első zombori ligába, ahol kulturáltabb a foci, szebbek a pályák, több a csapat. Nehéz lesz, mert ezen a szinten csak az első lép szintet. Erre esélyes rajtunk kívül a PIK, a rastinai Polet, és azt mondják, Telecskának is jó csapata van. Sok klub van hasonló szinten, szinte mindenki mindenkit le tudna győzni bizonyos körülmények között. Előfordul, hogy egyértelmű, melyik az erősebb fél, de gyakran nem lehet előre tudni a végkimenetelt.
